Mecseki Déjà Vu - avagy Abaliget arcai

Az Abaligeti-barlang előteréből keletre indulunk, a Csónakázó-tavat bal kézről tartva kerüljük. A parti sétányon haladunk, majd egy kis betonjárdán átkötünk a barlangtól jövő út melletti járdára, hogy 40 méter után át is keljünk rajta, és a Pertelek utcán haladjunk tovább. Apró házak között sétálunk, az utca végén hídon megyünk át, jobbra játszóteret pillantunk meg. Megcélozzuk, átszeljük, majd a Kossuth Lajos utcán átkelve el is hagyjuk.

A túloldalon a Petőfi utcában csak az első sarokig megyünk, ahol - a romos pince mellett - rögtön balra fordulunk a templom felé vezető Várhegy utcába. Kaptatón haladunk; balról turistaház és plébánia, jobbról Bűnbánó Szent Mária Magdolna-templom. Az út keskenyebb lesz, de jó minőségben burkolt: a temetőhöz vezet. Már látszik a ravatalozó, bal kéznél padocska, amikor jobbra kis árkon földút vezet át: arra haladunk tovább. (Fehér jelzésalapok segíthetik a tájékozódást.) Balra felfelé megyünk a szántó szélén, miközben jobbról, ahogy emelkedünk, egyre szebb a rálátás a Mecsekre.

600 méter után már a gerincre érünk, ahol erős földútba futunk bele: balra téglapilléreken nyugvó kaput látunk. Arra kanyarodjunk: Dánom szőlőhegyén járunk. Az erős, lágyan kanyargó földutat kövessük bátran: balról szántó, jobbról keskeny erdősáv (és itt-ott megnyugtató fehér jelzésalapok). Majd egy kilométer után a magaslesnél Y alakban ágazik el az út. Az egyenes irány felmegy a dombhátra, de mi a bal oldali ágat választjuk,  nyugatnak fordulunk.

Ezt az irányt tartjuk akkor is, amikor további 400 méter után a fenyő tövében rejtőzködő Kék-kereszthez érünk. Balra is út, jobbra is, de mi inkább a gerincen haladunk tovább egy kisebb domborulatra legelők, kerítések között. Balról villanypásztor, kis fenyőcsoport - a több telek egyesítéséből kialakított Gergely-Szabó-porta tágas lejtőjén lovak, kecskék, vadászebek élik ki mozgásigényüket, így beteljesítve Gergely Ancsa természetfotós álmát...

Ezután lassan ereszkedünk a gerincről. Jobbra, majd balra ívelő kanyar után kiérünk a Szentlőrincet Oroszlóval összekötő műútra, ahol balra kanyarodunk. 120 méter után - haladjunk figyelmesen! - gyenge csapást látunk az akácosban: ott induljunk meg lefelé. Némi kacskaringó után a Pécs-Budapest vasútvonal régi nyomvonalának bevágásába érünk. 1977-ig erre járt a pesti gyors. A régi alagútba akár be is kukkanthatunk, de az áthaladással ne próbálkozzunk: középtájon, éppen az úttest alatt betömedékelték - megelőzendő a későbbi komplikációkat.

Az alagúttól nyugatias irányban a régi nyomvonalon távolodva jobbról méhkaptárak, majd az egykori bakterház következik. Irányunkat tartva átkelünk az abaligeti bekötőúton, ám 600 méter után szemben kerítést látunk. Balra, nem rossz földúton ki tudjuk kerülni a magánterületet. Még bő 300 méter, és elérjük a derékszögben kanyarodó Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát. Egyenesen megyünk tovább - most már a kék jelzések is segítenek. Jobbra kis lépcső vezet le a sínekhez, amelyeken óvatosan átkelve eljutunk a RP-DDK mecseki szakaszának legnyugatibb pontjához: Abaliget, vasútállomás felvételi épületének tornácán van a Kék bélyegzője, mellyel igazolhatjuk ittjártunkat.

Újra át a síneken, fel a kis lépcsőn, balra földúton - és innen Abaliget barlangjáig nincs más dolgunk, mint a Kéket követni.

Emelkedünk 300 méteren át, majd balra fordulunk. Szintben haladunk 300 métert, s újra emelkedünk. Van egy-két "cselesebb" elágazás - figyeljük a jelzéseket!

Kisebb dombon haladunk keresztül: ez a Kövesdi-hát. Enyhén ereszkedünk, nyíltabb terepre érünk. Tőlünk délre, jobb kéz felől, lent a Nyáras-völgy húzódik hosszan nyugat felé, de mi maradunk a gerincen. Nagy réten halad az utunk, balról cserjesáv - a régi út benőtt helye. Kapaszkodunk a nyílt térszínen - és felérünk egy keresztbe menő gerincre. A DDK útjelző táblánál tanösvény csatlakozik hozzánk.

Innen ereszkedni kezdünk: nincs már érdemi szintemelkedés a hátralevő szakaszon. Lezúgunk a völgybe, de ott figyelmesen kell haladnunk: a széles földútról jobbra, gyenge szekérútra tér a jelzésünk (kék sáv és Batman... izééé.... Denevér tanösvény). Jobbról állattartó telep romjai, majd némi dagonyázás, kissé benőtt útszakasz - és máris elérjük az üdülőtelep szélső házait, amit Rózsadombként emlegetnek.

Innen tényleg nincs már más dolgunk a barlangig, mint követni a jelzést a házak előtt, át a műúton, az egykori szabadtéri színpad mellett, majd a nagyobbik tó mentén. Átszeljük a parkolót, majd a turistaház és a kis tó közötti sétányon meg is érkezünk a barlanghoz -  ahol ismét bebújhatunk a föld alá.