Patakkísérő körtúra a Csurgó-kúthoz

Itiner

• A Boróka Betérőtől a Z jelzésen délnyugat felé indulunk.
• A Csurgó-kúthoz a Z+ jelzésen teszünk rövid kitérőt.
• Az Ödön-forrástól a S jelzést követjük.
• A Mánc-hegy északnyugati oldalán S▲ jelzésen kitérőt teszünk a Táncsics-kilátó romjához.
• A S jelzésen visszatérünk Farkasgyepűre.

A túráról részletesen

Farkasgyepű

A Farkasgyepű név először a veszprémi káptalan 1401-ben kelt oklevelében szerepelt, és a Városlőd határában elterülő erdők egy részét jelölte. A szó a farkasok és az ellenük készített gyepű, mint mesterséges akadály szavak összevonásából keletkezett. Mivel a farkasveszély az 1700-as évek elejére megszűnt, a Veszprém és Pápa között húzódó hosszabb, de biztonságosabb, Tapolcafő, Döbrönte, Máncz-hegy, Borsodpuszta, Kislőd nagyobb forrásait érintő ún. „királyi út" lerövidíthetővé vált. Az akkoriban még így is hosszú út mellé a veszprémi püspökség 1753-ban csárdát építtetett. Innen ered a település több szinonim neve, mint például a Wirtshäuzl és a beszédes Koplaló. Ebben az évben a szomszédos Németbányán üveghutát is alapítottak, majd Kostajger Mihály pillei „üvegbányász” 1756-ban új üvegfúvó üzemet is létesített, amely 1785-ig működött. Ez idő alatt a munkások Németbányán és Farkasgyepűn (Koplalón) telepedtek le. Az ekkortájt Városlődhöz tartozó pusztát a huta bezárása után a püspökség csak a 19. század elején telepítette vissza német lakosokkal, akik a települést az egészen a 20. századig fennmaradt 'Wirtshäuzl’ névvel illették.

Mivel Farkasgyepű a Bakony egyik legtisztább levegőjű faluja, 1920 óta tüdőszanatórium működik a településen, illetve 1928 és 1945 között gyermekszanatórium, vagy akkori nevén Erdei Iskola is üzemelt. A nemes cél érdekében Rott Nándor veszprémi katolikus püspök, a terület birtokosa a településtől északra fekvő Hallgató-hegyen 19 kataszteri hold nagyságú területet adományozott a Gyermekvédő Ligának. Az intézetben a nyári hónapokban kéthetes turnusokban 500 tüdőbeteg gyermeket üdültettek, az őszi-téli hónapokban, pedig 50-en kaptak oktatással egybekötött gyógyulási lehetőséget. 

Erdőkön át a Csurgó-kútig

A 83-as főút melletti Boróka Betérőtől a Z jelzésen délnyugat felé indulunk a vendéglátóegység kerítése mentén. A környéken nagy területeket fedő löszön – ha be nem szántották - szép erdőket találunk. A település után először kocsányos- és cseres tölgyesekben haladunk, majd a meredeken érkezünk le az egykori patakmeder fölött magasodó gyertyános-kocsánytalan tölgyesbe, ahonnan egy bükkös foltban megyünk tovább. Hamarosan a jelzés éles balos kanyarral fordul rá egy szélesebb útra, amelyen az erdőszélre érve balra kanyarodunk, és a fasor mögötti szántók mellett haladunk el. A végüknél jobbra fordulunk a széles kavicsos erdészeti útra, amin fél km-t megyünk egyenesen, majd újabb derékszögű kanyarok után egy szénarácsnál jobbra fordulunk, és a Farkas-hegyi-erdőn át a Csurgó-kúti-oldalban lefelé érünk a Köves-patak vadregényes völgyébe. Ennek túlsó partján áll a Csurgó-szikla, ami a Bakony egyik legnagyobb édesvízimészkő-tömbje. Mögötte mintegy 5 méteres magasságból vízesésként hull alá a Z+ jelzésen 30 méterrel feljebb fakadó Csurgó-kút vize, miközben a túltelített mészanyag kiválik belőle, folyamatosan hizlalva ezzel az édesvízi mészkő alkotta sziklákat. Mivel a forrás Magyarpolány, Farsaksgyepű és Kislőd közös határpontja, régóta széles körben ismert. Rómer Flóris is tudósít róla 1859-ben megjelent, A Bakony című művében, miszerint nem sokkal utazása előtt „a mésztömeg bedült”, vagyis ez idő tájt szakadt le a Csurgó-szikla.

A forrásnál 2020-ban esőházból, erdei pad-asztal garnitúrából, valamint tűzrakó helyből álló pihenőt alakítottak ki, fa gyaloghidat létesítettek, illetve általános tereprendezést végeztek, hogy élvezetesebbé tegyék az itteni tartózkodást.

Az Ödön-forrásig

Visszatérve a patak túlpartjára a Z jelzésen északnyugat felé megyünk tovább a völgytalpon tenyésző, a patakot kísérő égeresen át, majd néhány keresztvölgy és patakátkelés után érkezünk meg a mesterségesen kialakított Názer-réti-tóhoz, aminek a partján padokon pihenhetünk meg. Balra tartva a vadászháztól nem messze erdészeti feltáróútra érünk. Pár száz méter múlva a jelzés tarvágott bükkösbe tér, amelyben már felnőtt az aranyvessző és a szeder, így az első métereken nehézkes benne a haladás (a feltáróúton ki lehet kerülni). A Z+ és Z jelzés kereszteződésében jelzésünkön maradva megyünk tovább északnyugat felé egy vadkerítés kapujáig, ahol balra, majd a kerítés sarkánál jobbra fordulunk. Nemsokára a Polányi-Mánc-hegy tövében fakadó Ödön-forráshoz jutunk, ami a zirci apátsági birtok egykori határa volt. Nevét Vajda Ödön ciszterci apátról kapta. A rendkívül tevékeny szerzetes többek között restauráltatta az apátsági templomot, a rendház keleti szárnyára második emeletet építtetett, iskolákat létesített, illetve támogatta többek között Békefi Remig kutatásait is.

A szomszédos Gannai-Mánc-hegyen helyezkedett el Mánckeresztúr település. 1240-ben Donát bakonyi ispán a bakonybéli bencések által a Mánc-hegyen alapított Szent Kereszt-kápolna számára átadott egy II. András által adományozott földterületet. Egy ebből az időből származó határjel, aminek népi megnevezése szeghatárként maradt fenn, ma is fellelhető a turistaúttól nem messze. Fontos határjel volt, mivel a birtokhatár ennél a pontnál keletiről északi irányba fordult. A remeteség elnéptelenedése után a területet a szintén a bakonybéli bencések által birtokolt Gannához csatolták. Legutóbbi felújítása 1913-ban történt, amikor már Gannát választotta el Magyarpolánytól.

Erdőkön és gyepeken át a Mánc-hegyre

Innen a S jelzést követjük északkelet felé még kb. 600 m-t. A két jelzés szétválásánál jobbra térünk le egy erdei fenyvesbe. Elhaladunk egy fakereszt mellett, amit a nyaranta itt táborozó cserkészek állítottak. Hamarosan egy kis fahídon átkelünk a Köves-patakon, amelynek jobbpartján fakad a benőtt Katalin-forrás. Az égeres, majd a fiatal füzek utáni gyepen a volt Somháti-malom felé vezető kavicsos útra érünk, amin balra indulunk tovább. Erről a fehér sorompós híd után, melytől néhány méterre van a Köves-patak és a Bittva összefolyása, jobbra fordulunk. A rét északi végénél egy fahídon újra átkelünk a patakon. Innen legelőszakaszok és erdőfoltok között, kicsit távolabbról kísérjük a Bittvát.

A gyepek végén a szőci mészkő alkotta Mánc-hegy (másik nevén Kőpad) északnyugati oldalához érve egy kislevelű hárstól indul jobbra a kissé benőtt ösvényen haladó S▲ jelzés, amelyen az 1964-ben a hegytetőre épített, szép panorámájú Táncsics-kilátó romjait érhetjük el. Mára sajnos csak a tartóoszlopok merednek a gyep galagonyabokrai fölé, de a mellette lévő magaslesről azért van kilátás, méghozzá a Kőris-hegyre és a Magas-Bakonyra. Az egykori kilátó névadója Táncsics Mihály író, publicista, politikus, aki Mihajlo Stančić néven született 1799-ben szegény, paraszti családban a nem messzi Ácsteszéren. Az 1820-as években a Döbröntével szomszédos Gannán volt segédtanító - ennek az emlékét őrzi a kilátón kívül, az 1964-ben, a településen felavatott mellszobra is. Munkája mellett az Esterházy Miklós által 1808 és 1818 között építtetett, Szent Kereszt Felmagasztalása titulusú bazilika aljában kialakított Esterházy-mauzóleum első idegenvezetője, „mutogatója” volt. Lefelé menet érdemes a lábunk elé nézni, mert a fenti szakaszon könnyen találkozhatunk Szent László kővé vált pénzeivel.

Szent László pénzei

A Szőci Mészkő Formáció hazánk ősmaradványokban egyik leggazdagabb képződménye. A benne található ősmaradványok bizonyítják, hogy képződése idején, mintegy 40–45 millió éve területünket jól átvilágított, táplálékban gazdag, meleg, normális sótartalmú trópusi tenger borította. A kőzetből kimálló sok kis lapos, kerek „kavics” a Szent László pénze néven ismert, a likacsoshéjúak törzsébe tartozó, mára kihalt Nummulites fajok fosszíliái. Nevük a latin nummulus szóból ered, ami pénzérmécskét jelent. A magyar név eredetére többféle elképzelés is él. Az egyik szerint Szent László katonáival épp a kunokat üldözte, akik aranypénzeket szórtak szét maguk mögött, azt remélvén, hogy a magyarok felszedik őket, és így megmenekülhetnek. Szent királyunk ekkor Istenhez fohászkodott, és imája meghallgatásra talált. A sok pénz mind kővé változott, így az üldözés győzelemmel zárult. A másik változat szerint Szent Lászlót üldözték a besenyők, aki bízva az ellenség kapzsiságában aranypénzeket szórt a földre, így menekült meg vitézeivel, a besenyők elé szórt érmék pedig hamarosan kővé változtak.

Bakonyjákó felé

Visszatérve a S jelzésre egyre közelebb kanyarog hozzánk a Bittva. Egy kis erdőfolt után újra egy legelőszakasz villanypásztora mellett haladunk. Bent a legelőn a mederből növő mézgás égereket látványosan körülfolyja a Bittva. A jelzést követve egy gyurgyalagok által kilyuggatott, felhagyott homokbánya mellett megyünk el, majd a futballpálya mellett haladva a 83-as főutat keresztezve érünk be Bakonyjákóra, ahol a Fenyves utcán folytatjuk utunkat.

A község neve a Ják, Jákfa, Jákfalva helységnevekkel együtt a Jákób – Jakab keresztnév névvariánsa. Egyes kutatók szerint templomának védőszentje, Szent Jakab után kapta nevét, amelyet 1351-ben említ először írás a döbröntei várbirtok jobbágyfalujaként. A török elleni harcok során elnéptelenedett, majd a Vajda család 1751 kezdte újratelepíteni. 1948-ban a Felvidékről reformátusok érkeztek a faluba, akik 1949. december 15-én református gyülekezetet alapítottak, és egy korábban asztalos műhely épületében alakították ki imaházukat. A nagydobronyi református gyülekezet ajándékaként 2001-ben egy Hollandiában öntött 110 kg-os harangot kaptak az ekkor készült harangtoronyba. A település központjában találjuk a Szentháromság titulusú római katolikus templomot, ami 1806-1811 között épült gróf Medgyesi-Somogyi János földesúr megbízásából az 1796-ban lebontott kis fatemplom helyére. A településen falumúzeum is működik, amit egy a Rákóczi utcában található kosárboltíves, oszlopos, gádoros házban rendeztek be. A tárlat a bakonyi népi építészet szépségeit és jellegzetességeit mutatja be.

Vissza Farkasgyepűre

A települést délnyugati irányban átszelve egy mélyút után érünk a Szél-hegy magaslatára, ahonnan a legelőkön és erdőkön túl nyugat felé a Somlóra nyílik kilátás. Lassan, de folyamatosan emelkedő utunk a legelő után elegyes gyertyános-tölgyesbe vezet, amelyből a főút Farkasgyepű előtti kanyarjában érünk ki. Az aszfaltcsík mentén továbbhaladva a tüdőszanatórium után érünk vissza a túra kezdőpontjára.