Tanúhegyek lábainál a Káli-medencében

Itiner

• Zánkáról észak felé kell indulni, Tapolca irányába.
• A Hegyestű lábánál Monoszló felé kell fordulni, a hegyre vezető kitérőt az elágazástól 650 méterre kell keresni. A Hegyestűről legurulva két irányba mehetünk tovább: országúti bringával a Tapolca felé vezető útra kell visszatérni és jobbra fordulni, míg Balatonhenyét Monoszló központjából a S turistajelzést követve érjük el egy jól járt mezőgazdasági úton. Balatonhenyén a templommal szemben balra kell fordulni, hogy elérjük Köveskált.
• Köveskálra érve Tapolca felé kell tartani, akármelyik irányból is érkezünk, majd a szentbékkállai elágazásnál jobbra kell fordulni.
• Szentbékkállán és Mindszentkállán keresztül adja magát az út, majd visszatérünk a Tapolca felé vezető útra, amelyről 1,3 kilométer megtétele után élesen vissza balra, Kékkút felé fordulunk, ahogy a következő elágazásnál is ezt az irányt kell követni.
• Kővágóörsön az elágazásban jobbra, Révfülöp felé kell tartani, a Balaton parti településre érve át kell menni a vasúti átjárón, majd keleti irányban a tó körüli kerékpárutat követni Zánkáig.

A túráról részletesen

Zánkától Monoszlóig

A zánkai indulás előtt a Gyógynövény-völgy Látogató- és Oktatóközpontban mindent megtudhatunk a gyógynövények gyűjtéséről, feldolgozásáról, fogyasztásáról. A helyi építészeti jellegzetességeket hűen követő épület a tájba simul, akár az utcafront, akár a több mint négyszáz féle növényt bemutató oktatókert felől tekintünk rá. A központban a Balaton-felvidék gyógynövényeinek, azok feldolgozásának interaktív megismerésére nyílik lehetőség.

Gyógynövényekre vonatkozó ismereteink bővítése után elsőként Monoszló felé vesszük az irányt. Útban a Káli-medence északkeleti csücskében megbúvó zsákfaluhoz enyhén emelkedő, hullámzó úton haladunk – ez a hullámzás jellemző lesz egész utunkra, de egyszerre túl sok szintemelkedéssel soha nem kell majd megküzdenünk. A Hegyestű oldalában a szőlők, présházak és pincék jelzik már az első kilométereken, hogy kiváló borokat készítenek ezen a vidéken.

Magára a Hegyestűre is érdemes kitérőt tenni, a rövid, de velős kaptató megmászása megéri a fáradságot. A felhagyott bazaltbányában kialakított geológiai bemutatóhelyen megcsodálhatjuk a kb. 8 millió évvel ezelőtt működött vulkán egykori kráterének belsejében a kihűlés során keletkezett bazaltoszlopokat, a 337 méter magas hegy tetejére felmászva pedig lélegzetelállító panorámában lehet részünk. Többek között a Káli-medencét határoló többi bazaltkúpot, a Tóti-hegyet és a Gulácsot láthatjuk a távolban, a tanúhegyek (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc) mellett. Monoszlóra betérve érdemes felkeresni a falu keleti határában található Magyar Provence Levendulabirtokot, főleg akkor, ha a virágzás időszakában (június-július) járunk arra. A birtokhoz közeledvén már messziről látszik az 5 hektáros, lilába borult terület.

A köveskáli mosóház és a szentbékkállai kőtenger

Monoszlóról Balatonhenyére a két falut összekötő, jól járható földúton (S jelzésű turistaút) tudunk áttekerni, majd innen a Káli-medence központja, Köveskál felé haladunk tovább. (Aki végig aszfalton szeretne haladni, annak vissza kell gurulnia Monoszlóról a Hegyestű alá, és jobbra kanyarodva venni Köveskál felé az irányt). Köveskálon a falu központjában álló mosóházat érdemes alaposabban szemügyre venni. Anno a falubéli asszonyok hordták ide a már otthon szétválogatott, és otthon szappannal kifőzött ruhaneműt, ágyneműt öblíteni – és persze az épp aktuális pletykákat alaposan kibeszélni. A mosás szigorú rend szerint működött, meghatározott napokon jártak a mosóházba a helybéliek (Kővágóörsön például kedden vagy szerdán), míg más napokon (pénteken, vasárnap, egyházi ünnepnapokon, vagy éppen Luca napján) egyenesen tilos volt mosni. A köveskáli mosóház párja Kővágóörs határában áll, szomszédságában még 1949-ben is vágóhíd működött, melynek asztalát két, római korból származó kőlap alkotta.

Szentbékkálla és Mindszentkálla között fekszik az egyik legnagyobb kiterjedésű és leginkább épségben megmaradt kőtenger a Káli-medencében (a másik Kővágóörs keleti határában található). Az itteni kövek az egykori Pannon-tenger homokturzásainak megkeményedett példányai, melyet a későbbi időszakok szele látványos, helyenként bizarr formájúra alakított. Bringával ugyan nem egyszerű megközelíteni a kőtengert, de mindenképpen megéri. (Aki mégsem vállalkozik erre a kis kitérőre, annak Kővágóörs határában ajánljuk az ottani, könnyebben megközelíthető dombhátat).

Mindszentkállát elhagyva a Káli-medence fő ütőerének számító (éppen ezért az utóbbi időben sajnos egyre forgalmasabb), Zánka és Tapolca közötti utat elérve jobbra fordulunk; egy kis kaptatót követően érjük el a kékkúti elágazást. Itt válaszút elé érkezünk: aki hosszabb túrára vágyik, tehet egy kitérőt a Csobánc lábánál Diszelen át Tapolca felé, vagy éppen Gyulakeszin át Badacsony irányába. Vasárnaponként mindenkinek ajánlott azonban eltekerni legalább Káptalantótiig, hogy a messze földön híres Tóti piacot, a Liliomkertet meglátogassa. Figyelem! Üres hassal és teli pénztárcával érdemes érkezni, mert biztosan elcsábulunk egy szál kolbászra, egy darab sajtra, egy palack szörpre vagy éppen egy üveg lekvárra – a vaddisznópástétomról nem is beszélve.

Salföldön állatokkal is barátkozhatunk

Káptalantóti mellett Salföld is hívogat egy kitérőre: a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a falu határában alakította ki a Salföldi Majort 1997-ben, ahol egy működő gazdaság életét és őshonos magyar háziállatfajtákat: rackajuhot, mangalicát, bivalyt, szürkemarhát, baromfikat, pásztorkutyákat, mint például pulit, pumit és mudikat, valamint lovakat mutat be. A faluban a Pajta Galéria találkozóhely, étterem és szálláshely egyben, érdemes betérni egy frissítőre vagy akár egy ebédre. A kiszolgálás barátságos, de ne számítsunk őrjítő tempóra – igaz, a helyi termelőktől származó alapanyagokból készülő grillezett kecskesajt vagy éppen kitűnő lecsós fogások megérik a várakozást. A falu szélén a pálos kolostor romjai vagy a kisörspusztai bányató is megérnek egy további kis kitérőt.

Kékkúton érdemes megcsodálni a szépen felújított parasztházakat, majd megállni a falu keleti végében lévő Theodora-forrásnál, és megtölteni kulacsainkat kékkúti forrásvízzel. Nyáron komoly sorokra is számíthatunk, de ez ne szegje kedvünket, érdemes megpihenni kicsit a forrást körülölelő fák árnyékában. Kővágőörs nyugati határában a köveskálihoz hasonlóan megmaradt mosóházra érdemes vetni egy pillantást, míg a falu másik végén a Kornyi-tó mellett álló bizarr szoborcsoport, az Emberi komédia és a kőtenger érdemel figyelmet.

A kőtenger szikláinak mélyedései azokra az időkre emlékeztetnek, melyekben a falu kapta a nevét: főként malomkőnek, pinceboltozatnak, bástyák építőkövének bányászták, „vágták” a követ a település mellett. Kővágőörsöt dél felé (a Balaton irányába) elhagyva le kell küzdenünk egy rövid emelkedőt, hogy azután a tóra nyíló kilátásban gyönyörködve gurulhassunk egészen a mólóig a 71-es utat és az északi parti vasutat keresztezve, innen pedig már nincs más dolgunk, mint követni a balatoni kerékpárutat Zánka irányába.