Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
Choose a language
Plan a route here Copy route
Hiking Trail

A barlangok hátán

Hiking Trail · Aggteleki Nemzeti Park · open
Responsible for this content
Magyar Természetjáró Szövetség Verified partner  Explorers Choice 
  • Úton Aggtelek peremén - szemben a Tó-hegy karrja
    / Úton Aggtelek peremén - szemben a Tó-hegy karrja
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői Tengerszem
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A vörös-tói barlangbejárat
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Lent a turistaház (Baradla-szikla)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Jósva-forrás
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői ófalu a Pap pallónál
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Vörös-tó
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Baradla sziklája és a barlangbejárat
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Esőbeálló és pihenőhely a jósvafői út mellett
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Naplemente a Baradla-tetőről
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Erdei út Jósvafő felé
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sétány a Tengerszem mellett
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sétány a barlangbejárat fölötti falon (Aggtelek)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton Jósvafő kertjei mögött
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kis ház és a templomtorony (Jósvafő)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a karszton
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Becserjésedő egykori legelőkön
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Terelgetett patak a Jósva-forrás alatt
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kővé dermedt medvecsalád (Medve-sziklák)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Napozóhely a Tengerszem végében
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tó-hegy karros oldala
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A turbinaház és a Tengerszem lezubogó vize
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Bükk a Baradla-szikla tetejéről
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szent Ferenc-kápolna valaha buszmegálló volt
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői Tengerszem
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői barlangbejáratnál (szemben a Tengerszem Szálló)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nadrágszíjparcellák Aggtelek határában
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Táró- és a Medence-forrás, azaz a Jósva-forrás
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Aggteleki-tó maradványa a Tó-hegy oldalából
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Vízparti pajta Jósvafőn
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
m 500 400 300 200 8 7 6 5 4 3 2 1 km Jósvafői ófalu Vörös-tó és a Medve-sziklák Tengerszem (Jósvafő) Baradla-szikla (kilátóhely) Jósva-forrás

Rövid, könnyű túránk az Aggteleki-karszt gyomrában tekergőző járatok fölött vezet, és mintegy geosétaként mutatja be a mészkő területek fejlődésének jelenségeit. Mivel a karsztvidék mélyének képződményei szoros kapcsolatban állnak a felszínnel, ezért a barlangok számos nyomát, „tartozékát" nézhetjük meg testközelből a Jósvafőig tartó útvonalon.

open
easy
8.7 km
2:30 h
259 m
379 m

Még a Kárpátokon belül is kivételesen sűrű karsztjelenségek jellemzik a Gömör-Tornai-karsztvidéket, melynek zömében a magyarországi oldalán (kisebb részt Szlovákiában) található a hírneves Baradla-Domica-barlangrendszer. Ennek ellenére nem csak a föld alatt látványos a hegyvidék: a víz és mészkő „birkózásából" születő formakincs (a karszt) a felszínen is szembetűnő, és tulajdonképpen bármit látunk ezen a változatos tájon, az valamilyen úton-módon összefüggésben áll a hatalmas járatrendszerekkel.

A lapos fennsíkoktól a mészkősziklák apró barázdáiig, a legnagyobb formaegyüttesektől az egészen apró mikroalakzatokig minden a víz mészkövet oldó szénsavtartalmának a következménye. Mivel az eső, illetve a hólé a kőzet repedésein és nyílásain át utat talál magának a mélybe, és a talajból felvett szénsavval oldja, valamint hordalékával csiszolja is a mészkőt, tekintélyes „hiányokat" idéz elő, barlangokat váj a hegyek gyomrában. Így lényegében a felszíni vízhálózat a föld alá költözik, és kisebb-nagyobb „lefolyókon", pontosabban apró repedéseken és tágasabb víznyelőkön keresztül táplálkozik.

A mélybe vezetett csapadék az Aggteleki-karsztvidéken gigászi barlangrendszert alakított ki, míg odafönt patakok hiányában táblákra tagolódott fennsíkok magasodnak - ezeket többnyire tektonikai vonalak mentén bevágódott, nagyobb vízfolyások határolják el egymástól.

Túránk 3 barlangbejáratot köt össze, ezért érdemes valamelyik vezetett barlangi sétával kiegészíteni, de a legjobb ötlet egyértelműen több napot a karszton tölteni, és az összes lehetséges opciót kipróbálni. A (javarészt) erdei útvonal az aggteleki lépcsősort leszámítva nagyobb kihívásokat nem támaszt, viszont a számos természeti látványosság miatt gyerekekkel is bátran bevállalható.

A világörökségi védettségű Baradla aggteleki bejáratától elstartolva a hegy hátára kapaszkodunk, és a föld alatti folyórendszer tápláló területén sétálva olyan szembeötlő karsztjelenségeket keresünk fel, mint az Aggteleki-tó, a tó-hegyi karrmező vagy a Vörös-tó. A járatok „kifolyója", Jósvafő völgykatlana pedig ékes forrásaival, a smaragdzöldben tündöklő Tengerszemmel és a patakok köré épült ófaluval kétségkívül a kirándulás csúcspontja. A rövid táv ellenére közel minden fontos felszíni karsztformával megismerkedhetünk, és átfogó képet, valamint személyes élményt nyerhetünk e nagyszerű természetes rendszer működéséről.

Author’s recommendation

  • A túrát mindenképpen tanácsos barlanglátogatással kiegészíteni, az útvonal mentén 3 lejárat is található. Mindegyikben különféle vezetett túrák indulnak a mélybe.
  • A túra majdnem végig tanösvényt követ, ennek tájékoztató kiadványai letölthetők az Aggteleki Nemzeti Park honlapjáról.
Profile picture of Áron Dömsödi
Author
Áron Dömsödi
Updated: April 29, 2020
Difficulty
easy
Technique
Stamina
Experience
Landscape
Highest point
393 m
Lowest point
207 m
Best time of year
Jan
Feb
Mar
Apr
May
Jun
Jul
Aug
Sep
Oct
Nov
Dec

Rest Stop

Tengerszem Hotel és Étterem
NOMÁD Baradla Turistaszálló

Tips, hints and links

Start

Aggtelek, Baradla-barlang buszmegálló (326 m)
Coordinates:
DD
48.469595, 20.495937
DMS
48°28'10.5"N 20°29'45.4"E
UTM
34U 462741 5368618
w3w 
///storytelling.argue.abandoned

Destination

Jósvafő, autóbusz-váróterem buszmegálló

Turn-by-turn directions

Itiner

  • A buszmegállótól a K◼ jelzésen sétálunk a turistaszállóhoz.
  • Megkerüljük a turistaszállót, és mögötte a lépcsősornak nekivágó K jelzést követjük.
  • Egy réten, elágazásban jobbra fordulunk a S jelzésre, amin a Szent Ferenc-kápolnáig maradunk.
  • A kápolnától egészen a Vörös-tó utáni autóút-keresztezésig a S jelzést követjük.
  • Egy elágazásnál balra váltunk a Z+ jelzésre, ami csatlakozik a Z jelzésbe.
  • Z jelzés előre felé a Tengerszem Szállóhoz vezet.
  • A szálló előtt jobbra fordulunk a P jelzésre, amit a fogadóig (avagy a Pap-pallóig) követünk.
  • Jobbra fordulunk, majd egyből balra a Dózsa György utcán.
  • Utcánk csatlakozik a Petőfi Sándor utcába, amin egyenesen gyalogolva megtaláljuk a buszmegállót.

A túráról részletesen

Az elnyelt folyórendszer

A buszmegálló mellett retro hangulatú büfésor szegélyezi a parkolót, utunk azonban nem a bódék felé, hanem ellenkező irányba, a parkosított barlangbejárathoz vezet. Az útmenti fasor túloldalán azonnal feltűnik a Baradla hatalmas sziklája, aminek az egész barlang a nevét köszönheti: a szlovák „bradlo", többes számban „bradla" szó szirtet vagy meredek, sziklás hegyet jelent. Ebből aztán gyanítható, hogy az erdőtájban távolra fehérlő bércnek előbb volt ez a neve, mint a barlangnak. A szirt valóban tekintélyes, élesen felszökő, 51 méteres fala uralja a látványt - tövében eltörpül a kemping fogadóépülete, ami étterem és turistaszálló is egyben. Az 1937-ben emelt ház kiváló bázisa a környékbeli túráknak, akárcsak a különböző komfortfokozatú fakunyhók. Mellette található a látogatóközpont, illetve a jegypénztár, a szikla tövében pedig a barlanglejárat.

Érdekes módon a Baradla természetesen nyitott járat volt mindig is, hiszen bizonyított, hogy már az újkőkor embere is menedéket lelt odabent. A kb. 25 kilométeres összhosszúságú barlangrendszert a 18. században megkísérelték feltárni, de a kor technikai arzenáljával jóval nehezebb volt előrehaladni, mint manapság. Az első műtárgyakat József nádor látogatása miatt, 1806-ban építették, a turisztikai hasznosítás a 19. században viszonylag intenzív mértéket öltött, ám ugyanez az időszak megmásíthatatlan károkat is okozott: a fényforrásként használt fáklyák bekormozták a járatok egyes részeit, a cseppköveket pedig ezrével törték le, hogy jó pénzért eladják a szuvenírre áhítozó látogatóknak. Vass Imre, a Baradla egyik korszakalkotó kutatója akkori beszámolójában „a megfulladásig sűrű füstöt" emleget.

A tarthatatlan állapotoknak az vetett véget, amikor 1881-ben a barlang kezelését a Magyarországi Kárpát Egyesület vette át, és elkezdődött a járdák, hidak kiépítése - a villanyvilágításra azonban még 1935-ig várni kellett. A járatrendszer gyakorlatilag egy föld alatti folyórendszer, ami jól karsztosodó triász mészkőben alakult ki, és híres cseppköveit, zegzugos folyosóit a felszínről leszivárgó csapadékvíz alakítja. Igaz, a főágban csak ritkán látni nagy mennyiségű vizet, hiszen alatta két másik szint húzódik, ahová víznyelőkön keresztül szivárog el a patak. Aki barlangtúrára indul, magas páratartalomra, és többnyire 10-11 fokos hőmérsékletre készüljön! Az Aggtelektől Jósvafőig húzódó fő folyosó nagyrészt kényelmesen járható (vezetéssel), hossza nagyjából hét kilométer.

Túránk azonban a magasba hív: a bejárattól balra induló (K jelű) lépcsősor nagy kanyarokkal, eleinte a sziklateraszokból kihajtott fák árnyékában, majd csenevész bozótban tart a sziklatetőre. A meredély korláttal biztosított, és a fárasztó kaptató végén pad kínál pihenési lehetőséget. Messze ellátni: a szlovák oldal kárpáti hegyei mellett feltűnik a Bükk fennsíkban tetőző tömege is, máskülönben dombvidéki terep jellemzi a tájat.

Továbbindulva már csak enyhén emelkedik az ösvény, de a lépéseket megnehezítik a talajból szüntelen kitüremkedő mészkőbarázdák. A növényzet gyökereiben termelődő savak és a víz oldó hatása szabdalja fel így a kőzetet, a talajnak pedig sekély váza marad meg a barátságtalan felszínen, így aztán csupán vékony, alacsony fák, és lazán záródó bozót (karsztbokorerdő) éldegél a magaslaton. A turistaút alatt roppant darabka hiányzik a hegyből, éppen barlang hátát tapossuk ugyanis. De nem sokáig: perceken belül elágazik a S jelzés, amit jobb felé követünk. Vaskosabb fák, zárt erdőség von kordont a csapás mentén, helyenként sziklák szegélyezik a tanösvényt, aminek táblái először a növényzetről, előrébb az állatvilágról mesélnek. Apró rétre jutunk, ahol jelzésünk jobbra fordít, átvág a fák között, és a faluszéli irtványokra kalauzol.

Lefolyók között

Valamikor káposztáskertek állták volna utunkat, helyükön most vízi növényzet utal az alig észlelhető tóra: a kitermelt erdő helyén lefolyó víz hordaléka tömítette el azt a víznyelőt, ami korábban a Baradla-barlang egyik ágát táplálta, most pedig zsombékos élőhely tölti ki. Kopáros, szikkadt lejtőnek rugaszkodunk neki, de az emelkedő nem tart sokáig, szintben megkerüljük az Aggteleki-tavat. A sziklás hegyoldalt karrmező, vagy találó népies nevén ördögszántás fedi: az egykor itt élt fák gyökerei által termelt szerves savak és a talajjal érintkező víz oldó hatása szabdalta fel a mészkőfelszínt. A tanösvény szomszédos állomásáról teljes, nyers szépségében tárul fel a Tó-hegy karros lejtője. Továbbindulva az út túlfelén, a S jelzés mentén, kicsi, keskeny (nadrágszíj)parcellákra látunk rá: ezek a hagyományos méretű földterületek igen fontosak egyes állat- és növényfajok számára, melyeket a nagy mezőgazdasági táblák egyveretűsége eltüntetne a területről.

Elhaladunk a növényzet szorításában alig detektálható Zombor-lyuk víznyelő mellett (tábla hívja fel rá a figyelmet). Fontos határt jelöl: a nyílt, fedetlen karsztterület (azaz a mészkőtérszín) és a felszínen elterülő agyagos üledék mezsgyéjét, ahol az utóbbiról érkező csapadékvíz a mészkő gyomrába, egész pontosan a Baradla Vörös-ágába fejeződik. Egyelőre a közeli hegyekből nem sokat érzékelve tapossuk a szűk, növényes ösvényt, mígnem földútra lépünk. Egy ponton tábla emlékeztet a közeli Ravasz-lyuk víznyelőre, mely újabb bizonyítéka annak, hogy itt, a fedetlen karszt peremén a vízzáró agyagról érkező patakoknak nem sok esélye van a napvilágon maradni. Útjuk ezeken a természetes „lefolyókon" át a szivacsként viselkedő mészkőtest mélyébe vezet, ahol nagyszerű járatokat, gigászi üregrendszert építenek, és egy hatalmas, szerteágazó barlangi folyórendszer részévé válnak.

Barlangok hátán

A turistaút lankásan hullámzó területen vezet keresztül, ami a régebben használt legelők és kaszálók felhagyása után ma becserjésedőben van. A jelzés egyesül a forgalmas autóúttal, de szerencsére nem kell hosszan követnünk az aszfaltot, kisvártatva ugyanis jobbra feltűnik a Szent Ferenc-kápolna, ahol újra a talajra váltunk. Belül a ferences rend alapítója és a természet védőszentje, Assisi Szent Ferenc élete és Naphimnusza olvasható. Az épület a közeli Béke-barlang megnyitásakor, az '50-es években épült buszmegállónak, majd az évtizedek alatt magára hagyták, és lepusztult. A '90-es években újították fel nemzeti parki kezdeményezésre, ekkor nyerte el mai formáját.

A jelzés a kápolna mögé kanyarodik, és cserjés, hepehupás térszínre érkezünk. Az egykori irtásrétet néhány évtized alatt bekebelezi majd az erdő, mai formájában pedig a karsztokon elterjedt társulás lakja. A mindent ellepő fűfélék jól tűrik a taposást és rágást, ezért tudták meghódítani az egykori legelőt, a mélyedések oldalaiban pedig kellemes illatú fenyőféle, a boróka zöldell. Ha figyelmesen szétnézünk, észlelhetjük, hogy kör alakú mélyedések, azaz töbrök tagolják a felszínt: ezek a mészkő oldódása révén jönnek létre, és olyannyira jellemzőek a karszton, hogy még nevük is a gömöri nyelvjárásból származik.

A S jelzés balra fordul, és a záródó rétet hátrahagyva gyertyános-tölgyes oltalmát élvezhetjük. Nem sokáig, hiszen perceken belül kiérkezünk a Baradla-barlang vörös-tói bejáratához, a parkosított környezetben felépített, íves terméskő épülethez. Ez a lejárat teljes mértékben mesterséges, 1890-ben nyitották a Magyarországi Kárpát Egyesület megbízásából, de az akkori turistaforgalom még nem igényelt fogadóépületet - ráadásul a víz és az elektromosság sem volt egyszerűen biztosítható. Ugyanakkor a Baradla leglátványosabb szakaszának látogatottsága a 20. század második felében növekedésnek indult, és elkerülhetetlenné vált valamilyen nagyobb infrastruktúra felhúzása: a tájba simuló, ízléses látogatóközpont a 21. század elején készült, aláereszkedve pedig a jósvafői kijárat felé a világ leghosszabb (2,3 km-es) villanyvilágítással, járdával, hidakkal kiépített barlangi túrája járható be (vezetéssel).

Az őskarszt kitüremkedése

A turistaút keresztezi a parkolót, és a fák mentén lefelé tekeredik. Kisvártatva vízfelület csillan meg a domb alján: a Vörös-tóhoz érkeztünk. A töbör, melyben felgyűlt, korábban nyitott volt a hegy gyomra felé, de a hordalék eltömítette, így aztán a víz már a felszínen marad. Földtörténeti mércével nem lenne hosszú életű, és hamar teljesen feltöltődne, de az Aggteleki Nemzeti Park a 2000-es évek elején kikotortatta - nagy érték, hiszen az országnak ez az egyetlen állandó vizű tava, mely töbröt tölt ki. Nevét annak köszönheti, hogy a régebben itt legeltetett állatok gyakorta felkavarták, így a bemosódott, vas-oxidos talaj (a terra rossa) vörösesre festette. Ez a szín a parton ácsorgó, magányos sziklatömbök körül is megjelenik, és persze a természet logikája szerint nem is véletlenül.

A Medve-sziklák anyaga még évmilliókkal ezelőtt karsztosodott: a talajjal érintkező víz szénsavassá válva oldotta a mészkőfelszínt, ennek nyomait vájatok és lyukak, kicsiny üregek formájában detektálhatjuk a köveken. Aztán a más kőzetek mállásából keletkezett, vas-oxidtól vöröses színű, agyagos hordalék hosszú időre betemette őket, mígnem a napjainkban is dolgozó erózió lepusztította a fedő réteget, és kihámozta belőle a sziklaegyüttest. A Medve-sziklák tehát egy régebbi földtörténeti korban született karszt maradványai, az őket övező vöröses talaj pedig szintén az akkori viszonyok lenyomata.

Ahogy továbblendülünk, visszatekintve a kicsiny tömbök formáiban tényleg felfedezhető némi mackós beütés. A dermedt medvecsaládot és a tavat végképp elhagyva immár zártabb, erősebb erdőben vezet utunk, majd egy fedett pihenőhelynél elérjük az országutat. Nem sokáig követjük, mert balra levágjuk egy kanyarját. Mellőzünk egy kőzetfeltárást, aminek lenyomatai a mészkő tengeri eredetéről mesélnek, kisvártatva pedig ismét az aszfalton találjuk magunkat. Újfent balra hagyjuk azt el, és azonnal egy elágazással állunk szemben: a Z+ jelzés baloldali ágát kell követnünk. Jósvafő közelében hirtelen hegyvidékivé válnak az eddig dombsági jellegű viszonyok, meredek hegyoldal, menedékes erdő kíséri lépteinket. (Jobbra, a lejtő alján a Béke-barlang kijárata nyílik, mely egy Baradlától független barlangrendszer.) Nem sokáig tapossuk a talajt, mert megint beton keresztez: fölfelé, a völgyzárlat irányába tartunk, és mivel ez a Baradla jósvafői kijáratának bekötőútja, szerencsére csekély a forgalom.

A kifolyó

A Z jelzések kalauzolnak, mígnem fölbukkan a fogadóépület és a Tengerszem Szálló hatalmas háromszöge. A színes zsalugáterekkel ékesített, terméskő és fa elemekből álló épületegyüttes nagyszerűen illeszkedik a dús erdei környezetbe. A barlanglejárat a vörös-tóihoz hasonlóan mesterséges: 1928 karácsonyára készült el az alagút, ami látogathatóvá tette a Baradla korábban turisták által nem bolygatott, be nem kormozott részét. A mind több és több látogató fogadása érdekében 1944-re készült el a Tengerszem Szálló, amelynek étterme az egyik potenciális étkezési lehetőségünk Jósvafőn (a másik lent, a faluban található).

A pénztár előtt jobbra, lefelé fordít új társunk, a P jelzés, és az erdőbe fúródva hűs klímájú, szűk katlanba vezet, melynek alján mindenfelé terméskőből rakott patakmedrekben szalad a víz. Az egész Baradla-Domica-rendszer kifolyója a jósvafői völgytalp, tehát ide csapolódik le az aggteleki mészkőfennsíkon elnyelődő vizek jelentős része, és a tőle délre terpeszkedő agyagos-kavicsos térszínről érkező patakok hozománya.

A kis park fölső végében működik a Jósva-forrás, az ország legnagyobb vízhozamú hideg vizű fakadása. Belőle valójában két helyen tör elő a víz: a vaskapuval elzárt terméskő táróból a Rövid-Alsó-barlang patakja lép ki (Táró-forrás), mellette a Medence-forrásban pedig a Hosszú-Alsó-barlang vize zubog. A Baradlát megcsapoló járatok dupla kifolyóját sokáig egynek hitték, ám amikor 1955-ben egy tekintélyes árvíz elmosta a föntebb húzódó út rézsűjét, feltárult az addig azonos helyen kilépő föld alatti patakok két különböző forrása. Ezt követően a kutatók hosszadalmas munkával felfedezték a kb. egy kilométeres Rövid-Alsó-barlangot, míg a vélhetően a Domicáig tartó (legalsó) Hosszú nehéz viszonyai közt egyelőre alig haladtak előre. A vaskapuval védett forrás előtti lépcsőn megfigyelhető, ahogy a felszínre jutva szénsavtartalmát vesztő vízből kiválik a mész, és termetes édesvízi mészkőlerakódást épít.

A vizek faluja

Nincs már sok hátra, de itt, az utolsó kilométeren sorakoznak a túra legbájosabb látnivalói. Egy rövid szakaszra érdemes elhagyni a turistautat, és a park alsó végében smaragdzöldben pompázó Tengerszem tó bal oldalán futó sétányra térni (ez lejjebb visszavezet a jelzésre). A víztükörre hajló fák, a gáton lecsobogó vízesés és a parkos környezet varázslatos összhangban forr össze a Tengerszem körül. Kezdetben tó nem, csak a forrásra épített malom volt itt az 1840-es évektől, majd villanytelepet is felhúztak a vízfolyásra, mely 1917-től a falu házainak biztosított áramot. A völgyzáró gát 1935-ben épült, ekkor létesült a Tengerszem tó és a turbina is, mely a barlangnak megtermelte a világításhoz nélkülözhetetlen elektromosságot. A megvalósítást Kessler Hubert, a Baradla-barlang akkori igazgatója, jelentős barlangász és karszthidrológus felügyelte - neki köszönhetjük egyébként sok egyéb mellett a barlang villanyvilágítását, a Tengerszem Szállót és a mai nemzeti parki igazgatósági épületet is (emlékháza a jósvafői barlangkijárat mellett tekinthető meg).

A sétány végül kikerüli az egykori turbinaházat, és alant egyesül a turistaúttal. A P jelzés balra kanyarodik, enyhén emelkedik a hegyoldallal, és már az ófalu kertjei mögött, sziklakibúvásos ösvényen halad. A turistaút végül utcára ér, és jobbra fordít, a patak felé. Érdemes körbetekinteni: gyönyörű, évszázados házak állnak az apró köz minden oldalán. Jobbra a vendéglő, mely a régi malmok utolsó, de már „nyugdíjazott" képviselője, hátrapillantva pedig a Kis ház nevű vendéglátóhely muskátlikkal ékesített, tornácos népi épülete. Mögötte a templomtorony tör az ég felé, a szomszédos telken a tájház várja a vendégeket. Lent, az utca alján a Pap palló nyújt átkelési lehetőséget a patakon (mellette szimbolikus malomkereket forgat a víz), a túloldalon árnyas pihenőhely épült a Szablyár-kút köré.

Az ófalu pazar látványát kínáló park túránk végének idilli megállóhelye, ahonnan már csak egy röpke (4-5 perces) séta a faluközpont és a buszmegálló: a jelzést elhagyva, a Pap-pallótól jobbra indulunk, majd az első utcán balra térünk. A híd túloldalán csatlakozunk a főutcába, amin előrébb, a kocsma és a bolt magasságában lelünk rá a buszmegállóra.

Note


all notes on protected areas

Public transport

Public transport friendly

  • A túra az Aggtelek, Baradla-barlang megállóból indul.
  • Nem mindegyik busz megy el a barlangbejárathoz, ezek valamelyikével érkezve a túrát az Aggtelek, barlang bejárati út megállóból indíthatjuk.
  • A túra végén a Jósvafő, autóbusz-váróterem megállóból hagyhatjuk el a területet.

Getting there

  • A túra kezdő- és végpontja is buszmegálló.
  • Az Aggtelek, barlang bejárati út megállóhelytől kb. 10 perc séta a Baradla-barlang bejárata, a túra kezdőpontja a kiágazó utcán.

Parking

  • A Baradla-barlang mellett nagy parkolót találni, ott érdemes lerakni a kocsit, és a túra végeztével busszal vissza lehet térni hozzá.

Coordinates

DD
48.469595, 20.495937
DMS
48°28'10.5"N 20°29'45.4"E
UTM
34U 462741 5368618
w3w 
///storytelling.argue.abandoned
Arrival by train, car, foot or bike

Book recommendation by the author

  • Gömör-Tornai-karszt turistakalauz

Author’s map recommendations

  • Bármely turistatérkép az Aggteleki-karsztról vagy a Gömör-Tornai-karsztról

Equipment

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.


Questions & Answers

Ask the first question

Got questions regarding this content? Ask them here.


Reviews

Write your first review

Help others by being the first to add a review.


Photos from others


Status
open
Difficulty
easy
Distance
8.7 km
Duration
2:30h
Ascent
259 m
Descent
379 m
Public transport friendly Point-to-point Refreshment stops available Family friendly Cultural/historical value Geological highlights Botanical highlights Faunistic highlights Insider tip Healthy climate

Statistics

  • 2D 3D
  • Contents
  • Show images Hide images
: h
 km
 m
 m
 m
 m
For changing the range of view, push the arrows together.
Logo emmi Logo agrar Logo mol Logo otp