Zselici Tájvédelmi Körzet

A túra körülbelül felétől a kijelölt útvonal járhatatlan! Szinte teljesen benőtte a szúrós szeder és a csalán. Vissza kellett fordulnunk. Aki mégis nekivágna, annak javaslom a szakadásálló vadászöltözetet és egy macsétát is.

Egy élmény volt, de azért örvendek az ágyamnak. Voltak hiányosságok a jelzésfestésben, pl.: Szabástól Gálosfa környékéig akadt olyan km, ahol útelágazás legalább 2, jelzés ellenben egy sem. Felsőkövesden úgy kellett egy helyi lakostól vizet koldulni, és Szabáson pedig véletlen szerencsének köszönhetően sikerült megismételni a manővert egy ott nyaraló családdal. A gálosfai bolt 13:15-kor zár, a simonfai pedig kocsma, ahol a pincér másodállásban eladó - körülbelül. Persze ennek is örültünk, mivel Abaligettől ez volt az első hely, ahol fektankolhattunk. Ezek után a Ropolyi-tónál kész felüdülés volt megállni, akárcsak a Hotel Kardosfánál, ahol a teltház ellenére is bemehettünk az étterembe. Zselickisfalud és Szenna között pedig - akár egy kávé erejéig is - érdemes megnézni a Katica tanyát. Külön jó a szakaszban, hogy 5 nap alatt összesen ha 10 embert láttunk a túraútvonalon.

Nem túl látványos, tekergős, rosszul (hiányosan) jelzett, mezőkkel teli túra. Nem is igazán túra, inkább kiránduló útvonal. A kezdőpontként feltüntetett Panoráma Turista Központ, mint kiindulási hely teljes mértékben felejthető, indokolatlan az 3,5 km, amit az oda-vissza út jelent, ráadásul beton autóúton: nem ad annyit a látvány, hogy azért oda gyalogolj. Nem rossz a panoráma onnan, de a túra előtt, vagy után helyesebb oda autóval felmenni. Helyesebb, ha a körtúra kettéágazásánál tesszük le az erdőben az autót, és onnan indulunk. A kezdeti erdő szép, de semmi extra, mi háromszor is elmulasztottuk a kanyarokat jelző sárga csíkokat. A körtúra középső szakasza valóban mezőket kerül, egy idő után unalmas, látnivalóban IGEN gyér :(. De azután! A túra végén az igazi Zselici erdőbe ereszkedtünk, ami fantasztikusan szép volt. Gyönyörűséges! A Zselic olyan, mint egy mesebeli kastély: csak ámulsz. Na, ezt imádtuk! Hatalmas sárban csúszkáltunk, de fantasztikus volt. A vég megint betonút, amin száguldoztak a vadászautók. Összességében az erdő feledtette velünk a hiányérzetet, ami a kirándulás elején volt jellemző.