Panorámás séta a Mecsek kapujában

Itiner

• Mecsekjánosiból indulva a Szent Márton út sárga (StM) jelzését követjük Kisbattyán aljáig.
• Kisbattyánból a Z jelzésen indulunk a Cseresznyés-patak völgyébe.
• A Csonka Ferenc-forrást jelző táblától egyenesen, jelzetlen keréknyomot követünk.
• Magyaregregy előtt, egy erdőszéli delta elágazásban előbb balra, majd jobbra térünk, végül újra balra.
• Magyaregregyet elérve a P+ jelzést követjük az utcákon, ez elvezet a faluközpontba.

A túra részletes leírása

A komlói szénmedence peremén

A Mecsekjánosit átszelő komlói autóutat a vasúttal ellentétes irányban, a Szent Márton út sárga (StM) jelzésén hagyjuk el. A korábbi hegyi falut a komlói bányászat felfutásakor, az 1950-es években csatolták a városhoz, azóta össze is nőtt vele. Gyökerei jóval régebbiek: nem messze a turistaúttól, a dombunkat délről kísérő völgyben római villa romjaira bukkantak. Ahogy sok másik környékbeli faluban, a törökvész után Jánosiban is német telepesek vetették meg a lábukat. 1880-ban a mai településhez közeli birtokot vett egy bizonyos Engel Adolf, aki kastélyt is emelt, és a 19. század végén lényegében döntő szerepe volt abban, hogy Komló bányászvárossá fejlődhetett: egy Selmecbányáról hívott mérnökre hallgatva tovább mélyíttette a függőleges aknát, ami feltárta a hatalmas szénvagyont. A környéken ekkor már hosszú évtizedek óta fejtették a szenet a felszínen, és vízszintes tárnák is működtek, ám a mélybe nyúló, nagyobb volumenű kitermelés csak a nagybirtokos gyáros merész vállalkozása révén kezdődött meg - a sikert hozó aknát pedig feleségéről, Annáról nevezte el.

Utunk a dombra hág, és kerítés mentén, nyílt terepen, majd fás legelőn vezet keresztül. A környékbelieknek hajdanán errefelé legeltek az állatai, és a számukra szükséges takarmányt is itt termelték meg. Mivel a dombokra nem hagyták visszatérni az erdőt, egy ligetes szakasz után jobbra feltárul a komlói medencevidék házakkal bélelt, sűrűn benépesített környezete. Ebből a szögből az élénken hullámzó terep elrejti a szocialista iparváros nehéz építészeti örökségét, a háttérben viszont annál markánsabb látvány a Misina és a Tubes magasra törő, tornyokban tetőző gerince, illetve a Jakab-hegy jellegtelen, hosszú háta.

Komlón a szénnek köszönhetően már viszonylag korán megindult a villamosítás, a kőzet bányászatának befejezéséig pedig volt miből ellátni a helyi fűtőerőművet. Mára biomassza, és kisebb részben földgáz élteti a tüzet a kazánokban, de a környező, napsütötte dombokon és meddőhányókon kisebb-nagyobb napelemparkok is megjelentek, zöld forrásokat kötve a város energiamixébe. Alattunk, a beszédes nevű „Közüzemi völgy" oldalában egyébként crosspálya is hasznosítja a domborzati adottságokat. A turistaút a napelemek elmaradása után bevezet az erdőbe, amit gyertyánok, tölgyek és bükkök között szel át az erdészeti nyom.

Katakombák emléke a dombok mélyén

Túloldalt aszfaltra lépünk, melyen balra beérünk Kisbattyánba, a meredek domboldalba települt, erősen lejtő faluba - fekvése miatt kissé groteszk látványt kelt, mintha megbillent volna. Az 1950-es években Komlóhoz csatolták; egyetlen utcájának két oldalán sorakoznak a fehér falú, tornácos házak, melyek a török pusztítás után betelepült, német ajkú lakosság építészeti hagyatékát őrzik. Neve pedig a 18. század pecsétje, amikor a Battyhány család birtokolta Komlót és környékét.

Leereszkedve a völgytalp közelébe véget ér az utca, és balra fordulva, már a Z jelzést követve, tisztásra jutunk. Átkelünk a fasor alatt kígyózó patakon, és a túloldalt széles, nyílt domboldal tárul föl. Maradunk a Cseresznyés-völgyben, és a patakparti tisztásláncon, amelynek idilli képét még hosszan élvezhetjük. Ahol a terep enyhén hullámozni kezd, egy facsoport mellé telepített tábla mutatja az utat a pár méterre, jobbra, a következő facsoport rejtekében található Csonka Ferenc-forráshoz. A foglalás tábláján a rétet használó cserkészek jelképe, a liliom látható. A vízfakadás hosszú szárazságok idején apad csak el. Névadója a kommunista rezsim által az úttörőmozgalomra lecserélt, betiltott cserkészet titkos találkozókkal jellemezhető időszakának egyik vezéralakja, egyben plébános is volt. Az egyik pécsi templom pincéjében, „katakombáiban" tartott találkozókat, beszélgetéseket a fiatalok számára, mígnem letartóztatták és bebörtönözték. Később szabadult, és folytatta lelkészi tevékenységét, végül vitatott körülmények között halt meg. A forrás eldugott helyzete szimbolikusan is értelmezhető a cserkészet viszontagságos „katakomba időszakának" tükrében, a rejtekhelyek nyomasztó hangulatát itt azonban a világvégi tisztások felszabadítóan nyugodt légköre helyettesíti.

Át a Mecsek kapujába

Itt elhagyjuk a jelzést, és egyenesen követjük az erdőbe fúródó keréknyomot. A keskeny erdősáv túloldalán fákkal keretezett, jókora rétet szelünk át, melynek végén széles földúton kezdünk kaptatni egy cserjés folt mellett. Rövidesen újra elmaradnak a fák, és nyílt, gyepes háton, meredek lejtőn kapaszkodunk a dombtetőre. Jobbra, visszafelé ismét feltűnik Komló hegyi környezete, de kiszúrhatjuk az apró Kisbattyán házait is. Föntről már látszanak a Keleti-Mecsek közeli, tekintélyes hegyei. Ciroktermő táblák mellé érünk, melyeket egyre többfelé találni Magyaregregy környékén: a kukoricánál jobban tűri a szárazságot, fajtától függően akár évente kétszer is lehet vágni, alkalmas állati takarmányozásra, de akár etanol termelésére is.

Kisvártatva összezárulnak a fák, és egy elágazásban balra fordulunk. Túloldalt újabb szántó pereme fogad, innen jobb felé ereszkedünk. Közben már zavartalanul szemlélhetjük a Mecsek leginkább hegyvidéki jellegű részét. Ahogy az újabb elágazásban balra térünk, mélyen belátunk a hegységbe széles árkot hasító Vár-völgybe, melynek erdősége fölött piciny sasfészekként „világítanak" a Márévár fehér falai. A korábbi, városias jellegű környezetnek itt már nyoma sincsen, Magyaregregy barátságos, hegyvidéki faluként ül meg a völgy alján. Az utcát elérve csatlakozunk a P+ jelzésbe, amelyet követve a falu központjába gyalogolunk. Itt, túránk végpontján kocsma, bolt és buszmegálló is található.