A fekete, a kémény és a lyukas

A Kétbükkfa-nyereg hajtűkanyarjából indulunk (amely parkoló és buszmegálló is egyben). A zöld kereszt jelzésen az erdészeti földutat tapossuk, keresztezünk egy villanyvezetéket, végül hatalmas bükkök közé kanyarodunk a zöld háromszög jelzésre térve. A megkapó szépségű erdőnél csak a pár percen belül talpunk alá kerülő Fekete-kő (Hreben) vonzóbb: egyből a tetejére érkezünk, de a sziklaoldalban elvezetett, helyenként keskeny, olykor csúszós ösvény lejjebb vezet a sziklabérc kiugró homlokára. Bár magyar neve Fekete, a szlovák fordítása „gerinc", ami jóval találóbb elnevezése a patyolatfehér mészkősziklának. Pilisszentlélek völgyét látjuk közvetlenül a hegy alatt, jobbra a Visegrádi-hegység, háttérben a Börzsöny magasodik. Baloldalt a Fekete-hegy erdővel fedett oldala húzódik.

A zöld háromszögön kapaszkodunk vissza, de hamarosan a jelzés y-ján jobb irányba kanyarodunk, és elkezdünk ereszkedni a Pilis-nyereg felé. Hamar meg is érkezünk a nyeregbe, ahol pihenőhelyet és egy II. világháborús emlékművet találunk (a világháború végén a környék erdeiben jelentős harcok folytak: erre emlékeztet az építmény).

A nyeregből csillagszerűen ágaznak el a turistautak. Mi a sárga jelzésen folytatjuk túránkat. Kellemes erdei úton ereszkedünk, érintjük a Pilis-nyergi-víznyelőt (mellette pihenőhelyet is találunk). Érdemes óvatosan megközelíteni a méretes nyílást, csak hogy érezzük a hegy gyomrából érkező hűs levegőt. Valamivel lejjebb, az út mentén kicsiny építmény, a Kapisztrán-kunyhó bújik meg félig a földben. Nyáron bátran megalhatunk benne, ha van nálunk hálózsák és polifoam - bár akkor már érdemesebb a szabad ég alatt ledőlni. Nagyjából negyed óra még, és újabb elágazás előtt állunk: a zöld kereszt jezlés tér ki balra. Bár a sárgán fogunk megérkezni Klastrompusztára, semmiképp ne hagyjuk ki a Kémény-szikla rövid kitérőjét a zöld kereszten! Felkapaszkodunk a hegyperemre, majd meredek lejtőre lépünk. Ekkor már felsejlik a fák közt a Kémény-szikla tömbje.

A sziklára hágva pazar panoráma fogad: a kőtorony tényleg szinte kéményként magasodik a lankás pilisi táj fölé. Előttünk nyújtózik a Pilist a Budai-hegységtől elválasztó árok, és a Gerecse rögei is felsorakoznak északnyugat felé. A fehér mészkő visszaveri a napfényt, nyáron ezért kissé vakító, és az erdőnél érezhetően melegebb hely a szirt teteje.

Visszafordulva a sárga jelzés felé, egy gyors ereszkedés végén ösvényünk balra fordul, és a hegy vonalát kezdi követni. A rövid szakaszon jobbra a házakat látjuk a fák mögött, balra pedig a Pilis éles letörését, és a Klastrom-szirtek szinte világító csoportja foltozza a lombkoronát.

A vallástörténeti emlékeiről híres település (pálos kolostor romja) mára csak üdülőfalu, ahová tömegközlekedéssel sem juthatunk el. Ennek megfelelően nincs más választásunk: tovább kell indulnunk. Kesztölc és Piliscsév a két közeli falu. Utóbbit választva az országos kék jelzést tapossuk a következő néhány kilométeren. Az erdőben elhaladunk egy vízmű mellett, hamarosan pedig egy rétre, és Piliscsév földjeire érünk. A dózerútról kellemes panoráma tárul föl a Budai-hegység irányába. A falu házai közt hosszan sétálunk, mígnem elérünk a település túlszélére. A kék jelzés fenyők közé tér, és egy egyenes, puha talajú földúton folytatódik.

A kék kereszt elágazásánál balra fordulunk, és meredek emelkedésbe kezdünk a Nagy-Kopasz oldalán. A Posta-rétet elérve ismét ívelünk egy 90 fokos kanyart, ezúttal jobbra. A kanyargásra azért van szükség, mert a Nagy-Kopasz nyugati homloka élesen törik le - gondolom, ezért közelít hátulról, kerülővel a turistaút. Végül a kék háromszög jelzésen érjük el a táblákkal is jelzett kilátótornyot.

Amikor megérkezünk egy kilátóhoz, általában azonnal lépcsőzni akarunk, alig várjuk, hogy lássuk a panorámát. A Dévényi-kilátó azonban különc eset: annyira ötletes a hiányos, lyukas Jenga játék tornyáról mintázott épület, hogy az építészet iránt fogékony szemeket legalább annyira leköti és izgalomba hozza, mint a szép táj. Utóbbi persze szintén nem elhanyagolható: a Budai-hegységtől a Gerecsén át a Pilis vonulatáig pásztázhatunk, de a távolban még a Velencei-hegység és a Bakony is felsejlik, ha tiszta időben járunk ott. Jól látható a Dunazug-hegyvidék rögökre szabdalódott szerkezete, hiszen amerre fordulunk, minden irányban apró szirtekként elkülönülő hegyeket látunk. Ettől, és nem a magasságtól megkapó a látvány.

A háromszög jelzésen ellenkező irányba indulva jutunk le Piliscsaba szélére, és csodaszép platánsor alatt érjük el a felújított vasútállomást.