A Budai-hegység felfedezése a budai dűlőkeresztelő nyomában

Itiner:

• A 155-ös busz végállomásától a Zugligeti úton indulunk el a Z+ jelzésen, majd pár száz métert követően a Z jelzésen jobbra fordulunk
• Az erdőbe beérve a Z▲ jelzésen balra fordulunk, majd érintve a Tündér-sziklát a Libegő alatt felkapaszkodunk a Libegő felső állomásához.
• A P jelzésen felmegyünk a János-hegyre, majd leereszkedünk a Szépjuhásznéhoz.
• A S jelzésen felkapaszkodunk a Nagy-Hárs-hegy tetején álló Kaán Károly kilátóba, majd leereszkedünk a Hárs-hegyi nyeregbe.
• Rövid kitérővel (S▲) felkapaszkodunk a Kis-Hárs-hegy tetejére egy újabb csodás kilátásért.
• Visszaereszkedve a nyeregbe a Z↺ jelzésre fordulunk jobbra, majd hamarosan a Z+ jelzésre váltunk.
• A Z jelzést elérve a Szerb Antal utcán balra fordulunk, érintjük a Nyéki királyi vadászkastély romjait, felkapaszkodunk az Apáthy-sziklához, elhaladunk a Kőkapu mellett, végül felérünk az Árpád-kilátóhoz.
• A kilátóból a K jelzést követjük, majd a Fenyőgyöngye felett jobbra térünk a K+ jelzésen.
• Keresztezzük a Remete-hegyet és a Mátyás-hegyet, majd leérve a Mátyáshegyi-útra jobbra fordulunk a KΩ jelzésen.
• Érintve a Pál-völgyi-barlangot, a Szemlő-hegyi-barlang felett átváltunk a ZΩ jelzésre, majd nemsokára balra fodulunk a Z▲ jelzésre.
• A Szemlő-hegyet érintve ezen ereszkedünk le a Dunához.

A túra részletes leírása

Dűlőkeresztelő a tündéri Tündér-sziklánál

Wolfswiese, Lindenberg, Kammerwald, Krutzenwinkel, Paulithal, Schöntal és Kukuckberg. Nem, ez nem a Bécsi-erdő, hanem a Budai-hegység egyes részeinek az elnevezése a reformkor előtt, amikor is Buda lakossága többnyire német ajkú volt. Miután a város közgyűlése 1847. június 11-én elfogadta Döbrentei Gábor javaslatát, 1847. június 19-én történt meg az emlékezetes kirándulás, amikor is egy nagyobb társaság Döbrentei vezetésével felkapaszkodott az akkor még Am Himmelnek, új nevén Tündér-hegynek nevezett magaslatra. Körbenéztek, felolvasták a határozatot és lezajlott a „dűlőkeresztelő”. Ezt követően pedig a mai Zugligeti Általános Iskola helyén található majorban ünnepelte meg a társaság a dűlőkeresztelőt, amely során számos budai hegy, völgy és forrás kapott új, magyar elnevezést. Hol máshol kezdenénk ezt a mind természeti, mind kultúrtörténeti látnivalókban roppant gazdag túrát, mint a Zugligeti Általános Iskolánál, amelynek falán emléktábla tiszteleg a neves eseményről.

Innen a Z+-Z-Z▲ jelzéseket követve tíz perc alatt a festői Tündér-sziklához érünk, amely nem az ott lakó tündérekről, hanem – minő illúzióvesztés - a tündéri kilátásról kapta a nevét. A 386 méter magas Tündér-hegy gerincéből látványosan kiemelkedő sziklától páratlan panoráma nyílik a környező városrészekre és hegyormokra. Alattunk a Zugligetet övező Hunyad-orom és Fácán-domb, felettünk a János-hegy, és belátjuk egész útvonalunkat is a Nagy-Hárs-hegytől a Hármashatár-hegy csoportjáig. A lépcsők melletti oromról mindent belátunk, a nagy sziklára kimászni viszont szigorúan tilos és életveszélyes. Zugliget régi neve Auwinkel, Ligetzug, még korábban pedig Sauwinkel, Disznózug volt – a név az egykori vadaskert vaddisznóit idézte. Ennek egy része Virányos, Zugliget legvirágosabb része.  

A lépcsősort – és a Tündér-hegy külön nem jelölt csúcsát – megmászva, a Z▲ jelzést követve elhaladunk a Libegő alatt, majd felkapaszkodunk a Libegő felső állomásához, hogy onnan egy utolsó támadással a P jelzésen bevegyük Budapest legmagasabb pontját, a János-hegyet (korábban: Johannesberg) és a rajta álló emblematikus kilátót. Az épület a magyarok kedvelt császárnéjáról, Sissiről kapta a nevét, aki többször kirándult erre. Itt teljes körpanoráma tárul elénk, belátjuk a Budai-hegység távolabbi részeit és a Pilist is.

A pálosok nyomában

Leereszkedve a Szépjuhásznéhoz, nekiállunk következő hegycsúcsunk, a Nagy-Hárs-hegy meghódításának (S jelzés). A kifejezetten hangulatos úton nincs nehéz dolgunk a kapaszkodással, a tetőn álló Kaán Károly-kilátó pedig újabb topográfiai kalandozásokra sarkall.

A legjobban a János-hegy impozáns tömbje látszik innen. A helynevek szempontjából a Sváb-hegy a legérdekesebb, amely (Schwabenberg) ugyan egyszerű fordítás, de a név eredetét tekintve már megoszlanak a vélemények. Egyesek Buda 1686. évi visszafoglalását emlegetik, hiszen ekkor a Kis-Sváb-hegyen állították fel a sváb tüzérség ágyúit. A legelfogadottabb magyarázat szerint azonban a 18. században ide költöző, és intenzív szőlőművelést kezdő svábokra utal az elnevezés.

Szintén érdekes a Nagy-Hárs-hegy névadása, hiszen magyarosítása (Bátori-hegy) a dűlőkeresztelő során egyike volt a sikertelen próbálkozásoknak, végül a német megnevezés (Lindenberg) tükörfordítása honosodott meg. A kísérlet ugyanakkor feleleveníti a történelem egy jeles epizódját: a hegy oldalában (Szépjuhászné) található budaszentlőrinci pálos kolostor lakója volt a hegy tetején található barlangban remetéskedő Bátori László. Sőt, magát a magaslatot is Pál-hegynek hívták korábban, ahogyan Pasarétet Pál-völgynek, megemlékezve a híres szerzetesrendről. De látszik innen a Petneházy-rét (Sonnenwithswiesen, Wiesennel) is, amely nevét Petneházy Dániel kuruc kapitányról kapta. Ő a hagyomány szerint hősiesen harcolt 1686-ban, Buda visszafoglalásakor, sőt, az elsők között jutott fel a várfalra, és tűzte ki a magyar zászlót.  Végül, de nem utolsósorban emlékezzünk meg az innen valamennyire látszó Kuruclesről (Krutzenwinkel) is. Ez a történet a Rákóczi-szabadságharcra emlékeztet: állítólag a kurucok innen csaptak be a császár mellett kitartó Buda városába, mert az nem csatlakozott Rákóczi Ferenchez. Kicsit odébb rálátunk az ismert Hűvösvölgyre (Im Kühlental), amely tükörfordítás révén kapta nevét.

Egy csipetnyi kultúra a II. kerületben

A S jelzésen leereszkedünk a Hárs-hegyi-nyeregbe, ahol egy pár perces kitérővel (S▲) mindenképpen ejtsük útba a Kis-Hárs-hegy tetején álló kilátót! Innen már fantasztikus panoráma terül elénk a  dunai hidak irányába is, ugyanakkor utunk következő szakaszát, a Hűvösvölgy túlsó oldalán álló hegyeket vegyük tüzetesebben górcső alá – innen kifejezetten közelinek tűnnek!   

A látványos Apáthy-sziklától a város felé Törökvészt találjuk (Fruchtbare Ried, Ochsen Ried, Rochusberg). A német „Gazdarét", „Ökörrét" és „Rókushegy" kapta ezt a nevet az 1686-os visszafoglalás emlékére. Állítólag sok, az ostromlott török sereg segítségére igyekvő janicsárt és szpáhi csapatot kaszaboltak le itt, ezért nyerte e vészjósló elnevezést. A szintén nem messze elterülő Pasarétnek (Sauwiese) a közhiedelemmel ellentétben ugyanakkor semmi köze a török pasák táborához. A korábbi Disznórét elnevezést váltotta fel, ami mocsaras legelőre utalt (a pasa szerb szóból és a ried német nádas szóból). 

Visszaereszkedve a nyeregbe a Z↺ jelzésre fordulunk jobbra, majd hamarosan a Z+ útra váltunk. Hamarosan beérünk a házak közé és a Szerb Antal utcában balra fordulunk a Z jelzésen. Kisvártatva érintjük a Nyéki királyi vadászkastély romjait. A Nyék nevet az egykori Leopoldfeld (Lipótmező) szomszédságában álló terület a 16. századig itt álló községről kapta. Elhaladunk a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep mellett, amely a magyar Bauhaus egyik kiemelkedő emléke - érdemes egy rövid kitérővel beszívni ennek az egyedi utcának a hangulatát. Ezt követően, még mindig a Z jelzést követve lépcsőkön kapaszkodunk fel az Apáthy-szikla letöréséhez. A meredek dolomitoldalt nem tudták beépíteni, a mára védett terület így szigetként ékelődik be az Ördög-árok fölé. Tetejéről visszanézhetünk eddigi utunkra, és a meredek kiszögellésről szinte belátunk az alattunk fekvő Lipótmező házaiba.

Tovább haladva érintjük a beszédes nevű Vaskapu-hegyet, amelynek Kőkapuja alatt a vörösre színeződött talaj jelzi, hogy miről kapta a hegy a nevét. A Görgényi-úton átkelve utolsó nagyobb kapaszkodónkat kezdjük meg az Árpád-kilátóhoz.

Csodás-kilátások a Látó-hegyen

Túránk egyik legfontosabb állomása a Látó-hegy oldalában álló, 1929-ben, Glück Frigyes szállodatulajdonos és lelkes természetjáró támogatásával épült Árpád-kilátó, hiszen innen pont rálátunk a hidakkal tarkított Duna kanyargó vonalára, valamint a ma már Budapest szerves részeként álló közeli hegyekre. A kilátó alatt elterülő Csatárka a török időkben vívott harcok emlékére kapta nevét, míg az innen nagyon látványosan kirajzolódó Sashegy (Adlerberg) a hagyomány szerint azért, mert 1686. szeptember 2-án a budai vár visszafoglalása utáni díszszemle alkalmával sasok röppentek fel innen, és a Vár felé repültek. Látszik Rézmál (Kalvarienberg, Kreidenbruch) is, amely a „Kálváriahegy" és a „Krétabánya" német nevek helyett egy korábbi, a 14. században már meglévő elnevezés alapján „kereszteltetett" (a „mál” ugyanis a régi magyar nyelvben délies, napsütötte lejtőt jelentett).

Budapest, a természeti értékekben egyik leggazdagabb főváros

Utunk végső szakasza zömében városi környezetben vezet. Budapesten közel 300 védett természeti érték van, amelyek jelentős része a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik, de a kisebb, többségében foltszerű, helyi védettséget élvező területeket a Fővárosi Önkormányzat vonta oltalmazása alá az elmúlt évtizedekben. Budapest ezzel a hasonló méretű világvárosokhoz képest nagyon jó helyezést ér el a természeti értékek terén, sőt, a biológiai sokszínűség tekintetében talán a leggazdagabb az európai nagyvárosok között. Mindez annak köszönhető, hogy a Kárpát-medence élővilága is nagyon mozaikos és sokszínű, s ez hatványozottan megmutatkozik a síkság és a középhegységek határán elterülő nagyvárosban.

A kilátóból a K jelzést követjük, majd a Fenyőgyöngyét elhagyva jobbra térünk a K+ jelzésen. Keresztezzük a kilátás szempontjából kevésbé érdekes Remete-hegyet és a Mátyás-hegyet, majd leérve a Mátyáshegyi útra jobbra fordulunk a KΩ jelzésen, és hamarosan megérkezünk a Pál-völgyi-barlanghoz. Kevesen tudják, hogy a főváros talán legnépszerűbb látogatható barlangja egyben az ország leghosszabb barlangja is már. 2011-ben ugyanis a kutatók megtalálták a természetes átjárót a Pál-völgyi-, a Mátyás-hegyi- és a Harcsaszájú–Hideg-lyuk barlangrendszerei között, így azóta a maga 28,6 km-es hosszúságával a Pál-völgyi-barlangrendszer a fenti cím jogos birtokosa - megelőzve az aggteleki Baradla-Domica-rendszert. A Budai-hegység kétszáznál is több barlangja közül egyébként pont a leghíresebbek találhatók a város közigazgatási határán belül. A Budai-hegység föld alatti üregei hévizes eredetűek, azaz nem a felszíni víz, hanem a mélyről feltörő hévizek alakították ki az itteni mészkőben a többemeletes járathálózatokat. A legtöbb barlang a hegység máig tartó emelkedése miatt „került szárazra”, s mivel a folyamat ma is tart, a nagy mélységből feltörő karsztvizek nemcsak a Felhévízi gyógyfürdőket táplálják ma is, hanem például a Molnár János-forrásbarlangot is alakítják.

Továbbhaladva a KΩ jelzésen pont a Budai-hegység másik látogatható barlangja, a Szemlő-hegyi felett váltunk át a ZΩ jelzésre. Nem sokára balra fordulunk a Z▲ jelzésen, végül rövidesen megérkezünk utunk utolsó, talán legkülönlegesebb panorámapontjához, a József-hegyi-kilátóba. (Alatta a csak engedéllyel látogatható, különösen szép József-hegyi barlang található.) A dűlőkeresztelő alkalmával a korábbi Józsefhegy (Josephberg) azért kapta a Szemlőhegy nevet, mert állítólag Buda visszafoglalásakor itt voltak a tüzérség őrszemei („szemlélői”).

Nagyon látványos innen a Pálvölgy (Paulithal) erős szűkülete (a név egyébként egy pálos kolostor emlékét őrzi), fölötte a Szépvölgy (Schöntal), amelynek elnevezése egyszerű tükörfordítással keletkezett. Még fentebb a Táborhegy (valószínűleg régebben: Lagerberg) látszik, amelynek kersztelése a Buda 1686. évi visszafoglalásakor itt táborozó katonáknak állít emléket. Látszik a nemrég megjárt Mátyáshegy (Matthiasberg) és az eggyel érdekesebb Ferenc-hegy, illetve a Vérhalom (Franzisciberg) városrész. A Franzisciberg nevét – tévesen – azért változtatták meg Vérhalomra, mert a dűlőkeresztelőkor úgy vélték, hogy a mai Vérhalom téren temették el a Martinovics-féle összeesküvés kivégzett áldozatait.

A Szemlő-hegyet elhagyva hangulatos utcákon ereszkedünk le a Dunához, ahol túránk véget ér. Ha végignézzük a budai dűlőkeresztelő neveit és összevetjük azokat a mai turistatérképpel, láthatjuk, hogy az akció (sokszor tükörfordítás, néha visszamagyarosítás vagy új névadás) nagyrészt sikeres volt. A történelmi epizód szép emléke a forradalomban kicsúcsosodó reformkornak, a dülőkeresztelőt bejáró túra pedig kiváló alkalom a természeti- és kulturális értékekben egyedülállóan gazdag Buda megismerésére.