Recski Kényszermunkatábor Emlékhely (Recski Nemzeti Emlékpark)

A Mátra mélyén, Recsk településhez közel, a Barkóczy család birtokához tartozó területen működött 1950 és 1953 között a szovjet gulág-táborok mintájára létrehozott fogolytábor, amelynek több mint 1500 rabját kényszermunkára ítélték.

Titokban hozták létre

A katonai tábor kialakítása korántsem volt hivatalos; működésére sokáig nem derült fény. 1950-ben a Barkóczy család kastélyát az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) kisajátította, és főhadiszállásként rendezte be, az állatok tartására szánt épületekbe pedig beköltöztették az első elítélteket. A fogvatartók a rabokkal végeztettek minden munkát a kezdetektől – vagyis a terület határainak kialakításánál saját magukat kellett szögesdróttal körbekeríteniük. A helyben kivágott fákból építették a kerítés menti őrtornyokat és saját barakkjaikat is. A szakértelem nélkül összetákolt épület, amin átfújt a szél, befolyt a csapadékvíz, télen pedig átjárta a hideg, csak csoportokra bontotta az embereket, de a védelmüket minimális mértékben szolgálta. A vízellátás megoldására a foglyokkal tómedreket ásattak a területre, ám az őrök az ivóvízzel fukarul bántak, és fürdésre, tisztálkodásra is ritkán adtak lehetőséget.

Embertelen körülmények

A tábor lakóit kemény munkára fogták. Hajnaltól késő estig kellett primitív eszközökkel követ bontaniuk a közeli hegy oldalából, ami napjainkra a beszédes Csákány-kő nevet kapta. Az utak építéséhez szükséges nyersanyagot napkeltétől napnyugtáig szinte étlen-szomjan termelték – nem számított, hogy tűz a nyári nap vagy csípős téli hideg van. A kifejtett kőzet elszállítására kialakították a megfelelő infrastruktúrát.

A fogvatartottak minimális ellátást kaptak, ami csak annyira volt elég, hogy életben maradjanak – így bogarat, békát, csigát, növényeket, minden egyebet megettek, ami az útjukba került. A folyamatos éhezés és a rájuk kényszerített, megerőltető munkavégzés miatt testsúlyuk drasztikusan csökkent, fogaik kihullottak, sokan a látásukat is elveszítették. Az orvosnak kikiáltott segítőknél nem volt sem gyógyszer, sem egyéb, ezért a helyszínen saját maguk által készített eszközökkel voltak kénytelenek gyógyítani. Az orvosi szoba pihenője hevenyészett, földre dobott szalmazsákokból állt.

Az internáltaknak nem csak a rossz körülményeket, de számtalan megaláztatást is el kellett viselniük – gyakran kegyetlenül bántalmazták őket ételmegvonással, ütlegeléssel, megalázással, vagy olyan verembe zárták őket éjszakára, ahol a talajvízben kellett állniuk.

A fogvatartottak a társadalom minden rétegét képviselték: volt köztük egyszerű kétkezi munkás, néhai gazdag földbirtokos, értelmiségi, katona és politikus - az volt a közös bennük, hogy politikailag ellenségnek számítottak.1700 fő volt a legnagyobb létszám egyszerre – közöttük Faludy György költő, aki a rabság alatt fejben „írta” verseit.

Szökés a felszámolásért

A kettőzött őrségnek, a gyenge fizikumnak és a rossz bánásmódnak köszönhetően nehéz volt megszökni innen; mindössze néhány rabnak sikerült. Sokat elkaptak közülük menekülés közben, vagy foglyul ejtették a családjukat, így zsarolva ki, hogy végül feladják magukat. Két menekülési kísérletből egy rab volt olyan szerencsés, hogy sikerült Bécsig eljutnia, ahol a Szabad Európa adásában beolvasta több száz rabtársának a nevét. A világ és a recski foglyok rokonai így szereztek nem hivatalosan tudomást a titokban tartott „magyar gulágról”. 

1953 nyarán, Sztálin halála után Nagy Imre miniszterelnök felszámoltatta a tábort – a létezését azonban még ezután is titkolni szerették volna. A fogvatartottaknak szabadulásukkor alá kellett írniuk egy kötelezvényt, hogy az ott történtekről és a körülményekről soha, senkinek nem beszélnek. Minden erővel meg akarták akadályozni, hogy a tábor létezése kiszivárogjon, ezért a legtöbb lakóját a felszámolás után rögtön börtönbe zárták vagy felügyelet alá helyezték. A helyszínt pedig igyekeztek nyom nélkül eltüntetni: az épületeket ledózerolták, a helyükre fákat ültettek.

A túlélők szövetsége

Sok rab csak az 1956-os forradalom után vált teljesen szabaddá, de a kommunizmus évtizedei alatt sem beszélhettek szabadon a "nem létező" tábottól. 1988-ban a túlélők megalapították a Recski Szövetséget, és a helyszínre visszatérve a beszámolóik alapján feltérképezték a hajdani területet.

1991-ben egy emlékművet állítottak, majd néhány évvel később a hajdani területen emlékparkot alakítottak ki, amit 1996-tól felkereshetnek az emlékezők és érdeklődők. A bejáratnál a néhai őrtorony mása fogadja a látogatókat. Néhány épületet helyreállítottak – közöttük egy barakkot, amiben megrázó erejű kiállítás látható a fogvatartottak emlékeiből. Bepillantást nyerhetünk a mostoha, embertelen körülményekbe. Látva a zsúfolt hálóhelyet, a minimalista mosdási lehetőséget, az árnyékszéket és a körülményeket, megrázó belegondolni, mit élhettek át azok az emberek, akiket ide kényszerítettek.

Máig titkok lengik körül a szögesdróton belül történteket annak ellenére, hogy a túlélők már elmesélhették az emlékeiket. A fogolytáborral kapcsolatban sok minden homályban maradt, például a mai napig nem sikerült felderíteni, hogy az éhen halt, agyonkínzott vagy a kemény, embertelen munka során elesett emberek holttestét pontosan hova temették el.

Ha szeretnénk megismerni a történelemnek ezt a szeletét, érdemes előre bejelentkezni. Kérésre végigvezetnek minket a területen, valamint előadást is hallgathatunk az egykor történtekről.

Open from

• május 1. - szeptember 30.: mindennap: 9:00-17:00
• október 1. - április 30.: hétvégén: 9:00-15:00

(érkezés előtt Ivádi Attila gondnokot kell hívni a megadott telefonszámon)

Price:

• Belépőjegy: 500 Ft

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2020 februári állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!