A bányászoktól a betyárokig a Bakonyban

Itiner:

• Az ajkai bányászati múzeumtól a K+ jelzést követjük a Jószerencsét-forrásig.
• A Peres-tisztást a fekete tölgyfalevél T tanösvény jelzéssel kerüljük a Szerencsefel-forrásig.
• A forráshoz a S+, majd az arról kiágazó S● jelzés visz le.
• A S+ jelzésen jutunk tovább a Hubertus Erdészeti Erdei Iskoláig.
• Az épület alatti murvaúton a kék tölgyfalevél KT tanösvény jelzésen, majd a később becsatlakozó S jelzésen megyünk fel a Pokol-likhoz és a Párka-lap fennsíkjára, ahonnan a barna tölgyfalevél PT tanösvény jelzéssel jutunk vissza a Hubertus Erdészeti Erdei Iskolához.
• Innnen a jelzetlen, északi irányba induló ösvény visz vissza Cservár-pusztán át a Bányászati Múzeumhoz. Az utolsó, rövid szakaszt a S+ jelzésen tesszük meg.

A túráról részletesen:

Források nyomában

Az ajkai bányászati múzeum elől indulunk a Köves-árok alján haladó murvaúton a K+ jelzés mentén. A Bakonyra jellemző fennsíkok közé szorított sekély szurdokvölgyben haladunk a meredek oldalakkal és bükkösökkel határolt völgytalpon. Ajka közelsége révén a városok körül jellemző nyaralók mellett haladunk el, ahol egykor szánkópálya (ródlipálya) is üzemelt. A völgy alján bányászemlékmű áll a turistaút mellett, hiszen ez a környék a bányászatról volt híres a 19- 20. században.

Erdei pihenőhelyek váltogatják egymást, míg az egyre jobban összezáródó völgyben beérünk az erdőbe. Öreg bükkfák között követjük a patakot a fák között, míg egy visszafordító kanyarral jobbra felkanyarodik az ösvény a hegyoldalba. Egy irtás szélén, hagyásbükkök mellett érkezünk vissza - immár jóval feljebb - a vízmosásba, ami mentén hamarosan kiérünk a Jószerencsét-forráshoz. A foglalás körül padokkal és asztalokkal ellátott hangulatos pihenőhelynél tudunk szusszanni egyet. A hozambiztos, hűs víz felfrissít az emelkedő után.

Bár az Ajka környéki dombok nem rejtenek nagy szintkülönbséget, azt a keveset is idáig jórészt letudtuk, amivel a Köves-árokból felkapaszkodtunk a platóra. A K+ jelzésen tovább kiérünk egy hosszú rétre, aminek a túloldalán a gyertyánosban fekszik egy ismeretlen német katona sírja. Mi a hosszú tisztás szélén haladó ösvényt követjük dél felé, amin egy nehezen észrevehető, fekete tölgyfalevelet ábrázoló tanösvény jelzés mutatja az utat. Lényegében csak a tisztást kell követni, ami hamarosan kiszélesedik. A ligetes terület és a gyertyános erdő határán nyugatra fordulva kell a jelzett erdőgazdasági utat követni.

Egy lokális maximumon áthaladva kis mélyedésbe érkezünk, ahol jobb kéz felől becsatlakozik a S+ jelzés, amit még a Köves-árokban hagytunk el. Ezen teszünk egy rövid kitérőt észak felé a Szerencse fel-forráshoz, ami alig száz méterre található a leágazástól. Egy S● jelzés hívja fel a figyelmünket a sűrű erdőben meglapuló víznyerő helyre. A rövid kitérő után visszamegyünk az elágazáshoz, ahol az eddig követett fekete tölgyfalevél jelzéssel egyesülő S+ jelzést követjük tovább délnyugatnak a Peres-tisztás ligete mellett. Egy kisebb hullám után a túloldali gyertyános-bükkösben ereszkedünk a Köleskepe-árokba.

Egy hangulatos rét szélén esőbeállót érintünk, majd az egyre mélyülő vízmosások között kiérkezünk a régen Hubertusz-lak névre hallgató Hubertus Erdészeti Erdei Iskolához. A régi, takaros erdészház megújulva, az erdő életét bemutató kiállítással, erdei iskolával nyújt betekintést a környező erdők rejtett világába. A kiállítás előtti teraszon akár meg is ebédelhetünk. A körbekerített épületegyüttes mellett Ajka irányában bővizű forrást találunk. A László-forrásról látják el az erdei iskola épületegyütteség vízzel, ezért előfordulhat, hogy szakaszosan folyik csak a víz a foglalásból.

A betyárok nyomdokain

A völgyön lefelé, az aszfaltúton indulunk tovább a kékes színű tölgyfaleveleket mintázó KT tanösvény jelzésen, amihez pár száz méter után a völgy kanyarulatánál csatlakozik a S jelzés - itt kell a patakon átkelnünk. A falként magasodó sziklás hegyoldalt lépcsősorral kikerülve kapaszkodunk fel ismét a fennsíkra.

Az árnyas bükkösben emelkedő ösvény felső szakaszán egy félkör alakú, sötét lyuk tátong a bükkfagyökerek között. A Pokol-liknak nevezett karsztos üreg a néphit szerint Savanyó Jóska búvóhelye volt. Az eocén szőci mészkőben képződött barlang az alacsony és szűk bejárat mögött zsákszerűen kiszélesedik, és bár ferde aljzata nem éppen kényelmes szálláshely, a belseje elég tágas, nagyobb szobára emlékeztet valóban. Bár a Bakony több barlangját is elnevezte a nép Savanyó Jóskáról, feltételezhető, hogy itt is bujdosott a törvény elől.

A barlang felett kiérünk a fennsíkra, ahol egyenes lefutású, mesterséges tűzvédelmi irtásokban halad a S jelzés. Az első keresztben futó irtásnál balra fordulunk. Hamarosan kiérkezünk egy kis rétre, és a Kab-hegyet kerülő műút mellett haladunk tovább, immár a S jelzést elhagyva a barnáspiros tölgyfalevél PT tanösvény jelzésen, ami visszaereszkedik a völgybe a Hubertus Erdészeti Erdei Iskolához.

A kiindulóponthoz visszavezető szakasz az erdei iskola épülete mögött felkapaszkodó dózerúton tart északnak jelzetlen úton (régen K● jelzés mutatta az utat, ami lekopott már, de sasszemmel kiszúrhatunk egyet-egyet a fák törzsén). A széles erdőgazdasági út közel nyílegyenesen szeli ketté a sűrű erdőt, majd egy kilométer után hosszú rét szélén vezet. A Cservárpuszta tisztásának túlsó felén ültetett fenyves szélén pihenőt is érintünk, majd a rét túlvégén a S jelzéssel együtt lekanyarodunk a platóról, és egy rövid, de meredek ereszkedéssel visszaérkezünk a Köves-árokba a bányászati múzeumhoz.