Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
Choose a language

Review

Írott-kő - Sárvár (OKT-01.)

Details

Bókon András

November 01, 2021 · Community
Mint első teljes egészében teljesített Országos Kéktúra (nagy) szakasz, meghatározó élmény volt számomra végigjárni. A túrát négy teljesen különálló napon abszolváltam, 2021. augusztus 21-én, október 9-én, 16-án és 31-én a következő szakaszolással: Írott-kő - Kőszeg, Kőszeg - Tömörd, Tömörd - Szeleste és Szeleste Sárvár. Az első túra kifejezetten kihívás volt, főleg amiatt, mert az ajánlással szemben nem Velem felől támadtam az Írott-kőt, hanem a Rockenbauer túra mentén Bozsok felől. Írott-kőről a kilátás pazar volt a magas páratartalom ellenére, biztosan vissza fogok térni majd egy binokulár társaságában. :) A Hörmann-forrásig könnyebb-nehezebb terepen kellett sétálni, de a küzdelmeket a jó hideg forrás bőségesen megjutalmazta. (Kellett is, mert éppen elfogyott a vizem.) Majd hol aszfaltúton, hol keskenyebb-tágasabb erdőúton, ösvényen lehetett ereszkedni, illetve kapaszkodni a Hétforrás felé. Feltűnően sok volt az átfolyás által bontott erdőút/ösvény, kellett némi manőverezés. Az Óház-tetőn lévő kilátót senki ne hagyja ki, megéri a fáradalmat. :) Ugyan a Hétforrásnál elméletileg az volt kiírva, hogy népegészségügyi szempontból nem ajánlott a fogyasztása, pár túrázó bepróbálkozott vele, köztük én is. Igaz, hígitottam a Hörmann-forrásból nyert vízzel. Végül a Kőszeg felé vezető emelkedők és lejtők már-már nagyon fárasztóak lettek a vége felé, a változatos vegetáció, illetve a Kálvária stációi kárpótolták minden egyes izzadságcseppet. Nem is beszélve Kőszeg varázslatos hangulatáról. A Kőszeg-Tömörd szakaszt már a Kéktúrázás napja keretében tettem meg, így 40-50 (!) túrázó társaságában indultunk el a bájos tömördi faluközpontból, hogy felfedezzük, milyen szépségeket rejt az Ablánc patak völgye, illetve az Alsó-erdő. Bár az Ilona-várat nem tudtuk szemügyre venni a szűkös idő miatt, a patak völgye mentén sétálva igazán egyedi volt a hangulata az erdőnek. A kezdeti kanyargós rész után már relatíve unalmas részek következtek, de az út mentén megbúvó szelídgesztenyék szinte várták, hogy felszedjük őket. A műszaki határzár mentén sétálva láthattuk szintén a határköveket, azt megelőzően vélhetően második világháborús bunkert, vagy gyakorló lőteret lehetett látni. Végül ahogy ereszkedtünk le a Kőszegi-medence felé, megpillantottam a Kálvária kápolnáját, ahol még augusztusban ballagtam. Végül megérkezve Kőszeg városába ismételten megcsodálhattuk a gyönyörű Belvárost. Tömörd - Szeleste rész már jóval kevesebb meredek lejtőt, emelkedőt tartalmazott, a szépen lassan őszi köntöst váltó erdő pedig egy teljesen más hangulatot kölcsönzött az augusztusi túrámhoz képest. Azért útközben benéztem a tömördi kastély udvarába (fizikai lezárás nem volt, plusz természetvédelmi terület), nem bántam meg, bár kissé szomorú voltam a romló állapotok miatt. A falu utolsó házait elhagyva kapaszkodtam fel a kanyargó erdős-mezős útra, majd az Ablánci-patak felé ismételten közeledve a különböző erdőtársulások nem hagytak unatkozni. :) A hosszú egyenes szakasz végén majdnem rossz irányba fordultam, s Bük felé talpaltam. Szerencsére a rutin jól jött, így nem következett be a malőr. Végül némi kanyargást követően előbb a rég elhagyott erdei tábor, illetve hasonló sorsú Ablánci-majornál kötöttem ki. Kicsit mérges voltam, hogy nem volt pihenőhely, de a kerítésen ülve el tudtam fogyasztani a hideg ebédemet. Némi erőt és pecsétet összegyűjtve nekivágtam az Acsádi-erdőt, ahol kissé váratlanul érintett a nagy emelkedő, szűk ösvény. Még váratlanabbul ért a Sopron - Szombathely vasúti vonal aluljáróján ("alagútban") létesült tó, amely vélhetően az azelőtt esett csapadék következtében talált magának stabil helyet. Szerencsére oldalt egy nagyon szűk ösvényt tapostak ki az elődeim a töltés mentén, ezzel is felejthetetlen élményt adva ennek a túraszakasznak. Végül a Szelestei-erdőn átvágva megérkeztem a szelestei faluhatárhoz, ahol nem kis meglepetésemre a faluvégi templomban egy viszonylag nagy pihenőhelyet hoztak létre. Érdemes elidőzni, s nézelődni, mert nagyon szép panoráma nyílik a völgyre, ahol meghatározó elemként az M86-os autóút is uralkodik. Végül a falu központjába leereszkedve már csak az Anna presszóba volt erőm beülni, a szelestei arborétumra majd egy későbbi napon fogok elmenni. De ha valakinek még hiányérzete és nem utolsó sorban kilométerhiánya támadna, nagy szeretettel tudom ajánlani. Kollégáim csak dicsérni szokták. Az utolsó szakaszt a Halottak napján történt tiszteletköröm követően róttam le, amely egy kicsit nagy tempót diktált a déli túrakezdés és 17h-s napnyugta miatt. Az erdő-mezős táj csodálatos színekben pompázott, amely a különböző vegetációk révén tényleg nagyon változatos volt a látvány. Itt több helyen is el lehetett véteni az irányt, az applikáció a vasútállomástól és M86-tal többé-kevésbé párhuzamos szakasz végéig résen kellett lenni. Volt, ahol szükség volt az applikációra. A 88-as főúton lévő kis szakaszonmeglepően nagy volt a forgalom vasárnaphoz képest, bár valószínűleg ez a Halottak napjának tudható be. A széles padka nagyon jól jött, köszönöm az útépítőknek és karbantartóknak. :) Bögötre befutva ki kellett térni a pecséthez, amiről a falubeliek elmesélése alapján sokan megfeledkeznek. Érdemes kitérni, mert a hősi emlékműnél van pihenőhely, ahol lehet szünetet tartani. Bögötről folytatva az utat számomra - mint vasútmániásnak - a legizgalmasabb rész következett, a kettős vasúti átjáró az elágazás miatt. Az őszi színek és a napos időnek köszönhető varázsában sokáig gyönyörkodtem, hogyan harmonizál az épített és természetes érték. Némi erdős rész után végül ráfordultunk egy számomra nem kedves részre: a Csénye környéki kéktúra-szakaszra, ami az országúton vezetett. A 3-4 km-es út kissé hosszú, s nem veszélytelen, már csak emiatt is siettem, nehogy itt esteledjen rám. Csénye egyébként egy bájos vas megyei kis falucska, még útba is igazítottak, (mégha nem is lett volna rá szükségem), amit meg is köszöntem. :) Csényeújmajornál szép volt a kis Mária kápolna, ahol a pecsét volt, majd némi pihenő után neki vágta az utolsó részegységnek. Az árvízvédelmi töltés mentén sétálva fokozatosan tárult ki előttem a táj, ráadásul az eddigi erdős-mezős táj helyett mező és patak menti nádas adott felejthetetlen emlékeket. Mindezt megkoronázta a nyugvásra készülő Nap fénye, végül pont a polgári szürkület kezdetére meg is érkeztem Sárvárra. (Mivel Sárvárról már megkezdtem az OKT2-s túrát, közvetlenül a bélyegzőig már nem mentem el, de a városi szakaszról majd később számolok be, amikor befejezem az OKT2-t) === Összességében nagyon tetszett a túraszakasz, s bár voltak nehézségek itt-ott, a fáradalmakat bőven kárpótolja véleményem szerint a szakasz látnivalói, az egyedi hangulat. Számomra az épített értékek top listáján ezen a szakaszon Kőszeg, Tömörd egésze, Sárvár és az Ablánci major utáni kisebb település (2-3 ház) szerepel.. :)
When did you do this route? October 31, 2021

2 comments

Medgyesi Márk
November 01, 2021 · Community
Szia!2018 október 25-26 Írott-kő-Kőszeg,Kőszeg-Ablánczy malom,2019 február 27-28 Ablánczy malom-Szeleste,Szeleste-Sárvár,a legszebb rész az Írott-kő
Bókon András
November 01, 2021 · Community
Szia! Combos lehetett a Kőszeg - Ablánczy (vagy az új írással Ablánci) malom, pláne a Kőszegi-hegység szakasza után. :) Elismerésem! Legjobban nekem is az Írott-kő tetszett, a szubjektíveb véleményezett top listámban kifejezetten az épített értékek szerepeltek. Hosszasan lehetne sorolni a különböző kategóriákkal... :))
Profile picture
Media
Select video

Recently uploaded

What's your comment?
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp