Teilen
Merken
Drucken
GPX
KML
Tour hierher planen Tour kopieren
Einbetten
Fitness
Wanderung

A hegyek mélyéről a legmagasabb bércre

Wanderung · Soproni-hegység · geöffnet
Verantwortlich für diesen Inhalt
Magyar Természetjáró Szövetség Verifizierter Partner  Explorers Choice 
  • A bányászat emlékei Ilonaaknán
    / A bányászat emlékei Ilonaaknán
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árok végéhez közeledve
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Magas-bérc tisztása
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / E ponton elhagyjuk a Tolvaj-árkot
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árok hosszúkás tisztással indít utunkra
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A brennbergbányai „kocsmatemplom"
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árokban
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A vasfüggöny turistaúton
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Soproni-hegység tetején (Magas-bérc)
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tolvaj-árok sétaútja a mecseki erdőket idézi
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Telepített fenyvesben
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bányászemlékmű vasfüggöny-mementóval (Ilonaakna)
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Már közel a Magas-bérc
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Zöld szőnyeg a völgytalpon
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátó a Magas-bércen
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Röviden elhagyja a turistaút a Tolvaj-árkot
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ilonaakna (Helenenschacht) üdülőtelepe - az utcakép magáért beszél
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Több helyen is kis pallók segítik az átkelést a patakon a Tolvaj-árokban
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szerény magasságok, elegyes erdők (Magas-bérc)
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az ilonaaknai bányászemlékmű egy jól felszerelt bányaalagút-részlet
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az egykori műszaki határzár pásztája
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Visszatérés az árok aljába (ahol szintén fut ösvény)
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jó szerencsét! - az ilonaaknai bányászemlékmű szenescsilléje
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alacsony hátak a Lajta mellékén
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az aknatorony Ilonaaknán
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Emelkedőben a hegység tetői felé
    Foto: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
m 600 500 400 300 200 12 10 8 6 4 2 km Magas-bérci kilátó

A Tolvaj-árok szűk patakvölgyéből a Soproni-hegység legmagasabb pontjára emelkedünk, ahonnan már az Alpok hegygigászainak előőrsei derengenek a horizonton. Emellett megismerkedünk a brennbergi bányászattal, és lehetőségünk nyílik összehasonlítani a megszűnt bányatelepek utóéletét határon innen és túl.
geöffnet
leicht
12,9 km
4:00 h
485 hm
365 hm

A Sopron feletti hegytömb nagyjából két részre osztható: a városra lefutó lejtőket temérdek turistaút szövi át, melyeket kirándulók garmadája használ. Kicsit nyugatabbra, a völgyekkel élénkebben tagolt, valamivel mozgalmasabb domborzatú területen kevesebb a jelzett út, és túrázók is ritkábban jönnek szembe, hiszen hosszabb menetelésekkel érhetünk csak települést. Túránk utóbbi térségbe kalauzol, és a Soproni-hegység legjeit láncolja össze. Hiszen a Tolvaj-árok szépsége egyértelműen felülmúlja a környező terület adottságait, belőle kikapaszkodva pedig a Magas-bérc kilátójába, a magyarországi hegységrész „tetejére" hágunk. Az Alpok hegyóriásai felé kacsintgató panorámát végül ipartörténeti érdekességekre cseréljük: Ilonaaknán és Brennbergbányán a hazai szénbányászat kezdeteivel ismerkedhetünk meg.

Bár nagy magasságokra errefelé nem kell számítani, a túra mégis kitartást igényel. Kellemes hangulatú, sziklakibúvásos patakvölgy, tágas kilátás, és az osztrák, valamint a magyar oldal átalakult bányásztelepülései teszik tartalmassá ezt az egész napot kitöltő útvonalat.

Autorentipp

  • A Muck-háznál a közeljövőben állatsimogató és látogatóközpont épül, egyben ez autóval megközelíthető kiindulópontja is lehet a túrának. Ha innen startolunk, a Tolvaj-árok kimarad, az út végén pedig valakinek vissza kell térnie az autóért.
  • Mindenképpen látogassunk el Ilonaakna (Helenenschacht) üdülőtelepének kicsiny központjába! Ez mintegy 5 perces kitérő, és a bánya aknatornya, valamint a kiválóan megformált bányászemlékmű maradandó élmény - nem is beszélve a példásan rendezett kis telep látványáról.
  • Ilonaakna főútján kb. 2 km a Récényi-tó (Badesee-Ritzing), amely nagyszerűen felszerelt, mindenféle attrakcióval ellátott strandjával tökéletes kiegészítése lehet a túrának - amennyiben jut rá elég időnk. Már önmagában az erdő keretezte vízfelület is kellemes látvány.
  • Brennbergbányán és Görbehalmon is találunk bányászati múzeumot. Akit érdekel a helyszín gazdálkodástörténete, annak ajánlott megtekintenie mindkettőt.
  • Görbehalom mellékutcáján kb. 1-1,5 km sétával érhető el a Fehér úti-tó, mely szép fekvésével idilli pihenőhely. Tömegközlekedéssel sajnos nem megközelíthető.
  • A túra körré is alakítható, ha Brennbergről a P+, majd a K jelzéseken Görbehalomra sétálunk, végül az aszfalton (vagy stoppolva, esetleg busszal) visszatérünk az ifjúsági táborhoz, ahonnan elindultunk. Ez kb. 5 km ráadás.
Profilbild von Áron Dömsödi
Autor
Áron Dömsödi
Aktualisierung: 03.07.2020

Schwierigkeit
leicht
Technik
Kondition
Erlebnis
Landschaft
Höchster Punkt
Magas-bérc, 557 m
Tiefster Punkt
286 m
Beste Jahreszeit
Jan
Feb
Mär
Apr
Mai
Jun
Jul
Aug
Sep
Okt
Nov
Dez

Weitere Infos und Links

Start

Brennbergi út, ifjúsági tábor buszmegálló (286 m)
Koordinaten:
DG
47.677801, 16.522465
GMS
47°40'40.1"N 16°31'20.9"E
UTM
33T 614273 5281612
w3w 
///buchhandel.sichtweisen.versuch

Ziel

Brennbergbánya, buszmegálló

Wegbeschreibung

Itiner

  • A Tolvaj-árkot a K+ jelzés mentén követjük.
  • Becsatlakozunk a K jelzésbe, amin a Muck tisztásáig megyünk.
  • A határon a rosszul jelzett Z jelzést követjük (egyenesen, a jobb oldali ágon).
  • Ilonaaknára az aszfaltozott utcán teszünk rövid kitérőt.
  • Visszatérünk a határra, és a Z jelzésen balra sétálunk fel a Magas-bércre.
  • A kilátótól a Z jelzésen visszafelé indulunk a határon.
  • Ilonaakna után kb. nem egészen 1 km-rel balra térünk le a P+ jelzésen Brennbergbányára.

A túra részletes leírása

A völgykapu

Túránkat az ifjúsági tábor elől kezdjük, és a Tolvaj-árok bevezető szakasza, egy keskeny tisztás bocsát utunkra. Információs táblákat hagyunk el, és a rét túlvégén belépünk az erdőbe. A Soproni-hegység az Alpok rendkívül összetett szerkezetének darabkája: az Afrikai-lemez által felgyűrt hegylánc kőzettestét egymásra tolódott takarók, pikkelyek mozaikja építi fel. Központi, kristályos vonulatának (és egyben az egész hegyvidéknek) legkeletebbi kibukkanása lapos hátakban emelkedik Sopron városa fölé az országhatáron. A kemény, átalakult kőzetekbe csak csekély számú, sekély völgy vágódik, legszebb képviselőjük pedig éppen az előttünk nyíló Tolvaj-árok.

Rögtön a „zöld kapunál” átkelünk egy fahídon, majd néhány méterrel előrébb egy másik pallón. A völgyaljon kanyargó patakot többször is kis bürükön lépjük majd át. Elhagyjuk a foglalt Béla-forrást, mely évtizedekig szolgálta a szomszédos kulcsosházban pihenőket - a hangulatos fakunyhót azonban az elmúlt évtizedben felgyújtották. A K+ jelzés innentől emlékezetes szépségű ösvényen követi a patakot, mely szűk ívekkel kanyarog a völgyben. A két partfal kis távolsága miatt a lombkorona összezáródik a fejünk felett, az ösvény talajszőnyegét pedig a növényzet zöld bojtjai szegélyezik - a tájkép a Mecsek egyes völgyeit idézi.

A Tolvaj-árok

A vízfolyás az Ultra-hegy kristályos palákból álló tömbjének oldalába vágódott be, hordalékával egyre mélyebbre fűrészelve magát a kemény kőzetben. Lefelé hatolva meredek falakat vésett, melyekben feltárul egy kevéssé ismert kőzet is: a gneisz. Ez az alpi hegységképződés során gránitból alakult át a mélyben uralkodó hatalmas nyomás és hő hatására; akár a környező metamorf kőzetek. Ránézésre kevésbé rétegzett, mint a párhuzamos „levelekre" tagolódó palák.

Helyenként egészen összeszűkül az árok két partfala, a rajtuk élő erdők pedig szemmel láthatóan változatos faj- és korösszetételűek, a meredek lejtőket holtfa teszi menedékessé. Az erdőgazdálkodás itt nem csak a lejtőszögből következő nehéz hozzáférhetőség miatt kímélte meg a növényzetet: a palákon (ásványi összetételük miatt) többnyire savanyú, vékony termőrétegű váztalajok képződnek. Ezeket pedig tovább rontja a lemosódás, azaz szemcséiknek lefelé sodródása - hogy e folyamattól megvédjék a völgyet, nem nyúlnak az erdőhöz, hiszen a fák gyökereikkel stabilitást nyújtanak a meredek partokon, a lehullott ágak pedig éltető humusszal gazdagítják a talajt.

A turistajelzés egy ponton elkanyarodik a patak mellől, itt korlátra tűzött kötél segít felkapaszkodni a magasabb ösvényre. (De kíséri jelzetlen csapás a vízfolyást is, maradhatunk ezen is.) Kisvártatva néhány fenyő alól kilépve visszaérkezünk a patak mellé, újra vízcsobogás gyaloglásunk aláfestő zenéje. Egészen szűk szakasza következik a völgynek, ahol a bevágódó patak feltárja az építőkőzeteket is. A rövid szurdokfolyosó végül újra keskeny völggyé változik, majd egy gázlónál végleg búcsút intünk a vízfolyásnak. A hegység tetői felé kapaszkodunk, és átkelünk egy sötét fenyvesfolton - az átmenet nélküli váltás, az állomány egyenes szegélyei sejtetik, hogy telepített állományról van szó. A soproni hegyek közt a tűlevelűek hosszú múltra tekintenek vissza, egyes fajaik őshonos mivolta az Alpok láncának hírnöke. Az erdei- és a jegenyefenyő természetes úton (évezredekkel ezelőtt) telepedett meg a vidéken, de egyes források szerint a nyugati végek északi kitettségű lejtőin a luc sem az embernek köszönheti a jelenlétét. A lombos és tűlevelű társulások elegyedése a hegység meghatározó, karakteres tájképi és hangulati eleme.

Fenyők az Alpok lábánál

A fenyvesek a legutolsó jégkorszak vége után, a lassan felmelegedő, de a mainál jóval hűvösebb éghajlaton terjedtek el a Kárpát-medencében. Napjainkig a hazai átlagnál hűvösebb és nedvesebb szubalpin klíma őrizte meg őket a Soproni-hegységben, de a felmelegedés és a vele járó szárazodás megviseli e fajokat. A legyengült állományokat az erdőben egyébként otthonos élősködők (pl. a szú), paraziták támadják; elszaporodásuk egész erdőrészeket öl meg. Természetes körülmények közt ez a folyamat egyébként az életközösség javára válik, hiszen az idős és beteg facsoportok elpusztulnak, helyükön pedig új, életerős nemzedék indulhat növekedésnek. (Ennek persze az volna a következménye, hogy a változó éghajlatot nehezen tűrő fajok - köztük a betelepített fenyvesek - lassan átadnák helyüket a melegkedvelőbb állományoknak.) Azonban az emberi igényeket is kiszolgáló erdőgazdálkodás (ezen a hasznosított területen) nem várja ki a sok évtizedes folyamatot - amikor a '90-es években tömeges pusztulás történt, a megbetegedett lucusokat tömegével kellett letermelni, hogy zömmel tölgyeseket és bükkösöket telepítsenek a helyükre.

Határvidéken

Már a K jelzés széles keréknyomán, vaddisznótúrások közt, ligetes erdőben lépünk rá a betonútra. A kefesűrű fiatalosok jó eséllyel a '90-es években elpusztult fenyők helyére ültetett állományok. Kisvártatva erdei lénia keresztezi az aszfaltot, és egy sorompó mögött láthatóan egyenesen, hosszan fúródik az erdőségbe. Történelmi jelentőségű helyen állunk: itt húzódott a vasfüggöny műszaki határzára. A Magyarország és a szovjet blokk védelmére épített, illetve a fejlettebb nyugatra irányuló kivándorlást megakadályozó létesítmény kettészelte a kontinenst, vonalát katonák őrizték, eleinte aknazár biztosította. A '60-as években a milliónyi akna helyébe a Szovjetunióból importált Elektromos Jelzőrendszer lépett, mely a határnál beljebb, éppen itt, a mai turistaút vonalában épült ki. Az alacsonyáramú jelzőkerítés érintésre a legközelebbi őrsöt riadóztatta (évente 1500-4000 alkalommal), ahonnan egy különítmény kiszállt a problémás ponthoz. Hiába a vadkerítések, sok téves riasztás történt (az összes több mint 2/3-a), ráadásul költséges volt a fenntartás, és ahogy a politikai széljárás is fordult, a vasfüggönyt végül 1989-ben elkezdték felszámolni.

Perceken belül érkezünk meg az egykori Muck-határőrőrs romoktól megtisztított rétjére, ahol hamarosan látogatóközpont és vadaskert épül. A környező erdők képe a helynévadó Muck Endre nevéhez köthető: a cseh-német területen (a Szudéta-vidéken) született erdész a 19. század második felében lett Sopron főerdésze. Ő alapozta meg a környékbeli tervszerű erdőgazdálkodást, fenyveseket telepített az évszázadokon keresztül lerabolt tájra, több száz kilométernyi sétautat építtetett, táblákat és térképeket készített. Az aszfaltút kerítéshez vezet, mely mögött az egykori István-menedékház omladozik. A közelében valaha érdekes kialakítású kilátó állt: a kedvelt kirándulóhelyen a soproni polgárság turistaegyesülete, (az imént említett menedékházat is építő) Dunántúli Turista Egyesület 1906-ban emelt díszes kilátót, melynek kőépületében egy szoba is helyet kapott. Mára ez is tönkrement, az eredeti szerkezetre rá sem ismerni.

A Mucktól a Z (és P) jelzést követjük tovább, mely a határ felé terel - bár a felfestések hiányosak, ritkák, a széles erdei utat nem lehet elvéteni. A határt elérve az osztrák oldalon sütögető helyet láthatunk, melyet még bográccsal is felszereltek. A Kelta út nevű turistaútszakasz a hegységben egykor jelenlévő kultúrákra emlékezik, sírhalmaikat a Várhely közelében tekinthetjük meg. A néhány évtizede itt húzódott vasfüggönynek épített nyomát nem látjuk: az egykori széles, növényzettől megtisztított pásztára emlékeztet azonban a ligetes, kevert összetételű erdő. A karcsú, fehér-szürke törzsű nyír látványa meghatározó a határ mentén. A viszonylag igénytelen faj pionírként nyomult be a leirtott, korábban gereblyézett nyomsávként használt területre, hiszen jól megvan ezen az elsoványodott talajon. Megjelenésének kedvezett a szilikátokban gazdag metamorf kőzeteken kialakult savanyú talaj, illetve a csapadékos klíma. Azonban nem lesz itt sokáig: a magasabb szomszédok árnyékolását rosszul viseli, ezért rövidesen átadja majd helyét. (A folyamatnak alighanem elébe megy az erdészet is: több helyen látni a turistaút mentén felstócolt nyírfatörzseket.) A határsáv erdeje „változó korban" van: a természet - amennyire teheti - visszahódítja, ami az övé volt. A kevésbé igényes fajok elhullva feldúsítják, újraépítik a talajt a hegységben otthonos társaik számára - végezetül utóbbiak kiszorítják a messziről jött vendégeket.

A Soproni-hegység tetején

Egyhangú, hullámzó turistaúton rójuk az erdőt. A Tolvaj-árokkal szemben itt az erdészeti tevékenység sokkal hangsúlyosabb az erdőképben. A Muck után bő 1 órával elérjük Ilonaakna üdülőtelepét, mely az ausztriai Ritzinghez (Récény) tartozik - ezt mindenképpen érdemes megtekinteni, de javasolt előbb felkapaszkodni a közeli Magas-bércre, és visszatéréskor átlépni a határt. Ebben az esetben túránk végére maradnak a környék híres bányatelepei.

A Soproni-hegység (Ödenburger Gebirge) legmagasabb pontja az ausztriai Brenntenriegel (Bren-tető) 606 méteres kúpja, magyar oldalon pedig a (határon fekvő) Magas-bérc 557 méteres hátában tetőzik. Ilonaaknától matuzsálemi példányokkal színesített erdőben, enyhén emelkedő úton kaptatunk fölfelé. A monoton sétát erdőgazdálkodási tanösvény tarkítja, melynek táblái főként a vadászattal foglalkoznak. A fák között néhány megépített vadászati műtárgyat is megismerhetünk - ez főleg a gyermekek számára lesz érdekes. A tetőn tágas tisztás közepén magas fakilátó áll, mellette pihenőhely kínál felfrissülési lehetőséget.

A térség lapos hátai, szerény magasságai és hosszan nyújtózó lejtői mindössze szerény dombsági panorámát kínálnak, a látvány mégis érdekes. Leginkább a fenyőkkel kevert erdőkép teszi azzá, no meg a gigászi alpi előőrsök, a Schneeberg és a Rax sziklamonstrumai, melyek miatt érdemes távcsövet ragadni. Északon a Lajta-hegység erdős lankái kéklenek, előttük szélerőművek járják néma körtáncukat.

Határon innen...

Visszaereszkedve korábban megtett utunkon érdemes végiggondolni, miféle helyen is járunk. 1948-ban kiadták a parancsot a (Churchill által elkeresztelt) vasfüggöny kiépítésére. 2 év alatt felépült a kétsoros drótakadály, és működésbe lépett az aknamező, az ellenőrzést pedig az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) irányításával tevékenykedő „zöld ávó" végezte. Az '50-es évek kezdetén kijelölték a 15 km mélységű határövezetet: ezen belül tartózkodni csak engedéllyel lehetett, a határ 500 méteres körzetén belülre pedig csak speciális iratokkal, szoros felügyelettel szabadott belépni. A határövezetben a különböző katonai szervek nagy számú jelenléte és a kémgyanús személyeket célzó folyamatos hajszák, a veszélyérzet fenntartása komorrá tették a mindennapokat. Sztálin halálakor azonban fordult a széljárás: éppen hogy elkészültnek nyilvánították a rendszert, néhány hónapra rá, 1955 októberében felszedték az aknákat és a drótakadályt. Éppen az '56-os forradalom kitörése előtti napokban távolították el az utolsó aknát is - tömegek szöktek át a zöldhatáron. Az események hatására azonnal elrendelték a vasfüggöny újraépítését, ami néhány hónap alatt ismét összezárult. A '60-as években az aknazárat felszámolták, és a helyébe az Elektromos Jelzőrendszer lépett. A szigorú határzár 1989-ig tartott ki, amikor végleg elbontották.

... és határon túl

Ismét elérjük az ilonaaknai elágazást, ahol mindenképpen érdemes átlépni a határt, és tenni egy 5 perces sétát az alpesi építészeti megoldásokat is mutató üdülőtelepen. A rendezett, tiszta és kifejezetten kellemes megjelenésű falurészhez lejjebb alaposan kiépített strand is tartozik egy idilli fekvésű erdei tavon. Itt, a határon egy elágazás a telep központja; egyik oldalt piciny bányászemlékmű áll. Ennek része egy néhány méteres bányaalagút-részlet, melyben szénnel megrakott csille látható, a falakon pedig a bányászkodás mesterségének szerszámai sorakoznak. A bejáratnál egy apró vasfüggöny-mementó, túloldalán pad-asztal garnitúra egészíti ki az építményt. Vele szemben az egykori bánya aknatornya emelkedik: ez Burgenland legrégebbi ipari műemléke, melyet 1914-15-ben olasz hadifoglyok borítottak be téglával. A Brennberg körüli barnaszén kitermeléséből részt vállaló Ilona-aknát 1882-ben kezdték mélyíteni, és a későbbi évtizedek során 345 méterig hatoltak le. A trianoni határok a telepet ugyan az osztrák oldalhoz csatolták, de az érvényes szerződések értelmében a kitermelés 1930-ig folytatódott - a szenet ebben az időben kötélpályán szállították le Brennbergre. A használaton kívüli bányajáratot a '80-as években feltöltötték, a tornyot '91-ben egy bécsi vállalkozó vásárolta fel, és saját költségére felújíttatta.

Lyukacsos földeken

A P jelzésen rövidesen elérjük a P+ kiágazását, amit azonban (a hanyag felfestések miatt) nem könnyű detektálni: egy széles erdészeti út ágazik ki bal felé. Enyhén ereszkedünk, vadlest és fenyvesfoltokat keresztezünk, mígnem néhány éles kanyarral Brennbergbányára érkezünk. Eleinte részben látjuk a települést övező völgykatlant, majd szedett-vedett épületek közt gyalogolunk a központ felé. Egy jobbra kiágazó, jelzetlen út az erdőbe fúródik - itt mélyül az a bunker is, ahol a szovjet hadsereg elől menekülő Szálasi Ferenc és kormánya bujkált. Mivel az eldugott fekvésű bányászfalut akkoriban vasútvonal is elérte, 1944 végén és 1945 elején ide érkeztek azok a teherszerelvények, melyeket a nyugatra menekítendő, elkobzott értéktárgyakkal raktak meg. A „zsidó aranyvonat" 1945 márciusában indult tovább Ausztriába (Szálasi pedig Kőszegre).

Az Égő-hegy kincsei

A falu központjánál kell keresnünk a buszmegállót (ahonnan Sopronba indulnak a járatok), kicsivel előrébb pedig ott áll a környéki bányászat leginkább látványos mementója, az aljában kocsmát rejtő, robusztus templom. A mélyben található barnakőszén felfedezéséről több történet is ismert, annyi azonban bizonyos, hogy a 18. század közepén még nem volt széles körben ismert a gyúlékony kőzet. Állítólag egy hegyi pásztor véletlenül gyújtotta meg a szenet, és élt a faluban egy pfalzi származású szögkovács, aki tudta, hogyan hasznosíthatja műhelyében az anyagot. Ezután kezdődtek meg a nagyobb szabású vizsgálatok, és néhány éven belül megszületett (egyben megindult) a magyarországi szénbányászat. Maga a falunév is a nyersanyagra utal: a meggyulladt, és nem szűnő tűz helyét Brennender Bergre, azaz „Égő-hegyre" keresztelték. Ahogy a bánya növekedett, távoli vidékekről is érkezett a munkaerő: Karintiából vagy éppen a Cseh-morva-vidékről. Az újabb és újabb aknák köré épült lakások miatt Brennbergánya több, lazán összekapcsolódó részre oszlik, de a közeli Görbehalom neve is tükrözi a gazdasági igény és a domborzat szülte településszerkezet sajátosságait. A múzeum az ország első gőzgépes szállítóaknájának gépházában tekinthető meg - Brennberg volt az ország legkomolyabb műszaki kihívásokat támasztó bányája, így több megoldást is itt próbáltak ki először (pl. a bányatelefont). A tűzveszélyes járatokban persze nem voltak ritkák a halálos balesetek sem. A kitermelés 1952-ben állt le: bár gazdasági okokra hivatkoztak, a föld alatt az osztrák oldalig nyújtózó vájatok és a határzár közelsége a kor politikai körülményei közepette elegendő indok volt a bezáráshoz. A vájárokat máshová költöztették át (pl. Oroszlány, Tatabánya), a falu pedig mára változatos képet fest: ütött-kopott, lerobbant utcák és jómódúbb lakó-, illetve üdülőrészek váltakoznak.

A kocsmatemplom

A bányászok egy évszázadon keresztül éltek úgy a faluban, hogy templom, orvos, iskola és temető sem állt rendelkezésükre. Az utolsót az 1872. évi kolerajárvány tette szükségessé, mert a nagy számú áldozatot Ágfalva temetője már nem engedte be. A jóval később, 1930-ban emelt (a bányászok védőszentjéről elnevezett) Szent Borbála-templomot egy soproni építész (Füredi Oszkár) tervezte, akit zsidó származása miatt a német megszállás idején egy brennbergi bányász bújtatott. Az erődszerűen masszív megjelenésű templom harangjának felirata szerint „Veszélyes a bányász munkája, gondolj erre, ha lemész a tárnába!" Az aljában lévő helyiség a bányászat idején (állítólag karbid)tároló volt, a ma itt működő kocsma (helyszínében) egyedi az országban - és kiváló befejezőpontja túránknak.

Hinweis


alle Hinweise zu Schutzgebieten

Öffentliche Verkehrsmittel

mit Bahn und Bus erreichbar

  • A startpontot a 3-as számú soproni helyi járattal érhetjük el, melyről a Brennbergi út, ifjúsági tábor megállóhelynél kell leszállni.
  • A túra vége a 3-as számú soproni buszjárat Görbehalom, Fehér híd megállója.

Anfahrt

  • A túra mindkét végpontja a buszmegállóba esik.

Parken

  • Az autót érdemes a kiindulópontnál hagyni, itt találni parkolóhelyet az út mentén. Ebben az esetben a túra végeztével visszagyalogolhatunk az aszfaltúton (2 km), stoppolhatunk, vagy a 3-as jelű busszal térhetünk vissza az Ifjúsági tábor megállóhelyhez, ahonnan startoltunk.

Koordinaten

DG
47.677801, 16.522465
GMS
47°40'40.1"N 16°31'20.9"E
UTM
33T 614273 5281612
w3w 
///buchhandel.sichtweisen.versuch
Anreise mit der Bahn, dem Auto, zu Fuß oder mit dem Rad

Kartenempfehlungen des Autors

  • A Soproni-hegység turistatérképe

Ausrüstung

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.


Fragen & Antworten

Stelle die erste Frage

Hier kannst du gezielt Fragen an den Autor stellen.


Bewertungen

Verfasse die erste Bewertung

Gib die erste Bewertung ab und hilf damit anderen.

Profilbild

Fotos von anderen


Status
geöffnet
Schwierigkeit
leicht
Strecke
12,9 km
Dauer
4:00h
Aufstieg
485 hm
Abstieg
365 hm
mit Bahn und Bus erreichbar Streckentour aussichtsreich kulturell / historisch geologische Highlights botanische Highlights Geheimtipp Gipfel-Tour Heilklima

Statistik

  • 2D 3D
  • Inhalte
  • Bilder einblenden Bilder ausblenden
: h
 km
 Hm
 Hm
 Hm
 Hm
Verschiebe die Pfeile, um den Ausschnitt zu ändern.