Kalandozás Solymár körül a Budai-hegység északi végein

Itiner:

• A solymári vasútállomásról a Z◼, majd a Z jelzésen hagyjuk el a falut kelet felé.
• Egy kitérővel a ZL jelzésen megnézzük a solymári várat.
• Az Alsó-patak-hegy mögötti nyeregben a Z+ jelzésre térünk a S jelzésig, amivel túránk hátralévő részén követünk a szurdokon, Zsíros-hegyen, Antal-árkon át Pilisvörösvárig.
• A Sziklás-hegyre a K▲ jelzésen teszünk kitérőt a Zsíros-hegy oldalából.

Útleírás:

Solymár erőssége

A solymári vasútállomásról indulunk a falu szélén, a Paprikás-patak folyása mentén a közeli kiemelkedéshez. A Z◼ jelzésről hamar a Z jelzésre pártolunk át, ami a várban tetőző orom alatt halad el. A ZL jelzés rövid kitérővel kanyarodik a felújított erődhöz, melynek falai közé a keleti kapuján lépünk be.

Látványos, de láthatóan újszerű falakat emeltek ide a 21. század elején. Igazából az eredeti erődítményt csak alapjaiban ismerjük, kapuja sem feltétlenül itt nyílott hajdanán. Feltehetően a török hódoltság alatt romlott le az a funkciójában kérdéses erősség, amit a betelepült német lakosság kőbányának használt, így falait az összes mozdítható kőtömbig elhordták.

Amit biztosan tudunk az épületről, hogy a 16. század közepén a Lackfi család lakóvára volt; nagy hadászati jelentősége nem lehetett a történelem folyamán. A Lackfiak Luxemburgi Zsigmond ellen szövetkeztük után vesztesként minden vagyonuktól megfoszttattak, ezek után számos királyi tulajdonosa volt a várnak. Az Oszmán birodalom budai térhódításával feltehetően a törökök elől menekülő várőrség végül felgyújtotta. Feltárása magánerőből történt; a két világháború között Valkó Arisztid kutatta az alapokat, majd a ’70-es évektől szakszerű régészeti leletmentést végeztek, melynek eredménye a ’90-es évektől kezdődő helyreállítás.

A faszerkezetű őrtoronyból pazar kilátás tárul fel Solymárra és a környező hegyekre: a Kevélyekre, a Pilisre és utunk következő helyszíneire, a Budai-hegység északi peremére.

A Z jelzéshez visszatérve szántók és legelők mentén érkezünk a Patak-hegy alá, az erdő szélére. Innentől egy szakaszon a hajdani tölgyesek egy jellemző szeletében vágunk át öreg fatörzsek között, míg csatlakozunk a hegy túloldalának hágójából nyugat felé aláereszkedő Z+ jelzéshez, ami rövid átvezető szakasszal leér a patakvölgy erdei tisztásához, a S jelzéshez.

Kalandozás a szurdok mélyén

Innentől végig a S jelzést követjük, amiről csak a Zsíros-hegyen kalandozunk el kissé a kilátásért. Az erdőkkel szegélyezett tisztáson átvágva leérünk a patakhoz, a hegyoldalak között kibontakozó szurdok bejáratához. A tölgyes itt már a sötét, sziklás szurdokra jellemző kevert erdőtársulásba vált, de mindinkább meghatározó eleme a látványnak a fák között csordogáló patak és annak köves medre, meredeken alázökkenő sziklás környezete.

A szurdokot a folyóvíz alakította folyton áskálódó, romboló természetével. A jégkorszakok közötti csapadékos periódusokban nagy hozammal zubogott alá a mai csermely őse, hátrahagyva a mélyre vágódó völgykatlant. A meder zegzugosságán látszik a patak egykori romboló, ma inkább építő szándéka; a zuhatagok környezetében számos lerakódás, mésztufa látható. A feljebb kioldott mészanyag a patakvízből kiválva újjáépíti a zuhatagok letöréseit.

Látványos és hangulatos szakasza ez az útvonalnak, nagy népszerűségnek örvend a hely. A turistaút emiatt jól kiépített, szélesre kijárt, nehézségünk nincs a meredek terepen oldalazó nyomvonal követésével. A szurdok beszűkültével egyre közelebb kerül hozzánk a Pesthidegkutat Solymárral összekötő út, melyhez egy fahíd keresztezése után fel is kapaszkodunk. Itt pár száz méteren át kénytelenek vagyunk a forgalmas út melletti járdát követni, amit egy szép gyertyánligetben hagyunk el, beváltunk ismét a települést szegélyező erdősávba. A patak egy oldalágának medrén vágunk át, ami után jelentős emelkedést kell leküzdeni a városszéli kertek szomszédságában a Zsíros-hegyig. A következő pár kilométeren tesszük meg a túra szintemelkedésének nagy részét, amivel Budai-hegység legmagasabb részére kapaszkodunk a tölgyesben átvágó erdészeti úton. A csúcsrégióban sziklássá válik az útbevágás, kilátszik a hegységet felépítő kőzetanyag, a triász dachsteini mészkő rétegei.

A Zsíros-hegy turistaélete

A Zsíros-hegyhez közeledve az eddig egyenletesen meredek hegyoldalt felváltja a lankás csúcsrégió, közel szintben haladunk Nagykovácsi legszélső házai mellett. A szintút felkapott a falu lakóinak, kutyasétáltatóinak körében, szinte mindig akad itt társaságunk. A helyszín kiváló fekvését kb. fél évszázadig menedékház használta ki, melynek mára már csak csupasz, romosodó falai maradtak a csúcs alatti erdei tisztáson. A szomorú látványt nyújtó rom pedig jókedvről, aktív turistaéletről emlékezik. A trianoni határok meghúzásával hazánkban fellendülő turistaság helyi képviselői, az MTE péntekiek asztaltársaságának tagjai két emeletes, 40 férőhelyes szállást és éttermet építettek fel önerőből a ’20-as évek végén. A természetjárás mellett a sísport gyakorlása is meghatározta a ház pozícióját, ugyanis a legeltetés miatt teljesen kopár hegy remek lesiklóhelyül szolgált. A közeli Solymári-ördöglyukat kutató barlangászok is a házat használták bázistáboruknak egy időben, a barlang lezárása után a kulcsot innen lehetett felvenni.

Az államosítással a Magyar Turistaellátó Vállalat kezelésébe került az épület, de a rendszerváltás után az országos fordítóiroda érdekeltségébe jutott, ami nagyszabású terveinek ellenére csődbe ment, és elhanyagolta állapotát. A ’90-es évek elején megsérült tetőszerkezete miatt gyors pusztulásnak indult, végül hasznosítható részeit elhordták, a falak maradtak csak a helyükön.

A szomorú helyszíntől kitérőt teszünk a hegytetőre a Zsíros-hegy északi mellékcsúcsáról nyíló kilátás miatt. A K▲ jelzés vezet fel a mára már tájidegen fenyvessel benőtt csúcsra, melynek keleti szélén emlékművet találunk a menedékház egykori alapítójának tiszteletére. A Zsíros-hegy északi, sziklás letörése felé egy hullámot átlendülve érjük el a mellékcsúcsot, a Sziklás-hegyet, ami erősödő fiatal fenyőerdő otthona, csak a legsziklásabb északi részen nyílik megdöbbentően tágas panoráma.

A sziklás letörés észak felé nyitja ki a fenyőerdővel keretezett kilátást, főként a Pilis vonulata és a közeli Nagy-Szénás meredek, vadregényes tömbje vonzza a tekintetünket. Alattunk a Pilisvörösvári-medence házakkal tarkálló, betelepült hullámai nyúlnak a nyugati látóhatár felé, a Pilis hegység mészkőhátain túl pedig a Gerecse szigethegyei keretezik a kilátást. Az ösvény kijártsága tanúsítja a hely népszerűségét, a Sziklás-hegy az egyik legkönnyebben elérhető hegyvidéki kilátópont a főváros közelében.

Ereszkedés a Pilisvörösvári-medencébe

A S jelzéshez visszatérve folytatjuk a sétát az erdő és a település határán, immár lefelé a csúcsrégióból. Az alattunk nyíló átjáróba, a csúcsok közé ékelődő Antal-árokba kanyarodunk a hágót követően, lendületesen ereszkedünk Pilisszentivánra. A mélyen bevágódó szárazvölgy alja sziklás, murvás dolomitfelszín, ami képet nyújt az erdősítés előtti környékbeli állapotokról. A törős, köves felszínen érdemes óvatosan, megfontolt léptekkel haladni, mielőtt a törmelék sorsára jutva mi is leerodálódunk a sziklafelszínen.

Az Antal-árok alján beérünk a Solymár és Pilisszentiván közötti egykori bányatelekre, ahol már csak a grandiózus épületek emlékeztetnek az egykori munkáséletre. Emlékkövet is találunk az első keresztutcán a Jóreménység-táró közelében; a környéken hosszú ideig bányászták a kőszenet a dolomithegyek lábánál felgyülemlett homokos üledékből. A környék betelepültsége is részben ennek a gazdasági motornak a hatása, ami elindította a Pilisvörösvári-medence urbanizációját.

A bányaterület után, egy csekély háton átlendülve beereszkedünk a dél felől erdőkkel övezett Pilisszentivánra. A főutcára kanyarodva takaros sváb házakat és portákat látunk felsorakozni a templom irányába. A főtérnél, a templom alatt lépcsősor vezet fel a túloldali utcákhoz, a bányászemlékműveket és a főteret elhagyva szinte észrevétlenül átérünk Pilisvörösvárra hasonlóan betelepült, kertvárosi területen. Lépcsőn érünk a Fő utcára a 10-es út forgalmas aszfaltsávjához, ami egyből keresztezi is a vasutat, jobbra pedig feltűnik a pilisvörösvári vasútállomás, utunk vége.