Share
Bookmark
Print
GPX
KML
Plan a route here Copy route
Embed
Fitness
Hiking Trail

A hegyek mélyéről a legmagasabb bércre

Hiking Trail · Soproni-hegység · open
Responsible for this content
Magyar Természetjáró Szövetség Verified partner  Explorers Choice 
  • A bányászat emlékei Ilonaaknán
    / A bányászat emlékei Ilonaaknán
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árok végéhez közeledve
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Magas-bérc tisztása
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / E ponton elhagyjuk a Tolvaj-árkot
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árok hosszúkás tisztással indít utunkra
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A brennbergbányai „kocsmatemplom"
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árokban
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A vasfüggöny turistaúton
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Soproni-hegység tetején (Magas-bérc)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árok sétaútja a mecseki erdőket idézi
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Telepített fenyvesben
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bányászemlékmű vasfüggöny-mementóval (Ilonaakna)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Már közel a Magas-bérc
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Zöld szőnyeg a völgytalpon
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátó a Magas-bércen
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Röviden elhagyja a turistaút a Tolvaj-árkot
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ilonaakna (Helenenschacht) üdülőtelepe - az utcakép magáért beszél
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Több helyen is kis pallók segítik az átkelést a patakon a Tolvaj-árokban
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szerény magasságok, elegyes erdők (Magas-bérc)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az ilonaaknai bányászemlékmű egy jól felszerelt bányaalagút-részlet
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az egykori műszaki határzár pásztája
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Visszatérés az árok aljába (ahol szintén fut ösvény)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jó szerencsét! - az ilonaaknai bányászemlékmű szenescsilléje
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alacsony hátak a Lajta mellékén
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az aknatorony Ilonaaknán
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Emelkedőben a hegység tetői felé
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
ft 2200 2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 8 7 6 5 4 3 2 1 mi Magas-bérci kilátó

A Tolvaj-árok szűk patakvölgyéből a Soproni-hegység legmagasabb pontjára emelkedünk, ahonnan már az Alpok hegygigászainak előőrsei derengenek a horizonton. Emellett megismerkedünk a brennbergi bányászattal, és lehetőségünk nyílik összehasonlítani a megszűnt bányatelepek utóéletét határon innen és túl.
open
easy
12.9 km
4:00 h
485 m
365 m

A Sopron feletti hegytömb nagyjából két részre osztható: a városra lefutó lejtőket temérdek turistaút szövi át, melyeket kirándulók garmadája használ. Kicsit nyugatabbra, a völgyekkel élénkebben tagolt, valamivel mozgalmasabb domborzatú területen kevesebb a jelzett út, és túrázók is ritkábban jönnek szembe, hiszen hosszabb menetelésekkel érhetünk csak települést. Túránk utóbbi térségbe kalauzol, és a Soproni-hegység legjeit láncolja össze. Hiszen a Tolvaj-árok szépsége egyértelműen felülmúlja a környező terület adottságait, belőle kikapaszkodva pedig a Magas-bérc kilátójába, a magyarországi hegységrész „tetejére" hágunk. Az Alpok hegyóriásai felé kacsintgató panorámát végül ipartörténeti érdekességekre cseréljük: Ilonaaknán és Brennbergbányán a hazai szénbányászat kezdeteivel ismerkedhetünk meg.

Bár nagy magasságokra errefelé nem kell számítani, a túra mégis kitartást igényel. Kellemes hangulatú, sziklakibúvásos patakvölgy, tágas kilátás, és az osztrák, valamint a magyar oldal átalakult bányásztelepülései teszik tartalmassá ezt az egész napot kitöltő útvonalat.

Author’s recommendation

  • A Muck-háznál a közeljövőben állatsimogató és látogatóközpont épül, egyben ez autóval megközelíthető kiindulópontja is lehet a túrának. Ha innen startolunk, a Tolvaj-árok kimarad, az út végén pedig valakinek vissza kell térnie az autóért.
  • Mindenképpen látogassunk el Ilonaakna (Helenenschacht) üdülőtelepének kicsiny központjába! Ez mintegy 5 perces kitérő, és a bánya aknatornya, valamint a kiválóan megformált bányászemlékmű maradandó élmény - nem is beszélve a példásan rendezett kis telep látványáról.
  • Ilonaakna főútján kb. 2 km a Récényi-tó (Badesee-Ritzing), amely nagyszerűen felszerelt, mindenféle attrakcióval ellátott strandjával tökéletes kiegészítése lehet a túrának - amennyiben jut rá elég időnk. Már önmagában az erdő keretezte vízfelület is kellemes látvány.
  • Brennbergbányán és Görbehalmon is találunk bányászati múzeumot. Akit érdekel a helyszín gazdálkodástörténete, annak ajánlott megtekintenie mindkettőt.
  • Görbehalom mellékutcáján kb. 1-1,5 km sétával érhető el a Fehér úti-tó, mely szép fekvésével idilli pihenőhely. Tömegközlekedéssel sajnos nem megközelíthető.
  • A túra körré is alakítható, ha Brennbergről a P+, majd a K jelzéseken Görbehalomra sétálunk, végül az aszfalton (vagy stoppolva, esetleg busszal) visszatérünk az ifjúsági táborhoz, ahonnan elindultunk. Ez kb. 5 km ráadás.
outdooractive.com User
Author
Áron Dömsödi
Updated: July 03, 2020

Difficulty
easy
Technique
Stamina
Experience
Landscape
Highest point
Magas-bérc, 557 m
Lowest point
286 m
Best time of year
Jan
Feb
Mar
Apr
May
Jun
Jul
Aug
Sep
Oct
Nov
Dec

Tips, hints and links

Start

Brennbergi út, ifjúsági tábor buszmegálló (286 m)
Coordinates:
DD
47.677801, 16.522465
DMS
47°40'40.1"N 16°31'20.9"E
UTM
33T 614273 5281612
w3w 
///rescue.emerald.beast

Destination

Brennbergbánya, buszmegálló

Turn-by-turn directions

Itiner

  • A Tolvaj-árkot a K+ jelzés mentén követjük.
  • Becsatlakozunk a K jelzésbe, amin a Muck tisztásáig megyünk.
  • A határon a rosszul jelzett Z jelzést követjük (egyenesen, a jobb oldali ágon).
  • Ilonaaknára az aszfaltozott utcán teszünk rövid kitérőt.
  • Visszatérünk a határra, és a Z jelzésen balra sétálunk fel a Magas-bércre.
  • A kilátótól a Z jelzésen visszafelé indulunk a határon.
  • Ilonaakna után kb. nem egészen 1 km-rel balra térünk le a P+ jelzésen Brennbergbányára.

A túra részletes leírása

A völgykapu

Túránkat az ifjúsági tábor elől kezdjük, és a Tolvaj-árok bevezető szakasza, egy keskeny tisztás bocsát utunkra. Információs táblákat hagyunk el, és a rét túlvégén belépünk az erdőbe. A Soproni-hegység az Alpok rendkívül összetett szerkezetének darabkája: az Afrikai-lemez által felgyűrt hegylánc kőzettestét egymásra tolódott takarók, pikkelyek mozaikja építi fel. Központi, kristályos vonulatának (és egyben az egész hegyvidéknek) legkeletebbi kibukkanása lapos hátakban emelkedik Sopron városa fölé az országhatáron. A kemény, átalakult kőzetekbe csak csekély számú, sekély völgy vágódik, legszebb képviselőjük pedig éppen az előttünk nyíló Tolvaj-árok.

Rögtön a „zöld kapunál” átkelünk egy fahídon, majd néhány méterrel előrébb egy másik pallón. A völgyaljon kanyargó patakot többször is kis bürükön lépjük majd át. Elhagyjuk a foglalt Béla-forrást, mely évtizedekig szolgálta a szomszédos kulcsosházban pihenőket - a hangulatos fakunyhót azonban az elmúlt évtizedben felgyújtották. A K+ jelzés innentől emlékezetes szépségű ösvényen követi a patakot, mely szűk ívekkel kanyarog a völgyben. A két partfal kis távolsága miatt a lombkorona összezáródik a fejünk felett, az ösvény talajszőnyegét pedig a növényzet zöld bojtjai szegélyezik - a tájkép a Mecsek egyes völgyeit idézi.

A Tolvaj-árok

A vízfolyás az Ultra-hegy kristályos palákból álló tömbjének oldalába vágódott be, hordalékával egyre mélyebbre fűrészelve magát a kemény kőzetben. Lefelé hatolva meredek falakat vésett, melyekben feltárul egy kevéssé ismert kőzet is: a gneisz. Ez az alpi hegységképződés során gránitból alakult át a mélyben uralkodó hatalmas nyomás és hő hatására; akár a környező metamorf kőzetek. Ránézésre kevésbé rétegzett, mint a párhuzamos „levelekre" tagolódó palák.

Helyenként egészen összeszűkül az árok két partfala, a rajtuk élő erdők pedig szemmel láthatóan változatos faj- és korösszetételűek, a meredek lejtőket holtfa teszi menedékessé. Az erdőgazdálkodás itt nem csak a lejtőszögből következő nehéz hozzáférhetőség miatt kímélte meg a növényzetet: a palákon (ásványi összetételük miatt) többnyire savanyú, vékony termőrétegű váztalajok képződnek. Ezeket pedig tovább rontja a lemosódás, azaz szemcséiknek lefelé sodródása - hogy e folyamattól megvédjék a völgyet, nem nyúlnak az erdőhöz, hiszen a fák gyökereikkel stabilitást nyújtanak a meredek partokon, a lehullott ágak pedig éltető humusszal gazdagítják a talajt.

A turistajelzés egy ponton elkanyarodik a patak mellől, itt korlátra tűzött kötél segít felkapaszkodni a magasabb ösvényre. (De kíséri jelzetlen csapás a vízfolyást is, maradhatunk ezen is.) Kisvártatva néhány fenyő alól kilépve visszaérkezünk a patak mellé, újra vízcsobogás gyaloglásunk aláfestő zenéje. Egészen szűk szakasza következik a völgynek, ahol a bevágódó patak feltárja az építőkőzeteket is. A rövid szurdokfolyosó végül újra keskeny völggyé változik, majd egy gázlónál végleg búcsút intünk a vízfolyásnak. A hegység tetői felé kapaszkodunk, és átkelünk egy sötét fenyvesfolton - az átmenet nélküli váltás, az állomány egyenes szegélyei sejtetik, hogy telepített állományról van szó. A soproni hegyek közt a tűlevelűek hosszú múltra tekintenek vissza, egyes fajaik őshonos mivolta az Alpok láncának hírnöke. Az erdei- és a jegenyefenyő természetes úton (évezredekkel ezelőtt) telepedett meg a vidéken, de egyes források szerint a nyugati végek északi kitettségű lejtőin a luc sem az embernek köszönheti a jelenlétét. A lombos és tűlevelű társulások elegyedése a hegység meghatározó, karakteres tájképi és hangulati eleme.

Fenyők az Alpok lábánál

A fenyvesek a legutolsó jégkorszak vége után, a lassan felmelegedő, de a mainál jóval hűvösebb éghajlaton terjedtek el a Kárpát-medencében. Napjainkig a hazai átlagnál hűvösebb és nedvesebb szubalpin klíma őrizte meg őket a Soproni-hegységben, de a felmelegedés és a vele járó szárazodás megviseli e fajokat. A legyengült állományokat az erdőben egyébként otthonos élősködők (pl. a szú), paraziták támadják; elszaporodásuk egész erdőrészeket öl meg. Természetes körülmények közt ez a folyamat egyébként az életközösség javára válik, hiszen az idős és beteg facsoportok elpusztulnak, helyükön pedig új, életerős nemzedék indulhat növekedésnek. (Ennek persze az volna a következménye, hogy a változó éghajlatot nehezen tűrő fajok - köztük a betelepített fenyvesek - lassan átadnák helyüket a melegkedvelőbb állományoknak.) Azonban az emberi igényeket is kiszolgáló erdőgazdálkodás (ezen a hasznosított területen) nem várja ki a sok évtizedes folyamatot - amikor a '90-es években tömeges pusztulás történt, a megbetegedett lucusokat tömegével kellett letermelni, hogy zömmel tölgyeseket és bükkösöket telepítsenek a helyükre.

Határvidéken

Már a K jelzés széles keréknyomán, vaddisznótúrások közt, ligetes erdőben lépünk rá a betonútra. A kefesűrű fiatalosok jó eséllyel a '90-es években elpusztult fenyők helyére ültetett állományok. Kisvártatva erdei lénia keresztezi az aszfaltot, és egy sorompó mögött láthatóan egyenesen, hosszan fúródik az erdőségbe. Történelmi jelentőségű helyen állunk: itt húzódott a vasfüggöny műszaki határzára. A Magyarország és a szovjet blokk védelmére épített, illetve a fejlettebb nyugatra irányuló kivándorlást megakadályozó létesítmény kettészelte a kontinenst, vonalát katonák őrizték, eleinte aknazár biztosította. A '60-as években a milliónyi akna helyébe a Szovjetunióból importált Elektromos Jelzőrendszer lépett, mely a határnál beljebb, éppen itt, a mai turistaút vonalában épült ki. Az alacsonyáramú jelzőkerítés érintésre a legközelebbi őrsöt riadóztatta (évente 1500-4000 alkalommal), ahonnan egy különítmény kiszállt a problémás ponthoz. Hiába a vadkerítések, sok téves riasztás történt (az összes több mint 2/3-a), ráadásul költséges volt a fenntartás, és ahogy a politikai széljárás is fordult, a vasfüggönyt végül 1989-ben elkezdték felszámolni.

Perceken belül érkezünk meg az egykori Muck-határőrőrs romoktól megtisztított rétjére, ahol hamarosan látogatóközpont és vadaskert épül. A környező erdők képe a helynévadó Muck Endre nevéhez köthető: a cseh-német területen (a Szudéta-vidéken) született erdész a 19. század második felében lett Sopron főerdésze. Ő alapozta meg a környékbeli tervszerű erdőgazdálkodást, fenyveseket telepített az évszázadokon keresztül lerabolt tájra, több száz kilométernyi sétautat építtetett, táblákat és térképeket készített. Az aszfaltút kerítéshez vezet, mely mögött az egykori István-menedékház omladozik. A közelében valaha érdekes kialakítású kilátó állt: a kedvelt kirándulóhelyen a soproni polgárság turistaegyesülete, (az imént említett menedékházat is építő) Dunántúli Turista Egyesület 1906-ban emelt díszes kilátót, melynek kőépületében egy szoba is helyet kapott. Mára ez is tönkrement, az eredeti szerkezetre rá sem ismerni.

A Mucktól a Z (és P) jelzést követjük tovább, mely a határ felé terel - bár a felfestések hiányosak, ritkák, a széles erdei utat nem lehet elvéteni. A határt elérve az osztrák oldalon sütögető helyet láthatunk, melyet még bográccsal is felszereltek. A Kelta út nevű turistaútszakasz a hegységben egykor jelenlévő kultúrákra emlékezik, sírhalmaikat a Várhely közelében tekinthetjük meg. A néhány évtizede itt húzódott vasfüggönynek épített nyomát nem látjuk: az egykori széles, növényzettől megtisztított pásztára emlékeztet azonban a ligetes, kevert összetételű erdő. A karcsú, fehér-szürke törzsű nyír látványa meghatározó a határ mentén. A viszonylag igénytelen faj pionírként nyomult be a leirtott, korábban gereblyézett nyomsávként használt területre, hiszen jól megvan ezen az elsoványodott talajon. Megjelenésének kedvezett a szilikátokban gazdag metamorf kőzeteken kialakult savanyú talaj, illetve a csapadékos klíma. Azonban nem lesz itt sokáig: a magasabb szomszédok árnyékolását rosszul viseli, ezért rövidesen átadja majd helyét. (A folyamatnak alighanem elébe megy az erdészet is: több helyen látni a turistaút mentén felstócolt nyírfatörzseket.) A határsáv erdeje „változó korban" van: a természet - amennyire teheti - visszahódítja, ami az övé volt. A kevésbé igényes fajok elhullva feldúsítják, újraépítik a talajt a hegységben otthonos társaik számára - végezetül utóbbiak kiszorítják a messziről jött vendégeket.

A Soproni-hegység tetején

Egyhangú, hullámzó turistaúton rójuk az erdőt. A Tolvaj-árokkal szemben itt az erdészeti tevékenység sokkal hangsúlyosabb az erdőképben. A Muck után bő 1 órával elérjük Ilonaakna üdülőtelepét, mely az ausztriai Ritzinghez (Récény) tartozik - ezt mindenképpen érdemes megtekinteni, de javasolt előbb felkapaszkodni a közeli Magas-bércre, és visszatéréskor átlépni a határt. Ebben az esetben túránk végére maradnak a környék híres bányatelepei.

A Soproni-hegység (Ödenburger Gebirge) legmagasabb pontja az ausztriai Brenntenriegel (Bren-tető) 606 méteres kúpja, magyar oldalon pedig a (határon fekvő) Magas-bérc 557 méteres hátában tetőzik. Ilonaaknától matuzsálemi példányokkal színesített erdőben, enyhén emelkedő úton kaptatunk fölfelé. A monoton sétát erdőgazdálkodási tanösvény tarkítja, melynek táblái főként a vadászattal foglalkoznak. A fák között néhány megépített vadászati műtárgyat is megismerhetünk - ez főleg a gyermekek számára lesz érdekes. A tetőn tágas tisztás közepén magas fakilátó áll, mellette pihenőhely kínál felfrissülési lehetőséget.

A térség lapos hátai, szerény magasságai és hosszan nyújtózó lejtői mindössze szerény dombsági panorámát kínálnak, a látvány mégis érdekes. Leginkább a fenyőkkel kevert erdőkép teszi azzá, no meg a gigászi alpi előőrsök, a Schneeberg és a Rax sziklamonstrumai, melyek miatt érdemes távcsövet ragadni. Északon a Lajta-hegység erdős lankái kéklenek, előttük szélerőművek járják néma körtáncukat.

Határon innen...

Visszaereszkedve korábban megtett utunkon érdemes végiggondolni, miféle helyen is járunk. 1948-ban kiadták a parancsot a (Churchill által elkeresztelt) vasfüggöny kiépítésére. 2 év alatt felépült a kétsoros drótakadály, és működésbe lépett az aknamező, az ellenőrzést pedig az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) irányításával tevékenykedő „zöld ávó" végezte. Az '50-es évek kezdetén kijelölték a 15 km mélységű határövezetet: ezen belül tartózkodni csak engedéllyel lehetett, a határ 500 méteres körzetén belülre pedig csak speciális iratokkal, szoros felügyelettel szabadott belépni. A határövezetben a különböző katonai szervek nagy számú jelenléte és a kémgyanús személyeket célzó folyamatos hajszák, a veszélyérzet fenntartása komorrá tették a mindennapokat. Sztálin halálakor azonban fordult a széljárás: éppen hogy elkészültnek nyilvánították a rendszert, néhány hónapra rá, 1955 októberében felszedték az aknákat és a drótakadályt. Éppen az '56-os forradalom kitörése előtti napokban távolították el az utolsó aknát is - tömegek szöktek át a zöldhatáron. Az események hatására azonnal elrendelték a vasfüggöny újraépítését, ami néhány hónap alatt ismét összezárult. A '60-as években az aknazárat felszámolták, és a helyébe az Elektromos Jelzőrendszer lépett. A szigorú határzár 1989-ig tartott ki, amikor végleg elbontották.

... és határon túl

Ismét elérjük az ilonaaknai elágazást, ahol mindenképpen érdemes átlépni a határt, és tenni egy 5 perces sétát az alpesi építészeti megoldásokat is mutató üdülőtelepen. A rendezett, tiszta és kifejezetten kellemes megjelenésű falurészhez lejjebb alaposan kiépített strand is tartozik egy idilli fekvésű erdei tavon. Itt, a határon egy elágazás a telep központja; egyik oldalt piciny bányászemlékmű áll. Ennek része egy néhány méteres bányaalagút-részlet, melyben szénnel megrakott csille látható, a falakon pedig a bányászkodás mesterségének szerszámai sorakoznak. A bejáratnál egy apró vasfüggöny-mementó, túloldalán pad-asztal garnitúra egészíti ki az építményt. Vele szemben az egykori bánya aknatornya emelkedik: ez Burgenland legrégebbi ipari műemléke, melyet 1914-15-ben olasz hadifoglyok borítottak be téglával. A Brennberg körüli barnaszén kitermeléséből részt vállaló Ilona-aknát 1882-ben kezdték mélyíteni, és a későbbi évtizedek során 345 méterig hatoltak le. A trianoni határok a telepet ugyan az osztrák oldalhoz csatolták, de az érvényes szerződések értelmében a kitermelés 1930-ig folytatódott - a szenet ebben az időben kötélpályán szállították le Brennbergre. A használaton kívüli bányajáratot a '80-as években feltöltötték, a tornyot '91-ben egy bécsi vállalkozó vásárolta fel, és saját költségére felújíttatta.

Lyukacsos földeken

A P jelzésen rövidesen elérjük a P+ kiágazását, amit azonban (a hanyag felfestések miatt) nem könnyű detektálni: egy széles erdészeti út ágazik ki bal felé. Enyhén ereszkedünk, vadlest és fenyvesfoltokat keresztezünk, mígnem néhány éles kanyarral Brennbergbányára érkezünk. Eleinte részben látjuk a települést övező völgykatlant, majd szedett-vedett épületek közt gyalogolunk a központ felé. Egy jobbra kiágazó, jelzetlen út az erdőbe fúródik - itt mélyül az a bunker is, ahol a szovjet hadsereg elől menekülő Szálasi Ferenc és kormánya bujkált. Mivel az eldugott fekvésű bányászfalut akkoriban vasútvonal is elérte, 1944 végén és 1945 elején ide érkeztek azok a teherszerelvények, melyeket a nyugatra menekítendő, elkobzott értéktárgyakkal raktak meg. A „zsidó aranyvonat" 1945 márciusában indult tovább Ausztriába (Szálasi pedig Kőszegre).

Az Égő-hegy kincsei

A falu központjánál kell keresnünk a buszmegállót (ahonnan Sopronba indulnak a járatok), kicsivel előrébb pedig ott áll a környéki bányászat leginkább látványos mementója, az aljában kocsmát rejtő, robusztus templom. A mélyben található barnakőszén felfedezéséről több történet is ismert, annyi azonban bizonyos, hogy a 18. század közepén még nem volt széles körben ismert a gyúlékony kőzet. Állítólag egy hegyi pásztor véletlenül gyújtotta meg a szenet, és élt a faluban egy pfalzi származású szögkovács, aki tudta, hogyan hasznosíthatja műhelyében az anyagot. Ezután kezdődtek meg a nagyobb szabású vizsgálatok, és néhány éven belül megszületett (egyben megindult) a magyarországi szénbányászat. Maga a falunév is a nyersanyagra utal: a meggyulladt, és nem szűnő tűz helyét Brennender Bergre, azaz „Égő-hegyre" keresztelték. Ahogy a bánya növekedett, távoli vidékekről is érkezett a munkaerő: Karintiából vagy éppen a Cseh-morva-vidékről. Az újabb és újabb aknák köré épült lakások miatt Brennbergánya több, lazán összekapcsolódó részre oszlik, de a közeli Görbehalom neve is tükrözi a gazdasági igény és a domborzat szülte településszerkezet sajátosságait. A múzeum az ország első gőzgépes szállítóaknájának gépházában tekinthető meg - Brennberg volt az ország legkomolyabb műszaki kihívásokat támasztó bányája, így több megoldást is itt próbáltak ki először (pl. a bányatelefont). A tűzveszélyes járatokban persze nem voltak ritkák a halálos balesetek sem. A kitermelés 1952-ben állt le: bár gazdasági okokra hivatkoztak, a föld alatt az osztrák oldalig nyújtózó vájatok és a határzár közelsége a kor politikai körülményei közepette elegendő indok volt a bezáráshoz. A vájárokat máshová költöztették át (pl. Oroszlány, Tatabánya), a falu pedig mára változatos képet fest: ütött-kopott, lerobbant utcák és jómódúbb lakó-, illetve üdülőrészek váltakoznak.

A kocsmatemplom

A bányászok egy évszázadon keresztül éltek úgy a faluban, hogy templom, orvos, iskola és temető sem állt rendelkezésükre. Az utolsót az 1872. évi kolerajárvány tette szükségessé, mert a nagy számú áldozatot Ágfalva temetője már nem engedte be. A jóval később, 1930-ban emelt (a bányászok védőszentjéről elnevezett) Szent Borbála-templomot egy soproni építész (Füredi Oszkár) tervezte, akit zsidó származása miatt a német megszállás idején egy brennbergi bányász bújtatott. Az erődszerűen masszív megjelenésű templom harangjának felirata szerint „Veszélyes a bányász munkája, gondolj erre, ha lemész a tárnába!" Az aljában lévő helyiség a bányászat idején (állítólag karbid)tároló volt, a ma itt működő kocsma (helyszínében) egyedi az országban - és kiváló befejezőpontja túránknak.

Note


all notes on protected areas

Public transport

Public transport friendly

  • A startpontot a 3-as számú soproni helyi járattal érhetjük el, melyről a Brennbergi út, ifjúsági tábor megállóhelynél kell leszállni.
  • A túra vége a 3-as számú soproni buszjárat Görbehalom, Fehér híd megállója.

Getting there

  • A túra mindkét végpontja a buszmegállóba esik.

Parking

  • Az autót érdemes a kiindulópontnál hagyni, itt találni parkolóhelyet az út mentén. Ebben az esetben a túra végeztével visszagyalogolhatunk az aszfaltúton (2 km), stoppolhatunk, vagy a 3-as jelű busszal térhetünk vissza az Ifjúsági tábor megállóhelyhez, ahonnan startoltunk.

Coordinates

DD
47.677801, 16.522465
DMS
47°40'40.1"N 16°31'20.9"E
UTM
33T 614273 5281612
w3w 
///rescue.emerald.beast
Arrival by train, car, foot or bike

Author’s map recommendations

  • A Soproni-hegység turistatérképe

Equipment

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.


Questions & Answers

Ask the first question

Got questions regarding this content? Ask them here.


Reviews

Write your first review

Help others by being the first to add a review.


Photos from others


Status
open
Difficulty
easy
Distance
12.9 km
Duration
4:00h
Ascent
485 m
Descent
365 m
Public transport friendly Round trip Scenic Cultural/historical value Geological highlights Botanical highlights Insider tip Summit route Healthy climate

Statistics

  • 2D 3D
  • Contents
  • Show images Hide images
: h
 km
 m
 m
 m
 m
For changing the range of view, push the arrows together.