A Dunazug két pólusán

Itiner:

• Pilisszentkeresztről a P jelzés mentén érünk fel Dobogókőre.
• Dobogókőről a K+ jelzés mentén érünk le a Dera-szurdokba.
• A Dera-szurdokon a K jelzés vezet át Pilisszentkeresztre.
• A falun belül a P jelzésen érünk vissza kiindulópontunkhoz.

A túráról részletesen:

Kapaszkodás Dobogókőre

Pilisszentkereszt központjából, a pilisszántói elágazásból indulunk északi irányba az erdőbe csalogató P jelzésen. Hamar búcsút intünk a hegyvidéki településnek, melynek elődjét a török hódoltság alatt hagyták el lakói. A Pilis környékére visszatelepült pálos szerzetesek hívták azokat a szláv családokat, akikkel újraindították a terület megművelését. Alapvetően erdei munkákkal, legeltetető állattartással foglalkoztak, aminek a nyoma ma is meghatározza a tájképet. Ahogy a hegyek közé vezető utunk mentén is láthatjuk, a falut ligetes, elbokrosodó legelők övezik.

Egyenletes emelkedéssel kaptatunk a Peres-hegyre felvezető úton, amiről szűk ösvény mentén váltunk be a megerősödő erdőbe. A kezdeti meredekség a Peres-hegy északi nyergében megenyhül; a lankás hegyváll zugában hangulatos, öreg erdőbe érkezünk. Itt, Pilisszentkereszt és Dobogókő között félúton találjuk a fagyos katonára emlékeztető helynevet, ami egy szabadságharcból hazatérő katona utolsó pihenőjének állít emléket. A falu kocsmájában már hóviharban érkező bakát szállással invitálták, de ő családjához sietve folytatta az utat. A hegyoldalban találták meg hetekkel később megfagyva, egy félig megivott palack borral a kezében.

A nyeregben keresztezzük a Király-kút felől érkező erdészeti dózerutat, aminek túloldalán a gerincre térve, napos tölgyerdőben kapaszkodunk tovább a hegytető felé. Még erdei környezetben érjük el Dobogókő üdülőövezetének házait. Érdekes egyvelege ez az erdőnek és a lakott környezetnek, melynek központjában a parkoló és buszforduló áll. Ide tudunk felérkezni busszal, amennyiben a felfelé vezető kaptatót szeretnénk kihagyni a túrából.

Dobogókőn

Az út túloldalán érkezünk ki Dobogókő hegytetőre, ahol a Budapest környéki hegyek első turistaháza, a Báró Eötvös Loránd Menedékház áll - amiből egyből kettőt is találunk. Először a boronaházat építették meg 1898-ban, ami hamar kicsinek bizonyult a természetjárás hőskorában fellendülő népszerűsége miatt, így 1906-ban kőházat is emeltek mellé. Ebben jelenleg étterem, melegedő és turistaszállás üzemel, míg az eredeti faházikóban turistamúzeumot rendeztek be.

Az épületek mögötti hegytetőn találjuk a népszerű kilátópontot, Dobogókő sziklatornyának kilátóteraszát. A látvány valóban lenyűgöző: az eddigi lankás térszín meredek, sziklás hegyvidékké változik, szemben a Rám-hegy és a Vadálló-kövek sziklatornyai alatt a Duna szalagja érkezik a meredek hegyek közé. A Dunától távolságtartóan meghátrálva a Börzsöny centrikus vulkáni tömege uralja a látóhatárt, jó időben a Kárpátok hegyvonulataival palástként szegélyezve.

A dobogókői sétaútra visszatérve keletnek ereszkedünk lankásan, immár a K+ jelzéshez csatlakozva, mely a romosodó panelszálloda mögött, a jurtaszállás és a Zsindelyes vendéglő mellett hagyja el a hegytető épített környezetét. Balra, a meredeken letörő északi oldalban még utoljára kitekinthetünk a dobogókői sípálya nyiladékán, majd a TV-torony alatt letérünk az aszfalt mellől a Kerek-bükk erdei útjára. Az öreg vágásnál élesen jobbra kanyarodva egy nyiladékban folytatjuk utunkat, immár egyre meredekebb térszínen, fiatalos cserjésben ereszkedve.

Az Öreg-vágástól a Szent-kútig

Az Öreg-vágás-hegyről azt gondolhatnánk, hogy a hegyoldal nyiladékokkal tagolt erdőrészletei adták a helynevet, de valójában az elnevezéssel itt is egy baka halálát örökítették meg. Egy szabadságharcból hazatérő katona zsoldjával a zsebében itt pihent meg, akit a környéken kaszáló legény orvul megölt jussának reményében.

A tűzvédelmi nyiladék első elágazásában jobbra fordulunk, majd röviddel később a nyiladékból betérünk a hagyásfák mozaikos erdejébe. Egy rövid szakaszon csatlakozunk a Király-kúti-nyereg felől érkező úthoz, amit túránk elején kicsivel lejjebb kereszteztünk, és egy kanyarral később már sűrű tölgyesbe váltunk.

Egy formálódó völgyecskét keresztezünk, aminek árnyas, elzárt bükköse csendes erdei zugot nyújt menedékként Dobogókő agyonhasznált tölgyesei után. Itt már sem az épített környezet, sem a turistatömegek, de a favágók szorgalma sem zavarja az erdő csendjét és természetességét. Rövid kapaszkodással kilábalunk a völgyteknő túloldalán, hogy a Kopasz-hegyet kerülve, a déli oldalon ismét tovább ereszkedjünk. Legyünk figyelmesek a nyereg után, mert egy közel szintben haladó csapásra tér a K+ jelzés, amivel nagyot kerülünk a hegyoldalban ereszkedő útbevágásig, amin ismét lendületes ereszkedéssel érkezünk a Mogyorós árok felső zugába, a bővizű Szent-kúthoz.

Megható odaadással rendezték a forrás környezetét a helyi hívők; szűk két évszázada tisztelik a környékbeliek az itteni vízfakadást. A 19. század közepén Lourdes város mellett megjelent szűzanya tiszteletére építettek a forrásnál a kicsiny kápolnát. A 20. század közepén csoda is történt: egy 19 éves, lebénult lány meggyógyult betegségéből a forrásvíz hatására, többen láttak fehér galambot vagy épp a szűzanyát megjelenni a foglalás környékén. Sarlós Boldogasszony ünnepén búcsút tartanak itt, és minden évben miséznek a forrás körül kialakított kegyhelyen. Az I. világháborúig szénsavval dúsítva, szikvízként palackozták az itt feltörő vizet.

A Dera szurdokában

A forrástól egy rövidítéssel visszatérhetünk Pilisszentkeresztre a S+ jelzésen, de érdemes a K+ jelzésen a forrás vizéből születő csermelyt követni, ami betorkollik a Pilis talán leglátványosabb, és ehhez mérten legfelkapottabb sziklavilágába, a Dera-szurdokba. Az árok melletti tölgyesben, az országúttal párhuzamosan oldalazva, a szurdok alatti parkolónál érjük el ismét az Országos Kéktúra nyomvonalának K jelzését, amit a falu felé követünk.

Hamar beérünk a sziklaszorosba, aminek keskeny, köves alján mészkőtömböket kerülgetünk, közben többször keresztezzük a Kovács-patakot fahidak segítségével. Ebben a földtani közegbe vágott hasadékban a folyóvíz pusztítása miatt egyre mélyebbre tekinthetünk a hegység belsejébe, amit már a szomszédos Pilis mészkősziklái alkotnak. Épp az ellentettje ez a fehér falakkal körbevett szurdok Dobogókő sziklatornyának: a kőzetek jóval régebben, 220 millió évvel ezelőtt keletkeztek a Tethys ősi óceánjának vizében élő állatok mészanyagú vázából. A jól oldódó kőzetben barlangok is nyílnak, így a szurdok felső részénél az avatatlan szemnek láthatatlanul bújik meg több víznyelő is, amiben áradása során a patak egy jelentős hozama eltűnik. Ami viszont szembeötlő, az a szinte mindig kifogyhatatlan turistatömeg, akik a szurdok látványossága és viszonylagos rövidsége miatt felkeresik a helyszínt.

Patakparti ligetekben érkezünk a falu széléhez a szurdok felső végén kikanyarodva, majd a patakot kétszer keresztezve, végül a házak sűrűjében a P jelzésen jobbra kanyarodva visszaérkezünk a központba.