Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
Sprache auswählen
Tour hierher planen Tour kopieren
Fernwanderweg Etappe

Hajósi pincék – Petróczi-iskola (AK-03.)

Fernwanderweg · Die Puszta und der Theiß-See
Verantwortlich für diesen Inhalt
Magyar Természetjáró Szövetség Verifizierter Partner  Explorers Choice 
  • Alföldi táj Kunfehértó közelében
    / Alföldi táj Kunfehértó közelében
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Természetes kopás egy alföldi kék jelzésen
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kék jelzés az Alföldön, Kunfehértó közelében
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szalmabálák az Alföldi Kéktúra mentén
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kiskeceli út (Kunfehértó közelében az Alföldi Kéken)
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alföldi Kéktúra
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alföldi Kéktúra
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alföldi csigák
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alföldi Kéktúra a Petróczi iskola közelében
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Csongrád megye nyugati pontján jár az Alföldi Kéktúra
    Foto: Márk Tassy, Magyar Természetjáró Szövetség
m 400 300 200 100 60 50 40 30 20 10 km Hajósi pincék (AKPH_07) Petróczi-iskola (AKPH_10) Császártöltés (AKPH_07_B) Módra Vendégház Pici Paci porta (AKPH_09) Császártöltési Kulcsosház Kis Keceli út (AKPH_09_B) Kéleshalom (AKPH_08) Jánostelek (AKPH_09_C)

Az Alföldi Kéktúra harmadik szakaszát a hajósi pincefalutól kezdjük. Innen Császártöltés és Kéleshalom érintésével a Kunfehértói üdülőtelepre vezet az utunk, majd az 55-ös út mellett álló volt Petróczi iskola épületénél fejezzük be a vándorlásunkat.

mittel
64 km
16:30 h
125 hm
90 hm

Autorentipp

Szakaszhosszok bélyegzőtől bélyegzőig (kilométerben):

Hajósi pincék  12,3  Császártöltés  7,7  Kéleshalom  9,6  Pici Paci porta  11  Kis Keceli út  13,7  Jánostelek  9,7  Petróczi-iskola

Ajánlott köztes ki- és beszállási pontok az útvonal mentén:

  • Kéleshalom (AKPH_08): Kéleshalom, autóbusz-váróterem (Hajós, Kalocsa, Jánoshalma felé)

  • Kunfehértó: Kunfehértó, Jókai u. buszmegálló (Kiskunhalas és Jánoshalma irányába), Kunfehértó vasútállomás (Baja–Kecskemét viszonylat)
  • Tücsök tanya buszmegálló (Kiskunhalas felé), Kiskunhalas vasútállomás

Túra közben érdekes látnivalók:

  • Kunfehértói strand
Schwierigkeit
mittel
Technik
Kondition
Erlebnis
Landschaft
Höchster Punkt
147 m
Tiefster Punkt
86 m
Beste Jahreszeit
Jan
Feb
Mär
Apr
Mai
Jun
Jul
Aug
Sep
Okt
Nov
Dez

Sicherheitshinweise

Mivel sokszor több órát is gyalogolunk két lakott hely között, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ételt és italt. Nem árt gondoskodni a nap elleni védelemről sem, mert helyenként nem találunk árnyékot. 

Weitere Infos und Links

Start

Hajósi pincék (88 m)
Koordinaten:
DG
46.389926, 19.142102
GMS
46°23'23.7"N 19°08'31.6"E
UTM
34T 357153 5139049
w3w 
///maximieren.klempnerin.kräutertee

Ziel

Petróczi-iskola (az 55-ös főút és az öttömösi bekötőút elágazása)

Wegbeschreibung

A hajósi pincefaluban való pecsételés után visszaereszkedünk a Duna-völgyi-főcsatorna partjára, és továbbindulunk a mellette vezető úton, ami itt egy kisebb szakaszon le van aszfaltozva. Pár percen belül elérjük a főcsatorna egyik duzzasztóját. Ezen a helyen érdemes kisétálni a vízpartra, és pár képet készíteni a szinte folyónyi szélességű csatornáról, mert máshol eléggé rossz a rálátás a vízre. A duzzasztótól mindössze 6-700 lépés Hajós egy bekerített területen álló vízműve. Az aszfaltút egy balkanyarral befordul a kerítése kapuján, alattunk pedig csak a már jól megszokott, itt a csatornaparton egyáltalán nem homokos földút marad. Az idáig füves csatornapart a vízmű után újra bebokrosodik, elzárva szinte minden kilátást, aztán balról egy erdősáv szegődik mellénk, így arrafelé sem nyílik már semmi kitekintés.

A vízműtől nagyjából két és fél kilométert ballagunk ezen az árnyas földúton, aztán kiérünk az erdőből a főcsatorna következő hídjához. Ráfordulunk a rajta keresztülvezető keskeny, kopottas aszfaltútra, átballagunk a hídon, és a túlsó parton újra felkapaszkodunk a főcsatorna partját követő dombhátra, Császártöltésre. Itt nem kell pecsételnünk, azonban célszerű feltölteni a készleteinket, mert a következő 15 kilométeren csak lakott és lakatlan tanyák mellett fogunk elhaladni. A Bajcsy-Zsilinszky utcán érjük el a városközpontot, ahol ráfordulunk a település főutcájára, a Bajai útra, ami az 54-es főút településen átvezető szakasza is. Nem maradnunk sokáig rajta, elballagunk a járdáján a templomig, ott pedig jobbra térünk, a hosszú Kossuth Lajos utcára. Ezen végigballagva hagyjuk magunk mögött Császártöltést. Az utolsó házaknál, ahol az aszfaltburkolat megszűnik, és az út kettéágazik, mi a jobb oldali földutat választjuk.

A mezők szélén, egy alacsony dombhát lábainál kanyarogunk, aztán egy ötös útelágazásban a balra, előrefelé tartó keréknyomokat választjuk. Észak felől megkerülünk egy szántóföldet, majd a következő elágazásban balra térünk, és a mezőkön átvágva, később egy bekerített gyümölcsös kerítése mellett haladva egy széles, homokos útra érünk ki. Két kilométernyit ballagunk rajta, aztán az útelágazásban balra fordulunk. Elhaladunk a lakott Pacz-tanya épületei előtt, ahol a kerítésen (vagy ha ott nem, egy fán) találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját.  A megművelt földek sarkánál befordulunk az erdőbe. A jól kitaposott, homokos keréknyomok kanyargósan vágnak át az erdőn, nagyjából fél óra alatt érve el a túlsó szélén az Illancs mezőségét.

Hajdan megművelt földek terültek el itt, manapság már csak az elszórtan álló tanyák romjai láthatóak – néha csak gazzal benőtt törmelékhalmok ezek –, ha széttekintünk a vaddohánnyal benőtt területen. Még mindig a homokos keréknyomokon ballagunk délkelet felé tartva. Később a mezőket egy darabon erdőfoltok váltják fel, de az utunk jellege itt sem változik. Aztán ismét mezők jönnek, itt már lakott tanyákkal, és megérkezünk a füves homokbuckák közé. Utunk az eddigi, következetesen tartott délkeleti irányából délnek hajlik, később több ágra szakad.

Valamelyik nyomon kapaszkodjunk fel az előttünk fekvő, csupán pár méter magas dombhátra, aminek a tetején már messziről látjuk a villanyvezetékek oszlopait melyek egy homokos út mellett futnak. Térjünk rá erre az útra, s induljunk délnyugat felé! Vagy kilométernyit poroszkálunk a süppedős homokon, mire elérjük a következő nagyobb útelágazást. Itt balra fordulva ismét délkelet felé térünk, és pár száz lépés után elérjük Kéleshalom szélső házait. A homokos út itt aszfaltburkolatot kap. Végigmenetelünk a Kossuth utcán egészen addig, ahol az aszfaltcsík jobbra kanyarodik a Kinizsi utcába. Az aszfaltozást követve ballagunk el a kis parkban álló római katolikus templom mellett, majd a következő sarkon balra térünk a Fő utcára. A sarkon álló kis mini ABC-ben tudunk vásárolni, kifogyó készleteinket feltölteni.

Csupán ötszáz lépés a Fő utcán a községháza épülete; vele szemben, az út bal oldalán álló épület falára szerelve találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját (az épület előtt egy kék vízcsap áll az út szélén). Pecsételés után továbbindulunk az aszfaltúton, és lassan magunk mögött hagyjuk Kéleshalmot. Az utolsó házak után sem szűnik meg az aszfaltburkolat, hiszen most már a község bekötőútján járunk; csak akkor térünk le róla, amikor az egy derékszögű kanyarral jobbra fordul. Mi itt balra térünk, és ismét a megszokott homokos keréknyomok vannak alattunk.

Egy eléggé egyhangú szakasz következik. Mintegy öt kilométert ballagunk nyílegyenesen északkelet felé szántók, erdőfoltok és rétek között. Házakat alig-alig látunk, pedig az út mellett sorakozó, zöldre festett postaládák azt sejtetik, élnek emberek a környék tanyáin. A negyedik kilométer tájékán a környezet jellege lassan megváltozik: eltűnnek a megművelt földek; helyüket ligetes rétek, füves homokbuckák veszik át. A térképünk az út jobb oldalán jelzi a Kiskunsági Nemzeti Park védett Kéleshalmi galagonyásának területét. Ha időnk engedi, térjünk le az útról, s tegyünk egy sétát a területen!

Egy mezei kereszteződésben balra térünk a kevésbé kijárt nyomokra, majd nyolcszáz lépés után jobbra, ismét északkelet felé ballagunk, de most már alig járt utakon. Vagy kilométernyit törtetünk a gazos kerékvágásban, amikor utunk beletorkollik egy kijártabb útba. Ezen délkelet felé indulunk tovább, később a homokos keréknyomok északkelet felé térnek. Kétszáz lépés után otthagyjuk azokat, és ismét délkelet felé fordulunk. Az alig használt utacskán átvágunk egy erdőfolton, aztán vaddohánytól felvert mezők következnek. Itt nagyon kell figyelni a szinte láthatatlanná váló útra, igyekezzünk tartani az eddigi, délkeleti irányt! Igazi megkönnyebbülés, amikor újra kijártabb, homokos útra bukkanunk, erre rátérve megpillantjuk meg negyedórás menet végén a Pici-Paci-tanyát.

Tőlünk balra tűnik fel az első épület a kerítésen belül. Belépünk a kapun (ha be van csukva, nyugodtan nyissuk ki, de aztán csukjuk be magunk után!) és továbbindulunk a telken átvezető keréknyomokon. Hamarosan elérjük a főépületet. Az út mellett balra álló ház oldalfalán találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját. A Pici-Paci-tanya félig-meddig vendégház és panzió. Lovaglást és lovaskocsizást szerveznek, kézműves műhelyt is fenntartanak. Ha nyáridőben érkezünk, általában találunk itt valakit. Pecsételés után továbbindulva kilépünk az úttal együtt a túlsó oldali kapun, s folytatjuk az utunkat a homokos keréknyomokon.

Pár száz lépés után az ösvény lassan jobbra hajlik, és megkerülve egy alig észrevehető füves horpadást lassan északkeleti irányból délkeletibe fordul. Ez a szinte teljesen sík, füves mező a Fehér-tó korábbi medre. De hová tűnt belőle a tó? Több magyarázat is van a hiányára. Jelentős szerepet játszik a már ezerszer hallott klímaváltozás, vagyis az egyre szárazabb és csapadékmentesebb esztendők, de itt is a helyi, emberi tényező a fontosabb. Az emberi beavatkozás csatornákat épített, hogy a környék feleslegesnek gondolt felszíni vizeit elvezesse. Ez hosszú távon jelentősen csökkentette a talajvízszintet. A korábban füves tájakat erdősítették, ami tovább fokozta a környék kiszáradását, hiszen a régebben a mélyedésekben összefutó vizeket a fák felszívták a talajból és elpárologtatták.

Mára csupán a régi tó délkeleti végén található egy gátakkal kerített vízfelület a strandolók részére, illetve több, szintén gátakkal elrekesztett kisebb tó, összességében 50 hektáros területtel a horgászok számára. Május és szeptember között üzemel a parton a Tó Kemping, ahol felüthetjük a sátrunkat - sőt nyaralóház is bérelhető a tábor területén. De egyelőre még messze vagyunk az üdülőteleptől: majdnem egy órát kell addig talpalnunk a régi tó medrének északnyugati sarkától. Egy darabig még a hajdani meder keleti partját követi a földút az erdőhatáron, később egy szakaszon átvágunk az erdőn, aztán ismét kijutunk a füves horpadás peremére. Hosszabb gyalogolás végén elfordulunk a régi tómedertől, s megérkezünk az erdőben fekvő Kunfehértó-üdülőtelepre. Utunk elhalad a strand kapuja előtt. Nyáridőben érdemes megváltani a belépőt, fürödni egyet a tóban, enni-inni a számtalan büfé valamelyikében. Érdemes az italkészletünket is feltölteni, mert a következő, nagyjából egy túranap folyamán néhány tanyán kívül semmilyen lakott hely nem kerül majd az utunkba!

Az üdülőtelepről kivezető aszfaltútról az autóparkoló terénél térünk le balra. Végigballagunk a telep szélső utcáján, aztán az utolsó házakat követően elnyel bennünket az erdő. Kanyarogva, a pagonyok közötti utakon vágunk át a fák között, aztán kiérünk a nagy, kordonos telepítésű szőlőtáblák mellé, közé. Széles, rettentően homokos, nehezen járható úton baktatunk itt is, aztán nagyjából egy órával a telepről való indulásunk után elérjük a Bátaszék és Kiskunhalas közötti 154-es vasútvonal vágányát. Keresztezzük a síneket, majd a Jánoshalma és Kiskunhalas közötti 5412-es utat is, hogy aztán újra végtelennek tűnő szőlőtáblák közé érkezzünk. Pár száz lépést jobbra teszünk meg a szélükön futó keréknyomokon, aztán egy balkanyarral nekiindulunk az óriási ültetvénynek.

Nagyjából húsz perc alatt érünk a megművelt földek végére, ahol belépünk az erdőbe. Most is homokos úton ballagunk, de itt már összeborulnak a fák koronái a fejünk felett. Körülbelül órás menet végén érjük el a hajdani, most már csak romjaiban létező szélmalom tisztását, aztán újra az erdőben indulunk tovább, amit csak néha-néha szakít meg néhány kisebb szántó vagy irtásfolt. Egy elágazásban jobbról védett eperfasor tűnik fel, ahol egy oszlopon találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját.

Pecsételés, majd újabb órányi gyaloglás végén jutunk ennek a hosszú, jól kitaposott, délkelet felé vezető útnak a végére. Itt a „T” elágazásban balra fordulunk egy másik jól kitaposott, homokos útra.

Pár perc után magunk mögött hagyjuk a fákat: szántók, gyümölcsösök közé érünk ki. Jobbra, kissé távolabb az úttól feltűnnek a Dógi-tanya épületei. Végigvonulunk a hosszú kerítés mellett, ahol elfogynak a megművelt földek, ott újra a fák között megyünk. A Dógi-tanya után húsz perccel kis erdei telepet érünk el. Térképünk vadászházak csoportjaként mutatja, de mindegyikben laknak. Ha a hosszú erdei menet után már fogytán az ivóvizünk, itt kérhetünk, szívesen adnak. Kanyargósan átvágunk a szórványosan álló házak között, aztán pár perc múlva már ismét a Bíbic-erdő fái vesznek körül minket. Egy idő után földutunk rátér az erdő nyiladékaira. sarkosan fordulgatva érjük el a teleptől számított háromnegyed óra múltán a forgalmas 53-as főutat.

Jobb felé indulunk el rajta a padkán. Nagyjából 500 lépés után érjük el a balra való letérést: egy újabb széles, süppedősen homokos utat, melyen végigporoszkálva néha bokáig merülünk a lisztfinom szemcsékbe. Tíz perc alatt elérjük a Kiskunhalas-Kelebia vasútvonal vágányán átvezető átjárót. Keresztezzük a síneket, a laza talajon elballagunk a III. Körzet legszélső tanyája mellett, aztán pár perc múlva elérjük a következőt is. Itt a túlsó kerítéssarkon sarkosan jobbra, délkeletnek fordulunk, és füves keréknyomokon végigmegyünk a tanyához tartozó földek másik oldalán is.

A bekerített terület utáni mező vége felé a keréknyomok, amiken eddig ballagtunk, balra térnek az erdőbe. Itt utunk egyik legtechnikásabb szakasza következik! Nagyjából délkelet felé tartva, az erdő pagonyai közötti keskeny nyiladékokon fogunk haladni, közben derékszögű kanyarokat téve a sarkokon. A kék jelzések ha nem is sűrűn, de megbízhatóan fel vannak festve az irányváltásoknál, jól követhető tehát az útvonal. Egy-két helyen még a keréknyomok is elfogynak alólunk, de a keskeny nyiladékok, erdei jelleghatárok jól vezetnek bennünket.

Ahogy elhagyjuk a kanyargós szakaszt, egy hosszabb délkeleti irányú menet végén az utunk dél-délnyugat felé törik. Talán kétszáz lépés után az út beszalad egy bekerített területre - térképünk ezt a Jánostelek néven mutatja. Itt a kacsatelep kerítésének sarkán találjuk a bélyegző dobozát. Pecsételés után továbbindulunk a kerítés mentén, aztán pár tucat lépés után együtt fordulunk vele délnyugat felé. Alig látható nyomok vannak előttünk; ezeket a korábban itt járt kéktúrázók taposták ki nekünk a ligetes facsoportok közötti gazban, dzsindzsában. Végül délkelet felé tartó keréknyomokra bukkanunk, amik a bekerített területről érkeznek alánk. Ezen az úton indulunk tovább, most már következetesen, kilométerek hosszú során keresztül tartva az irányt.

Ez az út is az erdő egy nyiladékát követi, és ahogy haladunk rajta, úgy válik egyre jobban kijárttá. Végül egy homokos úttá alakul, ami amolyan gerincút lehet ezen a területen. Egyre jobban megritkul az erdő körülöttünk, az árnyas pagonyokat napsütötte szántók és irtásfoltok váltják fel. Az irány több mint négy kilométernyi egyenes után balra törik egy ligetes mező sarkán. Kicsit kanyargósan vágunk át a facsoportok között, aztán a keréknyomok beállnak északkeleti irányba.

Nagyjából ötszáz lépés után egy kijártabb homokos útba torkollunk; ezen jobbra, ismét délkelet felé indulunk tovább. Egy idő múlva jobb oldalról eltűnik az erdő: szinte végtelennek látszó rétek, kaszálók mellett ballagunk el. A két kilométernyi egyenes végén nagyobb tanyacsoportot érünk el. Végigballagunk a házak közötti mezőn átvezető nyomokon, még mindig tartva a délkeleti irányt, aztán egy fasor mögött rátérünk egy homokos útra. Észak-északkelet felé gyalogolunk majdnem egy kilométert, majd egy útelágazásban élesen jobbra, ismét délkeletnek fordulunk.

Ezen a széles, ismét vendégmarasztalóan homokos süppedvényen tesszük meg túránk utolsó két kilométerét, s érkezünk meg a végén az 55-ös főúthoz oda, ahol az öttömösi bekötőút kiágazik belőle. Itt áll balra az útelágazásban a Petróczi iskola épülete, ami mostanság kocsmaként és vendéglőként üzemel. Betérve az ivóban és az étteremben is el lehet kérni a kéktúra bélyegzőt, amit minden esetben a raktárból hoznak ki nekünk. A vendéglőben viszonylag olcsón ehetünk a napi menüből, ugyanis frissen főznek a környékbeli tanyák számára elvitelre. Az útkereszteződés melletti buszmegállókból rendszeresen indulnak járatok Szeged és Baja irányába, tehát érdemes ide szervezni a túránk kezdő- vagy végpontját.

Hinweis


alle Hinweise zu Schutzgebieten

Öffentliche Verkehrsmittel

Hajósi pincék:

  • A távolsági és helyközi buszokról a Hajósi pincék megállónál szálljunk le.

Petróczi-iskola:

  • A Szeged és Baja között közlekedő buszokról az Öttömös, Dobó-tanya megállónál kell leszállni.

Anfahrt

Hajósi pincék:

  • A buszmegállónál találjuk a Judit panziót, ahol beszerezzük a pecsétet. Elindulunk a pincék közt a Borbíró utcán, ami kivezet a Hajósi utcára. Kiérünk a házak közül, átmegyünk a kis hídon, és máris a Kéken találjuk magunkat. 

Petróczi-iskola:

  • Ahol a busz megáll, ott találjuk a pecsételőhelyet, és már indulhatunk is a Kéken.

Parken

  • A Hajósi pincefaluban a Judit panzió környékén tudunk parkolni.
  • A Petróczi csárda előtt parkolhatunk.

Koordinaten

DG
46.389926, 19.142102
GMS
46°23'23.7"N 19°08'31.6"E
UTM
34T 357153 5139049
w3w 
///maximieren.klempnerin.kräutertee
Anreise mit der Bahn, dem Auto, zu Fuß oder mit dem Rad

Ausrüstung

Alapvető túrafelszerelés: túracipő vagy bakancs, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.


Fragen & Antworten

Stelle die erste Frage

Hier kannst du gezielt Fragen an den Autor stellen.


Bewertungen

Verfasse die erste Bewertung

Gib die erste Bewertung ab und hilf damit anderen.


Fotos von anderen


Schwierigkeit
mittel
Strecke
64 km
Dauer
16:30h
Aufstieg
125 hm
Abstieg
90 hm
Streckentour Etappentour Einkehrmöglichkeit kulturell / historisch

Statistik

  • 2D 3D
  • Inhalte
  • Bilder einblenden Bilder ausblenden
: h
 km
 Hm
 Hm
 Hm
 Hm
Verschiebe die Pfeile, um den Ausschnitt zu ändern.
Logo emmi Logo agrar Logo mol Logo otp