Teilen
Merken
Drucken
GPX
KML
Tour hierher planen Tour kopieren
Einbetten
Fitness
Radtour

A Vértesből a Velencei-tóra a Marson át

Radtour · Vértes-Velencei-hegyvidék
Verantwortlich für diesen Inhalt
Magyar Természetjáró Szövetség Verifizierter Partner  Explorers Choice 
  • Helyenként a hegységalkotó kőzet is a felszínre a bukkan a "terv út" mentén
    / Helyenként a hegységalkotó kőzet is a felszínre a bukkan a "terv út" mentén
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Fáni-völgy sajátos mikroklímája miatt fokozottan védett terület
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Gánti-medence az erdők ölelésében
    Foto: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Bagoly-hegyi feltárás, ma a bányászatot bemutató földtani park
    Foto: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Vértesalját és a Velencei-hegységet a Zámolyi-medence köti össze
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Senki nem tudja biztosan, milyen célt szolgált a csákvári Lőportorony
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szent Ferenc vadászkápolna eredetileg "török torony" volt a csákvári Esterházy-kastély parkjában
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A lovasberényi Cziráky-kastélyhoz tartozó kápolna
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Vérteskozma a levegőből
    Foto: Péter Farkas
  • / A lovasberényi Cziráky-kastély romos állapotban is impozáns
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nadap a szintezési alappontról ismert elsősorban
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Gurulás a Gyapjaszsáknál, Sukoró "saját" ingókövénél
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A sukorói református templomban ült össze a honvédsereg haditanácsa a pákozdi csata előtt
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Megérdemelt pihenés a Velencei-tó partján
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A három velencei kastély egyikében (Meszleny–Wenckheim-kúria) a városi könyvtár működik
    Foto: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
m 400 300 200 100 70 60 50 40 30 20 10 km Bauxitföldtani Park … (Gánt) Sukorói pincesor

Rendhagyó útirányt is választhatunk a fővároshoz közeli népszerű tó felkereséséhez: a Vértesen és a Velencei-hegységen át kanyarogva garantáltan elég kilométert és szintet lehet gyűjteni ahhoz, hogy jól essen a lángos és nyáron a csobbanás a tóban.
mittel
77,5 km
6:00 h
763 hm
882 hm

A Vértes sűrűjéből a Vértesalja lankáin és hazánk legidősebb hegységén át vezet a túra a Velencei-tóhoz. Útközben elfeledett kisvasutak nyomába eredhetünk (a túra első pár kilométerén szó szerint), a Fáni-völgy hűvösebb mikroklímája mellett a névadó Stefánia szomorú történetének okán borzonghatunk, Vérteskozmán a takaros falut kialakító kitelepített svábokra emlékezhetünk.

Gánton az időben majd’ száz évet visszarepülve elképzelhetjük a világ akkori legnagyobb bauxitbányájának működését (ebben egy múzeum is a segítségünkre van), de arra is gondolhatunk, hogy a Marson járunk a vörös kőzeten gurulva. Csákváron egy titokzatos épület láttán találgathatjuk, mi lehetett a funkciója, Lovasberényben egy romos kastély idéz egy letűnt kort, Nadapon pedig a szintezési alappont emlékeztet arra, hogy Magyarország geológialiag legstabilabb részén járunk. Sukorón megnézhetjük, hol mulattak a honvédek a győztes pákozdi csatát követően, Velencén pedig vár a jól megérdemelt sajtos-tejfölös lángos a parti büfében.

Autorentipp

outdooractive.com User
Autor
Tamás Abelovszky
Aktualisierung: 01.07.2020

Schwierigkeit
mittel
Technik
Kondition
Erlebnis
Landschaft
Höchster Punkt
378 m
Tiefster Punkt
103 m
Beste Jahreszeit
Jan
Feb
Mär
Apr
Mai
Jun
Jul
Aug
Sep
Okt
Nov
Dez

Sicherheitshinweise

  • Szárliget határában az 1-es főutat keresztezve óvatosan kelj át!
  • Az egyedüli forgalmasabb útszakasz a túrán az a néhány száz méter, amit a Csákvár-Környe úton kell megtenni.

Start

Szárliget vasútállomás (226 m)
Koordinaten:
Geographisch
47.518390, 18.495800
UTM
34T 311471 5265812

Ziel

Velence vasúti megállóhely

Wegbeschreibung

Itiner

  • A szárligeti vasútállomásról a Baross Gábor utcán, az Országos Kéktúra jelzéseit követve indulj északnyugati irányba.
  • A település utolsó házait elhagyva kövesd tovább a K jelzést az aszfaltúton.
  • Az 1-es számú főutat keresztezve haladj tovább egyenesen az erdőgazdasági úton, amely egészen Vérteskozma határáig vezet anélkül, hogy le kellene róla térni bármelyik irányba.
  • Ahol az erdőgazdasági út véget ér, fordulj jobbra, hogy be tudj térni Vérteskozmára. A település zsákfalu, így ugyanazon az úton hagyd el, amelyiken megérkeztél.
  • Az út pár kilométerrel arrébb beletorkollik a Csákvárt Környével összekötő útba, ahol fordulj balra (Csákvár felé).
  • A következő elágazásnál fordulj jobbra, Székesfehérvár felé – ez az út vezet Gántra. A bauxitbányászati múzeum a falutól délre, a bányatelepen található, így át kell tekerni a falun, és még gurulni 1-2 kilométert a marsbéli tájig.
  • Csákvárra innen el lehet jutni a Vértesalján futó úton is, a nagy forgalom miatt mégis jobb visszatérni Gántra, átmenni a falun, majd az első elágazásnál jobbra térve megközelíteni a várost.
  • Csákvárra érve a Gánti, majd a Petőfi utcán érjük el a város egyik főútját (Dózsa György út) – balra fordulva közelíthető meg az Esterházy-kastély pár száz méteres kitérővel, míg a túra útvonala jobbra folytatódik.
  • Ahol a Dózsa György út a Kossuth utcába torkollik, fordulj balra, majd az első lehetőségnél (Berényi utca) jobbra, Székesfehérvár/Velence irányába.
  • Lovasberényben a lámpás kereszteződéshez érve fordulj jobbra, majd a kastéllyal szemben balra, a Kossuth utcára, amely az iskolát elhagyva egy enyhe balkanyarban Arany János utcaként folytatódik. A következő nagyobb elágazásban térj jobbra, Velence irányába (Kinizsi utca).
  • Nadapra érve a szintezési ősjegyhez kell tenni egy kis kitérőt, maga a túraútvonal pedig a Sukorói úton (az első utcába térj jobbra) folytatódik – itt már a kerékpáros nyomok is fel vannak festve az aszfaltra, az utca pedig kerékpárútként folytatódik a dombháton át Sukoróig.
  • Sukorón az Öreg utcát elérve térj jobbra, majd a főteret elérve ismét jobbra. A templom jobb oldalán, a Fő utcán, majd a Szilvás soron gurulj lefelé, a Borjúvölgyet elérve pedig fordul jobbra, és kövesd a völgyben futó utat (Pince sor). Az első lehetőségnél (Kilátó utca) fordulj balra, majd az utca végén ismét balra (Fehérvári út). Az első után (Rákóczi utca) jobbra térve nyílegyenesen kell gurulni két kilométert a Velencei-tó körüli bringaútig.
  • A bringautat elérve térj balra, és kövesd azt Velence megállóhelyig.

A túra részletes leírása

Szárligetnek, a túra kiindulópontjának eredeti neve roppant különös: Rokkanttelepnek nevezték 1930-ig. Ebből hamar rájöhetünk, hogy – bár kelták, rómaiak, hunok is éltek korábban ezen a területen – ebben az esetben nem egy olyan faluról van szó, amely már az Árpád-korban is létezett, és valamely nemzetségfőről kapta a nevét. Elég visszamennünk az időben az 1900-as évek legelejéig, amikor is a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat felvásárolta a falu mai területét, majd felparcellázta azt, és saját rokkantnyugdíjasainak, tisztviselőinek értékesítette az így létrejött telkeket. A takaros kis település (amely 1989-ben lett önálló) tehát a tatai szénmedence felfedezésének, és a meginduló szénbányászatnak köszönheti létrejöttét. Ennek megfelelően nem érdemes több száz éves műemlékeket keresni a faluban, de a helyi cukrászda legalább annyira csábító lehet sokaknak, mint például egy templomrom. Ezzel együtt útba esik egy takaros kis emlékhely, amely a vértesi kisvasutak történetét mutatja be.

Előre a terv úton!

Azért is érdemes megállni egy percre az emlékműnél, mert a túra első pár kilométerén mi is a kisvasút egykori nyomvonalát fogjuk követni. Az erdei vasút 1918-tól a II. világháborúig üzemelhetett, a pályát az 1940-es évek végén vagy az 1950-es évek elején szedhették fel, azonban a múltat nem sikerült nyomtalanul eltörölni. Egyrészt az aszfaltozott erdészeti út („terv útnak” is nevezik), amely Vérteskozma felé halad, a kisvasút nyomvonalán épült, így teljesen egyértelmű, merre vezetett egykor a fővonal. Másrészt a Vértest ábrázoló turistatérképeken egy-egy szárnyvonal helyét is felfedezhetjük („régi vasút” szöveget kell keresni), így el tudjuk képzelni az egykor körülbelül 14 kilométer hosszúságú „hálózatot”, amelyen a szerelvények fát és homokot szállítottak, és amit a vasútállomás mellett ma is üzemelő fatelepen rakodtak át nagyvasútra.

Szárligetről tehát a „terv úton”, a kisvasút hajdani nyomvonalát követve indulunk Vérteskozma felé, ennek megfelelően az út bár emelkedik, nem kell túl meredek részekre számítani. Az út fölé boruló fák között elképzelhetjük, hogy pöfögött itt a kis gőzmozdony, miközben előbb Szálláskút kicsit kísértetiesnek ható erdészháza mellett haladunk el, majd jó pár hajtűkanyart követően elérkezünk a Fáni-völgybe.

A szűk völgy talán Esterházy Franciska grófnőről kapta nevét, más források egy Stefánia nevű szép fiatal lányt említenek, akit egy erre vadászó úrfi rabolt el erőszakkal, miután a szép szavak nem hatottak a templom oltárára gyöngyvirágot gyűjtögető hajadonra. A kanyargós szurdokvölgy mindenesetre szigorúan védett terület, tekintettel különleges mikroklímájára (egymás szoros szomszédságába kerülnek itt egyébként egymástól nagyon különböző karakterű élőhelyek), és az ennek köszönhető fajgazdagságnak. Az északias kitettségű, meredek, olykor sziklafalba átmenő vagy lépcsőzetes, teraszos oldalak a hidegtűrőknek (pl. medvefül kankalin, szürke bogáncs) adnak otthont, addig a délies lejtők, továbbá a völgyperemi platók a melegkedvelőknek (babérlevelű boroszlán). Mindemellett a helyenként bizarr sziklaalakzatokat is érdemes megfigyelni, amelyek meredeken törnek az ég felé a fák között.

A völgyből kiérve Vérteskozma határában találjuk magunkat. A csinos kis zsákfalu megér egy néhány száz méteres kitérőt. A korábban a gesztesi várhoz tartozó, a török hódoltság idején elnéptelenedett terület ma Gánt része. Az újbóli benépesülést az Esterházyak tették lehetővé azáltal, hogy az 1740-es években német földműveseket telepítettek a Vértes dombjai közé, így alakult ki a takaros kis sváb falu. A német nemzetiségű népesség csak mintegy 200 évig élhetett itt, ugyanis 1946-ban mind a 68 itt élő családot kitelepítették – tiszteletükre 1992-ben emeltek emlékművet a ma kvázi üdülőfaluként létező településen, ahol vadászház és turistaház is várja a vendégeket.

Vérteskozmáról az „anyatelepülés”, azaz Gánt irányába folytatjuk utunkat az aszfaltozott bekötőúton, mely előbb egy kellemes gurulást, majd egy kicsit combosabb emelkedőt tartogat a több kilométernyi lejtő előtt. Az emelkedő közepe táján az úttól jobbra egy kis parkoló, balra pedig egy emlékmű csábít rövid pihenőre. A hatalmas fák alatt megbújó termetes kettős kereszt a Magyar Királyi 1. Huszárhadosztály 1945-ös Vértes-beli küzdelmeinek állít emléket. Az utolsó magyar lovas seregtest több mint két hónapig tartotta magát a Vörös Hadsereg áradata ellen, kihasználva a terep adottságait, többnyire a szovjet túlerő által szorongatott német erőket tehermentesítve ideiglenesen.

Irány a Mars!

A dombtető elérését követően hosszú, egészen a gánti bauxitbányáig tartó gurulás következik. A Csákvárt Környével összekötő, sokszor forgalmas utat elérve balra kell kanyarodni, majd rögtön a következő elágazásnál jobbra (Székesfehérvár felé). Egy kellemes lejtőt követően kinyílik kicsit a táj, majd a Gántot övező legelőket elhagyva beérünk a faluba, melynek története részben Vérteskozmáéra emlékeztet (elnéptelenedés a hódoltság idején, majd szlovák és német telepesek érkezése). Azonban az 1920-as években hatalmas változást jelentett a település életében, hogy bauxitbánya nyílt a falu határában. Magát a bauxitot, az alumíniumgyártás alapanyagát körülbelül száz évvel korábban fedezték fel, Les Beaux-de-Provence környékén (innen kapta nevét e vöröses színű üledékes kőzet).

A gánti bauxitbánya a világ akkor ismert legnagyobb bauxit-előfordulása volt (a világ termelésének harmadát adta), ennek megfelelő volt gépesítettsége is (bár kezdetben kézi erővel folyt a kitermelés). Külszíni fejtéssel 1988-ig összesen 13,6 millió tonna bauxitot termeltek itt ki, a szállítást egy keskenynyomközű bányavasút építésével oldották meg – az ércet Bodajkon rakták nagyvasútra. A fejtést követően hatalmas, de kivételesen annál vonzóbb tájsebek maradtak hátra: a bányagödrök a piros, a vörös, a lila mindenféle árnyalataiban pompáznak, és valóban úgy érezheti az egyszeri turista, hogy a Marson kószál a valószerűtlen színű kőzeten lépkedve – vagy gurulva. A gánti bauxit felfedezőjéről, Balás Jenőről elnevezett múzeumban pedig mindent megtudhatunk az ércről és bányászatáról, továbbá egy tanösvény is segíti a környék felfedezését.

A bányagödröktől Gánt felé indulunk vissza, hogy elérjük Csákvárt – alternatív, kicsit rövidebb útvonal lenne a Vértesalján vezető út, de a szomszédos dolomitbánya miatt meglehetősen nagy kamionforgalomra lehet számítani. Így tehát még egyszer áttekerünk Gánton, majd a falut elhagyva a csákvári elágazásban jobbra fordulunk, hogy a Gém-hegy lábánál vezető alacsony forgalmú úton elérjük a „Vértes fővárosát”.

Csákvár, a Vértes fővárosa

A település története egészen a honfoglalás koráig nyúlik vissza: Árpád vezértől Előd kapta birtokul a Vértes keleti részét, akitől Szabolcs fia, a Csákok nemzetségének alapítója örökölte. A Csákok több száz évig birtokolták e területet, majd az 1500-as évektől a Nyári (Nyáry) család tulajdonába került, végül 1638-ban egy házasság révén lett az Esterházy-birodalom része. A főúri családnak köszönhető a település legnagyobb látványossága is, az 1760-65 között, a fertődi mintájára épült kastély, amely ma a Fejér Megyei Szent György Kórház Csákvári Intézeteként működik. A kastély körüli, igazi klasszicista angolpark szabadon látogatható.

A kerítésen kívül továbbgurulva egy szovjet hősi emlékművet találunk, amelyet a csákváriak egy apró csavarral (egy plusz emléktábla elhelyezésével, amelynek felirata a következő: „Légy bárki, bármely nemzet fia, béke poraidra”) tettek mindenki számára elfogadhatóvá. A Megbékélés emlékpark kis tájékoztató táblája nagyon pontosan fogalmaz, amikor azt írja, teljesen céltalan volt a magyar és német csapatok véráldozata a Vértesalján (ahogy a keleti fronton is). Persze az a 720 szovjet katona sem térhetett már haza, akiket a kastély előparkjában hantoltak el, annak az emlékparknak a helyén, amely az eredeti szovjet emlékműtől eltérően minden áldozatra kíván emlékezni.

A kastélytól távolabb két érdekes építményt lehet felfedezni egy kis kitérővel. A Lőportorony (vagy Puskaporos torony) négyzet alaprajzú, kétszintes téglaépítmény. Az alsó rész nyitott, négy oldalt csúcsíves nyílásokkal, a felső zárszint oldalain pedig egy ajtó három kémlelőnyílással látható – fura egy épület, már csak azért is, mert eredeti funkciójáról csak találgatni tudnak a helytörténészek. Lehetett tűzőr kémlelőtornya, de az is elképzelhető, hogy csősztoronynak, esetleg vadászlesnek épült. A 18. század végétől a katonai beszállásolások idején a településtől távol eső épületben puskaport is tárolhattak, innen eredhet mai elnevezése.

A másik épületet a 18. század végén emeltette Esterházy János gróf felesége, Pállfy Anna Mária számára, „török” toronyként. A nyolcszögletű épületrész ajtaját nap, holdsarló és csillagok díszítették, míg a tetején faoszlopos, hegyes sátortetejű kis csarnok emelkedett, csúcsán török félholddal. Később az épületet Eustachiusnak szentelt vadászkápolnaként használták, ma Szent Ferenc-kápolnaként vigyázza a Vérteskozmára vezető turistautat.

A Velencei-hegység felé

Mielőtt Lovasberény felé indulnánk tovább, a Csuta Cukrászdában érdemes feltöltődni egy kis energiával (2010-ben és 2012-ben is itt alkották meg az év fagylaltját). A Velencei-tó felé vezető, nem túl nagy forgalmú út a Zámolyi-medence keleti szélén szántóföldek között kanyarog, vissza-visszanézve vethetünk utolsó pillantásokat a Vértes tömbjére, hogy aztán egy kisebb emelkedő tetejére érve már a Velencei-hegység alacsonyabb csúcsait lássuk magunk előtt a távolban.

Lovasberény a Vértes déli és a Velencei-hegység északi nyúlványai között elterülő termékeny vidéken, a Rovákja-patak partján fekszik, legérdekesebb látványossága egy, még romos állapotban is impozáns kastély. A főúri lak alapjait egy 15. századi épületrész képében valahol a délnyugati szárny alatt kell keresni, míg mai formáját 1804-1810 között nyerte el. A klasszicista stílusú kastély – melyhez kiterjedt angolpark is tartozott mesterséges tóval, vízeséssel, szigettel – leromlása az államosítást követően kezdődött, gépállomás és irodák voltak az épületben 1951-től. Bár az épület jelenlegi állapotában nem vetekedhet fényűző társainak pompájával, bejárható pár száz forintos belépő ellenében. Különös élmény a gyakorlatilag teljesen csupasz falak között megismerni a kastély múltját. Az épület mellett található egy első ránézésre valamivel jobb állapotban lévő kápolna is – a kettő között futott valaha az alcsúti út, amit akkor helyeztek át, amikor a kastély elnyerte mai arcát.

Ősjegy gránitból

Lovasberényből Nadap felé indulunk – fel kell készülni egy húzós, nem túl hosszú, ám annál meredekebb emelkedőre a Velencei-hegység legmagasabb csúcsa, a Meleg-hegy oldalában, cserébe egy pár perces suhanást kapunk a másik oldalon, míg Nadapra érünk. A kis település leginkább a szintezési ősjegyről ismert, amiből rögtön kettő is van: az egyik az Adriai-tengerhez, a másik a Balti-tengerhez viszonyított tengerszint feletti magasságot adja meg. (Az előbbi az Osztrák-Magyar Monarchia, utóbbi a Varsói Szerződés tagállamainak viszonyítási alapja volt.) A dualista állam katonai térképészete összesen hét szintezési főalappontot jelölt ki az államszervezet területén: ezeken a helyeken a felszíni sziklafelületet lecsiszolták, majd obeliszket állítottak fölé – ez a jelölés áll ma is a falu utolsó házaitól néhány méterre. A Velencei-hegységre azért esett egyébként a választás, mert hazánk legöregebb hegysége (fő tömegét a körülbelül 300 millió éves, a Variszkuszi-hegységképződés idején létrejött gránit adja) geológiailag igen stabil formációnak számít.

Az ősjegy megtekintése után nincs más hátra, mint egy igazi bringás sztrádán megközelíteni a Velencei-tó partját: Nadap és Sukoró között csodás bringaút vezet egy korábbi földút helyén, igazi etalon a maga nemében. Sukorón nem érdemes csak úgy átsuhanni (bár a körülmények adottak), elsőként a település határában, a Gyapjaszsáknál javasolt megállni. A képződmény nem más, mint egy méltán népszerű ingókő (a szomszédos Pákozd mellett, illetve a hegység belsejében is találni ilyeneket), azaz egy olyan gránittömb, amely eróziós folyamatok révén felszínre kerülve dacol az idővel.

Sukoró csinos főterén áll a református templom, ahol 1848. szeptember 28-án fontos haditanács zajlott: a honvédsereg vezetői, kiegészülve Batthyány Lajos miniszterelnökkel döntöttek arról, hogyan veszik fel a harcot a Jellasics vezette császári sereggel (az a döntés született, hogy csak akkor veszik fel a harcot, ha támad az ellen). A később pákozdi csata néven elhíresült ütközet másnap valóban a császáriak támadásával indult, ami azonban estére kifulladt; Jellasics tűzszünetet kért, majd erőltetett menetben Bécs felé elhagyta az országot. A győztes csatát követően a honvédek a fáma szerint a Borjúvölgyben található pincesoron mulattak, mi is erre indulunk tovább, a tájházat is útba ejtve. Mulatni ma leginkább a buszmegállónál található Zsuzsi presszóban lehet (ugyanitt cukrászdát is találunk), esetleg a település két csárdájának valamelyikében.

Mivel azonban van még hátra néhány kilométer, a tóparti bringaút felé vesszük az irányt (a korábban megismert bringasztráda folytatódik itt vegyes használatú, nagyon jó minőségű útként), majd azt elérve balra fordulunk, hogy a sukorói evezőspálya mellett elérjük Velencét. Akinek még maradt ereje, itt dönthet úgy, hogy felteker a Bence-hegyi kilátóba. A sajátos formájú, a megálmodói szerint „a gyönyörű táj elemi erőit is megjelenítő, szélfútta fára, hajlott levélkehelyre, virágsziromra, fosszíliákra, esetleg kígyó vagy vízisikló fejére emlékeztető” kilátóból rálátni a tóra, a Velencei-hegységre, de távolabb a Budai-hegység, a Vértes vagy a Bakony magaslatai is feltűnnek. 

Visszatérve Velencére: a tóparti városka leginkább strandjairól ismert (nyáron lehet is csobbanni egy kellemeset a túra után), de találunk itt három kastélyt is, melyből egy a köz érdekeit szolgálja könyvtárként (Meszleny–Wenckheim-kúria), egy meglehetősen romos állapotban várja megmentőjét (Hauszmann–Gschwindt-kastély), egyet pedig magánkézben találunk (Beck-kastély). A jól megérdemelt csobbanáson kívül a strand-gasztronómia klasszikusai közül válogathatunk a tóparti büfékben (akár főszezonon kívül is) – hiszen kinek ne esne jól egy sajtos-tejfölös lángos vagy egy sült kolbász 77 kilométer megtétele után?

Hinweis


alle Hinweise zu Schutzgebieten

Öffentliche Verkehrsmittel

mit Bahn und Bus erreichbar

  • Szárliget állomás a Budapest-Győr-Hegyeshalom vasútvonalon fekszik, hétköznap félóránként, hétvégén óránként állnak itt meg az alacsonypadlós vonatok.
  • Velence a Budapest-Székesfehérvár fővonalon fekszik, így gyakran indulnak vonatok mindkét irányba.

Anfahrt

  • A túra Szárligeten a vasútállomásról indul, és Velencén vasúti megállóhelyre érkezik.

Parken

  • Autóval az állomás előtti parkolóban lehet megállni.
Anreise mit der Bahn, dem Auto, zu Fuß oder mit dem Rad

Ausrüstung

  • A túra végig aszfalton halad, így bármilyen bringával nekiindulhatsz.
  • Navigáláshoz használd a TERMÉSZETJÁRÓ appot!

Fragen & Antworten

Stelle die erste Frage

Hier kannst du gezielt Fragen an den Autor stellen.


Bewertungen

Verfasse die erste Bewertung

Gib die erste Bewertung ab und hilf damit anderen.


Fotos von anderen


Schwierigkeit
mittel
Strecke
77,5 km
Dauer
6:00h
Aufstieg
763 hm
Abstieg
882 hm
mit Bahn und Bus erreichbar Streckentour Einkehrmöglichkeit kulturell / historisch geologische Highlights

Statistik

  • 2D 3D
  • Inhalte
  • Neuer Punkt
  • Bilder einblenden Bilder ausblenden
: h
 km
 Hm
 Hm
 Hm
 Hm
Verschiebe die Pfeile, um den Ausschnitt zu ändern.