A Kalapos-köveken át az Írott-kőre

Itiner

• A Rákóczi utcán észak felé indulunk; rövidesen becsatlakozik a K jelzés.
• A P▲ jelzésen egy rövid kitérőt teszünk a Széles-kő sziklaletöréséhez.
• A Kalapos-kő után érünk a Holler-barlanghoz vezető KΩ jelzés leágazásához.
• Visszatérünk a K jelzésre.
• A Sötét-völgy felső szakaszán egy nagy S kanyar után indul balra, a K▲, majd a róla jobbra leágazó K● jelzés.
• A források után a K jelzésre érünk vissza, és az Írott-kőig követjük azt.
• A kilátótól délkelet felé indulunk vissza a P jelzésen, ami hosszan kísér bennünket.
• Egy sorompó után a kavicsos feltáróúthoz érve jobbra fordulunk a ALPANNONIA S jelzésén.
• A vízmű kerítése után nem sokkal megérkezünk a K+ jelzés becsatlakozásához.
• Innen néhány perc a Bozsok határában haladó K jelzés, melyen egyenesen haladunk tovább a buszmegálló felé.

A túráról részletesen

Bozsok

A kis határ menti falu területe régészeti leletek alapján már a kőkorban is lakott volt; a peremén villamaradványokat is feltártak. A felette húzódó völgyből indult a Savariát ellátó vízvezeték egyik ága, melynek védelmét a Sibrik-kastély helyén valószínűsített castrum biztosíthatta. Első írásos említése Villa Bosuk néven 1279-ből ismert, amikor még Szent Vid várához tartozott. A törökdúlás idején teljesen elpusztult, majd horvát telepesekkel népesült vissza, akik a 19. század végére teljesen elmagyarosodtak.

Több későbbi főúri család után a falut 1538-ban Sibrik György kapta meg királyi adományként. 1552-ben Sibrik Gergely két részre osztotta a bozsoki birtokot. Az északi rész az idősebb Osvát fiáé lett, míg a délit a fiatalabb Máté kapta. Az előbbin álló Sibrik-kastélyt 1554-ben említik először, mint nemesi udvarházat, amit 1614-ben a török veszély hatására várkastéllyá alakítottak át, majd mai formáját 1815-ben nyerte el. A család 1906-ban Végh Gyulának, az Iparművészeti Múzeum későbbi főigazgatójának adta el. A kastélypark mai képe elsősorban feleségének, Wimpfenn Mária grófnőnek köszönhető.

Az 1551-től ismert Alsó-kastélyt 1616-ban a Battyány család vásárolta meg leromlott állapotban, és helyére egy vizesárokkal körülvett, kétemeletes, négy saroktornyos, jellegzetes 17. századi főúri vadászkastélyt építtettek. A Batthyány-kastélyban több előkelő vendég is megfordult, mint például II. Rákóczi Ferenc, Esterházy Antal kuruc generális, vagy I. Ferenc császár. 1841-ben villámcsapás következében az épület kigyulladt; 1860-ban a Batthyány család eladta.

Fel a Széles-kőig

A buszmegálló mögött található Szent József-kápolnát egy 1775-ben épült egyhajós templomból alakították ki. Berendezése egy rokokó főoltár és a rajta lévő átfestett oltárkép. 1970-ben helyreállították, egy részében püspöki nyaraló rezidenciát alakítottak ki. 1988 óta rendszeres misét nem tartanak az épületben.

A Rákóczi utcán észak felé indulunk, és rövidesen elérjük a K jelzést. Elhaladunk a 133. szám alatt található Bozsoki Borház mellett, melynek épülete 1819-ből származik. Benne a kőszeghegyaljai szőlőművelés és borfeldolgozás eszközeivel, valamint a Kőszeg-Vashegy borfajtáival ismerkedhetünk meg. A Bozsoki szüret idején népi kézműipari vásárt is rendeznek az udvarán.

A hősi emlékmű után elhagyjuk a középkori eredetű, 1630-ban felszentelt Szent Anna-plébániatemplomot, majd balra tartva követjük tovább a K jelzést. A települést egy mélyúton hagyjuk el, majd a Végh-erdő száraz tölgyes erdején át elérünk egy széles, kaptatós földutat, amelynek végén kis ösvényen megyünk tovább a K és a P▲ jelzések találkozásáig.

Séta a különös kövek és barlangok között

A P▲ jelzésen érdemes egy rövid kitérőt tenni egyenesen tovább, az út jobb oldalán álló Széles-kő 40 m hosszú, 6-9 m magas sziklaletöréséhez, ami három kisebb barlangot is magában rejt. A Lőszeres-barlang onnan kapta a nevét, hogy a feltárást végző barlangászok az üreg szájánál egy, az I. világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében használt Mannlicher 86-os ismétlőpuskához vagy Mannlicher 88/90-es karabélyhoz tartozó 5 lőszeres tárat, egy, a II. világháborúban a németeknél rendszeresített, 7,9 mm-es Mauser Gewehr 89-hez való, és egy, a szovjetek által használt, 7,62 mm űrméretű Moszin-Nagant karabélyhoz tartozó lövedéket találtak. Hogy hogyan kerültek ezek a barlangba, azt a mai napig nem tudni.

Visszatérünk a K jelzésre, és az elegyes kocsánytalan tölgyesen át hamarosan elérjük a hegység leghíresebb sziklaformációját, a Kalapos-köveket. Izgalmas formavilága minden oldalról mást mutat, ezért érdemes körbejárni őket.

A hegység ezen részén található sziklák "alapanyaga" az alsó-kréta időszakban képződött, mintegy 130-140 millió éve az akkori Tethys-óceán vízfelszíne alatt az alpi hegységképződés korai folyamataihoz kötődő vulkanikus folyamatok eredményeként. Ekkor jelentős mennyiségű bazaltos láva ömlött a óceánaljzatra, ahol helyenként nagyobb mennyiségű, egyenetlenül eloszló mészanyaggal keveredett. Jóval később, a harmadidőszak elején az afrikai kőzetlemez nekiütközött az eurázsiainak, így a kettejük között hullámzó Tethys medencéje beszűkült, miközben üledékei egymásra torlódtak hatalmas, úgynevezett takaróredők formájában. Az egyik ilyen (a Soproni-hegységet is magában foglaló alsó-kelet-alpi) takaróredő kb. 45-60 millió éve áttolódott a mai hegység területén. A mintegy 15-25 km mélységbe került kőzetek a hatalmas nyomás és súrlódási hő miatt átkristályosodtak, és kialakult a jellemző palás szerkezetük, így keletkezett többek között a kalapos köveket is felépítő, bazaltból metamorfizálódott zöldpala. A folyamat után a terület emelkedni kezdett. A kőzet felszínre emelkedése után a mészben gazdag részek gyorsabban pusztultak az erózió és a defláció hatására, mint a mészben szegények, kialakítva a különleges sziklaformákat.

A kövek környékén összesen nyolc kisméretű barlang ismert. A déli oldalból nyílik az Antarktik-fülke, a Csalános-eresz és a Limax-barlang. Utóbbi nevét egy benne élő meztelencsiga-faj, a sárga pincecsiga (Limax flavus) után kapta. Egy monda szerint az üregben régen az ördög lakott, aki dühében, hogy a Szent Vid-hegyen templomot építettek, úgy megfejelte a felette lévő sziklát, hogy az behorpadt, és így keletkezett a Kalapos-kő. Egy másik történet pedig egykor itt élt óriások fogainak tartja a hatalmas köveket.

Mindenesetre a furcsa alakú sziklák régóta fontos szerepet játszanak az itt élők szakrális életében. Ezt bizonyítja az itt talált, hallstatti kultúra idejéből (i.e. 8-7. sz.) származó, mintegy 6,5 cm-es, csészét vivő női bronzszobor, és az egyik szikla alatt talált tűzhelyfolt a hozzá tartozó cserép- és őrlőkő töredékekkel.

Az ösvényen kb. 300 métert továbbhaladva érünk a Holler-barlanghoz vezető KΩ jelzés leágazásához, ahol egy feketeáfonyáson keresztül vezet az ösvény. Ez a faj a csarabbal együtt jó jelzőnövénye a hazánk legsavanyúbb talajképződményei közé tartozó savanyú, nem podzolos barna erdőtalajoknak. A 2×1 méteres bejárattal nyíló és 5 méter hosszú teremben végződő üreg képződése a kőzet repedései mentén palasíkok leválásával kezdődött, amit később az intenzívebbé váló mállási folyamatok gyorsítottak. Kialakulásában valószínűleg szerepet játszott a kőzet helyi mésztartalma is. A bivakhelynek is alkalmas barlang nevét a közeli, ma Ausztriában lévő Holler-rétről kapta. Másik elnevezése (Ablakos-barlang) az oldalán található kis ablakszerű nyílásnak köszönhető. A barlangból kora középkori cseréptöredékek kerültek elő.

Emelkedés az Írott-kőig

A K jelzés ösvénye egy széles földútra ér ki, amin jobbra fordulunk, és fokozatosan leereszkedünk a jobb oldalunkon csordogáló Bozsoki-patakhoz. Átkelünk rajta, és a Sötét-völgy felső szakaszának bükkösén át kapaszkodunk felfelé. Egy nagy S kanyar után indul balra a kitaposott ösvény nélküli K▲, majd a róla pár méterre jobbra leágazó K● jelzés. Először a hegység legmagasabban fekvő, nem foglalt forrásához, a Tündér-forráshoz érünk, majd az Ebenspanger-forráshoz, ami egy bükk gyökerei alatt lép felszínre. Névét 1900-ban egy írott-kői kirándulás alkalmával Tatay Irénke kisasszony adta Ebenspanger Jánosra, a Vasvármegyei Turista Egyesület alelnökére emlékezve.

Az ösvényen továbbmenve visszaérünk a K jelzésre, ami hamarosan a P jelzés becsatlakozásánál éles balkanyart vesz, majd egy letermelt erdőrészen át, a szénarácsos kereszteződés után bükkös és lucfenyves erdőn át vezet az Írott-kő csúcsának tövében álló pihenőhöz.

A Dunántúl tetején

A Dunántúl legmagasabb pontját a 13. században Fenyő-hegynek, míg a 17. századtól Szálkőnek hívták. Mai nevét a hegy tetején, a kilátó mellett, az osztrák oldalon álló kvarcitos fillit szikláról kapta, melyen egykor jól olvasható „C” „B” „E”, jelölés állt. A három betű valószínűleg a Confinia Battyányiana Esterházyana rövidítése, vagyis magyarul Battyány-Esterházy határt jelent, de a betűsor rímel Comes Battyány Elemér nevére is.

A helybeliek 1891-ben egy fából ácsolt, a millennium alkalmából Árpád névre keresztelt kilátót építettek a hegytetőre, amit rossz állapota miatt 1908-ban le kellett bontani. Helyére 1913-ban egy kőből készült tornyot húztak fel, amit a II. világháború utántól egészen a határzár 1989-es végéig csak az osztrák oldalról lehetett megközelíteni. További érdekessége, hogy pont a közepén halad át az államhatár, melyet a kilátóban felállított határkő is mutat.

A 2010-ben felújított épületből tiszta időben akár a Balatonig is elláthatunk, ami a Bakonytól délre a Tapolcai-medence tanúhegyei között csillan meg. Még délebbre a Keszthelyi-hegység és a Rendeki-hegy, utánuk a Zalai-dombság látható. Délnyugati irányba nézve, ha szerencsénk van, a Kamniki-Alpok csúcsai is feltűnnek, de az Alpok első keleti 2000 fölötti csúcsai: a Schneeberg és a Wechsel mögött megbújó Rax magasodik látszólag a leginkább környezete fölé. Az alacsonyabb, de mégis markáns Hohe Wand sziklafalai szintén általában láthatóak a kilátóból. Északon Bécs és a Fertő tó mögött húzódó, szélerőművekkel tűzdelt Lajta-hegység látható. 

Vissza Bozsokra

A kilátótól délkelet felé indulunk a P jelzésen, amelynek ez a szakasza az egykori vasfüggöny vonalán halad. Kb. 1 km múlva érünk a C.O. 15 határkőnél a gerinc alatt baloldalon álló Gyilkos-sziklához, ami először az 1961-ben készült topográfiai térképen jelent meg - hogy neve honnan ered, nem tudni pontosan. Egyesek szerint az 1950-es években egy határőrt itt gyilkoltak meg, de az is lehet, hogy a név az 1920-as, '30-as években keletkezett, és csempészekkel hozható összefüggésbe. Régi történetek alapján legalább fél tucat ember halt erőszakos halált a környékén, melyek mögött általában valamilyen leszámolási ügy állt.

A hol jobban, hol kevésbé meredek gerincről egészen az alatta futó patakig ereszkedünk az államhatáron, majd átkelünk a medren, és az úton balra tartva, a P jelzésen maradva folytatjuk a lejtmenetet a Sötét-völgyön át. Elhaladunk a P▲ jelzés becsatlakozása mellett, majd egy sorompó után a kavicsos feltáróúthoz érve jobbra fordulunk az ALPANNONIA S jelzésen.

Az út bal oldalán csordogál a Bozsoki-patak, melyet szép égerliget kísér. Ez a kis vízfolyás, ami jó száz évvel ezelőtt még egy strandot is ellátott, fűrészelte le a túlpartján magasodó Holt-hegyet a Kalapos-kő–Széles-kő gerincéről.

A vízmű kerítése után nem sokkal megérkezünk a K+ jelzés becsatlakozásához, ami a ma szállodaként működő Sibrik-kastély parkjának kerítése mellett halad. Hamarosan jobbra egy lépcső vezet fel a mélyút oldalában egy falazott oszlopban elhelyezett feszülethez.

Innen már csak pár perc a Bozsok határában haladó K jelzés, melyen egyenesen haladunk tovább.  A Rákóczi utcán dél felé tartva hamarosan elérjük a Szent Anna plébániatemplomot, amely mögött egy rom rejtőzik.  A 15-16. században épült négyszögletű kolostorépület egyes források szerint a pálosoké volt, mások a premontrei prépostság tulajdonaként említik. Északi és nyugati fala viszonylag épségben megmaradt, melyeken ágyúlőrésszerű ablakokat is találunk.  A jelenleg műemléki védelem alatt álló épületet már egy 17. század eleji forrás is romként írta le. A faluközpont felé tartva hamarosan visszaérkezünk a bozsoki buszmegállóhoz, ahol túránkat elkezdtük.