Szent Vid kápolna

Szent Vitus - vagy más néven Szent Vid - a III. század Olaszországában élő vértanú volt, akit a vendéglősök, táncosok, színészek, sörfőzők, vincellérek, rézművesek és gyógyszerészek védőszentjéntek tartanak. A kápolnát az ő tiszteletére építették a XVIII. század elején, a remetelakkal együtt. Érdemes szemügyre vennünk a copf stílusú szószéket, a Szent Vid szobrot, a mellékhajót és a falakra festett képeket.

A Szent Vid-hegy érdekessége, hogy Közép-Európa egyik legnépszerűbb régészeti lelőhelyeként tartják számon. Már a kőkori ember, valamint az i. e. II. évezredből illír bronzművesek nyomait is megtalálták itt. Az i. e. IV-III. században kelták, később pedig rómaiak vették birtokba a tájat. A bronzkorban ezen a területen egy város állt, melynek lépcsőzetesen kialakított szerkezetét napjainkban is szemügyre vehetjük, ha a kápolna melletti lépcsősoron lesétálunk "egy emeletnyit". A kutatások során feltártak egy római kori őrtornyot, avarok temetkezési helyeit, és egy Árpád-kori védelmi célú erődítményt, melyet még Jurisics katonái is védelmeztek a törökök ellen.

A hely különösen nagy népszerűségnek örvend minden évben június 15-én, a Szent Vid-búcsú napján, és az utolsó szeptemberi vasárnapon, amikor az 1849-es kolerajárványra emlékeznek, valamint októberi gesztenye ünnepén. 

A kápolnától északnyugat felé indulva az emelkedőn bejárhatjuk a kálvária stációit a hegytetőig. A csúcson esőbeállót és pihenőt is találunk padokkal, asztalokkal és szalonnasütővel.

A Szent Vid-hegyen egy emlékmű is található, amely az Országos Kéktúra régi, 1977 és 1989 közötti végpontját jelölte ki, amikor az út Kőszeg felől csak a Szabó-hegy–Borha-forrás-útvonalon vezethetett idáig.